Kálovics Anikó maratoni tervei - interjú

pen | 2008-03-21  | 4 hozzászólás

Kálovics Anikóval az Európai Atlétikai Szövetség honlapján jelent meg egy hosszabb interjú. Kicsit lerövidített változatban olvashatjátok itt. Az interjú során Anikó beszél többek között eddigi pályafutásáról, jelenlegi edzésmunkájáról, és azt is elmondja, miért nem áll rajthoz maratonon a Pekingi Olimpián.

A világ elit hosszútávfutóinak és országos csúcstartóinak többsége számára a hírnév szülőhazájukban a sportteljesítmény természetes velejárója. A 30 éves Anikó számára azonban nem csak a nagy versenyek jelentenek kihívást - ő egyszemélyes hadseregként próbál küzdeni sportága népszerűsítéséért Magyarországon.

Anikó úgy érzi, hogy a magyarok focira és vizilabdára koncentráló sportvilágában az ő sikereit alulértékelik. Ezért is döntött úgy 2004-ben a szombathelyi születésű futónő, hogy az olasz Co-Ver Mapei klubban folytatja pályafutását. "A magyarok az utcaifutást nem értékelik egy szinten a pályaversenyekkel vagy a mezeifutással. Az utcaifutást és a mezeifutást az atlétika legalsó kategóriájába sorolják. Én nem lettem "Év Atlétájának", hiába futottam minden évben új országos csúcsot, hiába szerepelek szinte minden héten az IAAF honlapján." - meséli Anikó. Csalódottsága ellenére a magyar futónő - aki hazájában az összes csúcsot tartja 10 km-től fölfelé a félmaratoni távig, és háromszoros 5000 méteres országos bajnok - hű marad hazájához: "Nem vagyok híres, de ez jó így nekem. Külföldön jobban ismernek, mint a saját hazámban, ez egy tipikus magyar történet. De az utcai versenyzés manapság egyre népszerűbb külföldön, és a változás elindult Magyarországon is."

Anikó nagyon jól ismeri az utcai versenyzés világát, és mostanra felküzdötte magát a nemzetközi elit tagjává. "Nagyon büszke vagyok a magyar félmaratoni csúcsomra, amit Milánóban futottam, valamint a 2007-es Great North Run-on és a 2006-os utcaifutó vb-n elért teljesítményemre." [3. illetve 11. helyezés].

Anikó számára gyermekként nem a futás volt az első sportág. Édesapja már öt éves korában elvitte úszni az állandóan izgőmozgó gyermeket. 14 éves koráig naponta kétszer úszott, majd hasonlóan kemény futóedzéseket is kezdett végzni. És ez sok áldozattal járt. "Mindig gyorsabb voltam, mint a fiúk, de a két sportág együtt túl sok volt. Állandóan fáradt voltam, és előfordult, hogy elaludtam a suliban. Választanom kellett hát, és a futásnál maradtam, mivel abban sikeresebb voltam. A siker tinédzserként nagyon motivált a céljaim elérésében. Az álmom mindig is az olimpia volt."

És amit az úszás világa elveszített, azt az atlétika megnyerte. Hiszen Anikó már 18 évesen nemzetközi sikereket ért el: 6. helyen végzett az 1995-ös junior eb-n 10.000 méteren, majd következő évben 11. lett a junior vb-n 5.000 méteren. Az igazi áttörést végül az 1998-as eb hozta meg Anikó számára, ahol a 10.000 méter döntőjében Budapesten 8. lett. Ezt követte még számos hasonlóan kimagasló eredmény. 20. lett a 2003-as vb-n és a 2004-es olimpián 10.000 méteren. Minden évben az első ötben végzett 2002 és 2007 között a mezeifutó eb-ken (2003-ban harmadik volt, tavaly pedig 5.)

A magyar futónő jelenleg átlagosan 110-130 kilométeres heteket edz, de a csúcsterhelés időszakában ez felmegy egészen 150-180 km-re is. Anikó ugyanis maratoni távra készül. A futás mellett nagyon odafigyel a rendszeres nyújtásokra, és a megfelelő menyiségű alvásra is. Sőt, hogy elkerülje a sérüléseket, minden egyes edzés után lemasszírozzák. "A jövőm a maratonfutás. Remélem, hogy nagyon jó maratonfutó lesz belőlem, és az álmom a Londoni Olimpia 2012-ben. Utána majd gyereket szeretnék szülni, és ha még azután is kedvem lesz futni, 40 éves koromig folytatom majd a versenyzést."

Anikó arra a kérdésre, hogy szeret-e állandóan külföldre utazni a versenye, lelkesen válaszol. "Imádok versenyezni! Ha több, mint 1000 kilométerre kell elutazni, egyedül megyek repülővel. Nagyon változatos a programom, helyszínek, távok és talaj tekintetében is. Az elmúlt 2-3 éven igencsak zsúfolt volt, évi kb. 40 versenyen indultam. Ha jobb futó szeretnék lenni, le kell csökkentenem a versenyek számát. A legjobb versenyem az első maratonom volt, Carpiban, Olaszországban, 2006-ban. Ez a verseny megváltoztatta az életemet - jövő hétre például 3 maratoni verseny meghívásom van."

Bár Anikó elismeri, hogy a rendszeres versenyzésben az is a jó, hogy ilyenkor visszavehet a kemény edzésmunkából, azért lelkesen mesél a felkészülésekről is. "Kedvenc edzőtáborom St Moritz. Egyszerű és tökéletes a futók számára. Nincs közlekedés, nincs zaj, és ami a legfontosabb nekem, hogy a hosszú futásaimat itt kellően puha talajon végezhetem." Anikó június és szeptember között két hónapot tölt majd itt. Tavasszal pedig egy 8-hetes dél-franciaországi edzőtáborozás is szerepel a programban. 

Anikó vetélytársnőiről nyilatkozva kissé visszafogott: "Jóban vagyunk, de nincs igazán sok időnk barátkozni. A versenyek előtt mindenki koncetrál, utána pedig irány a hotel és a repülőtér." Két futónőt mégis kiemel, mint a kedvenceit: "Felnézek Paula Radcliffe-re. Fejben nagyon összeszedett, képes egyedül is igen kemény tempót futni. Szintén kedvelem Yelena Prokopchuka-t."

Idei szezonjáról beszélve Anikó elmondja, hogy előbb a Róma Maratonon szeretne jól szerepelni [időközben a Róma Maratonon Anikó remek futással 3. lett] majd a következő nagy cél novemberben a New York Marathon. Még hozzáteszi: "Pekingben nem állok rajthoz a maratonon. Nincs még elég tapasztalatom ezen a távon, és az ottani hőmérséklet és páratartalom nem kedvez az európai futóknak."

Anikó egyéni csúcsai:
10km: 31:40
10 mérföld: 52:28
20 km: 1:06:20
félmaraton: 1:08:58
maraton: 2:26:43

Forrás: http://www.european-athletics.org/; http://kalovics-aniko.extra.hu/