Egy álom szertefoszlik, egy másik teljesül

pen | 2010-12-28  | 13 hozzászólás

A holland Monique van der Vorst 13 évesen kényszerült tolószékbe, de a sportolást nem hagyta abba, sőt, ekkor kapott csak rá igazán a versenyzésre. Pár év alatt sikeres kerekesszékes és handbike versenyző lett, ma már többszörös handbike maratoni világbajnok és világcsúcstartó, és két ezüstérmet is szerzett a Pekingi Paralimpián. Nagy álma, hogy 2012-ben Londonban aranyérmet nyerjen, már nem teljesülhet.

Van der Vorst már kisiskolás korában is sokat mozgott. Miután a bokája sportolás közben lépten-nyomon kificamodott, az orvosok egy műtétet javasoltak a probléma megoldására az ekkor 13 éves lánynak. A rutinműtétet követő komplikációk következtében azonban egy éven belül Van der Vorst mindkét lába lebénult. Az orvosok nem értették igazán, hogyan is történt, de előbb a műtött bal lábát, majd egy évvel később már a jobb lábát sem volt képes mozgatni. „A folyamat károsította a lábamban az izmokat, az idegeket, mindent. Családommal együtt mindent megpróbáltunk, de a lábaimat nem tudtam többé mozgatni.” – meséli Monique.

Van der Vorst a tragédia után nem sokkal rátalált új szerelmére, a handbike-ra (háromkerekű, többsebességes, kézi erővel hajtott kerékpár). Első handbike versenyén 2000-ben, 15 évesen állt rajthoz. „Visszatért az önbecsülésem. Megtanultam a korlátok helyett a lehetőségekben hinni. Nagyon hiányzott a futás, de találtam helyette mást. Önálló életet éltem, vezettem, sőt még repültem is. Jó életem volt.”

Miután sérülését a megfelelő orvosi vizsgálatokkal igazolták, Monique számára engedélyezték, hogy paralimpiai résztvevő lehessen. Handbike és kerekesszékes versenyeken indulhatott, „C” sérültségi kategóriában (azaz olyan sportolókkal együtt, akik részlegesen vagy teljesen elveszítették a végtagjaik mozgatásának képességét). A Pekingi Paralimpián két ezüstérmet szerzett hazájának, és azóta is teljes erővel folytatta az edzéseket. 2012-re, Londonra készült, ahol már aranyérmet szeretett volna nyerni.

Ez az álma azonban szertefoszlott, amikor egy másik álom teljesült: idén nyáron Monique felfedezte, hogy újra érzi a lábait. Nem sokkal később képes volt két lábra állni, ma pedig már sétálni is tud. Monique szerint a gyógyulásban szerepet játszhatott egy baleset, amit márciusban edzés közben szenvedett el. Hátulról rohant bele egy kerékpáros, miközben ő handbike-kal tekert. Monique felborult, a lábai pedig görcsbe rándultak. A baleset után még egy darabig folytatta az edzéseket, de a folyamatosan erősödő hátfájdalma miatt nem sokára kórházba kényszerült, ahol hosszadalmas rehabilitáció vette kezdetét.

Júniusban érezte először a bizsergető érzést a bal lábában. Aztán nem sokkal később a jobb lábában is. „Nem lehet ezt elmagyarázni. Elkezdtem érezni valamit a lábaimban, ott, ahol előtte nem éreztem egyáltalán semmit.” Monique számára a következő feladat a lábra állás volt. Erős karjaival kapaszkodva újra meg újra felhúzta magát, így próbálta a lábizmait erősíteni és egyensúlyérzékét fejleszteni. „Több százszor elestem, de szerencsére ekkor még nem éreztem a fájdalmat a lábaimban.” – meséli. Mikor állni már tudott, elkezdett járni tanulni. Lépésenként. Ma pedig már képes segítség nélkül sétálni.

A gyógyulást az orvosok nem nagyon tudják megmagyarázni. Azt sem tudják megerősíteni, hogy a baleset vajon tényleg szerepet játszott-e a folyamatban. Az AP-nek nyilatkozó szakértők szerint nagyon-nagyon ritkán valóban előfordul, hogy egy lebénult beteg újra képessé válik végtagjai mozgatására. És egy Monique-hoz hasonló sportos szervezetnek ilyen esetben kétségtelenül jobbak az esélyei a teljes gyógyulásra.

Monique életét az utóbbi tíz évben a sport határozta meg, a versenyzés igazi szenvedélyévé vált. Most, hogy élete fenekestül felfordult, új célokat kell találnia. 2009-ben Hawaiion a mozgássérült női versenyzők között elsőként ért célba, 11 óra 10 perces idővel. Bár futni még nem tud, de álmodni már igen: szeretné az ép sportolók között versenyezve is teljesíteni az ironmant.

Forrás és kép: http://www.iol.co.za
Kép: http://www.moniquevandervorst.com/