A futók gyönyöre

Nagyon jó cikk! Ezekért az érzésekért szeretem a hét végi hosszú futásokat! :-)

Koszonjuk a cikket, nagyon jo.

Lesz folytatas?

...és minél többet futsz, annál később jelentkezik szányra kapsz érzés! :-) Ezért szeretjük annyira a hosszútávokat!  (Na persze a rövideket is.)

Szuper jó cikk!Köszi spori!

A cikket hozzáadtam a kedvencekhez.

Szóval az endrofin fröccs okozza nálam is a hosszú futások vége felé azt a pluszt, amivel még nagyobb dolgokra is képes vagyok ilyenkor. És mindig jobban szeretek futni.......

Mike01: Ez a téma mélyebben már elég szaknyelven íródna, nem értené mindenki. Így ebben a témában nem tervezek folytatást. De más témákból szívesen megosztom tudásom. Adtok ötleteket PM-ben, kit mi érdekelne, és megteszem, ami tőlem telik. Természetesen az itt felmerülő kérdésekre is szívesen válaszolok.

Nagyon jó cikk. És tényleg úgy van, más sportnál is jelentkezik a dolog. Valószínű azért van az, hogy amikor a hegyekben tekerünk a vigyorgást nem nagyon lehet letörölni az arcomról... és nem csak akkor amikor lefele halad az ember. :D

Nem is bánom ha futófüggő leszek....

Na majd a maratonon kíváncsi leszek az adrenalinfröccsökre :))

Jó cikk tényleg!!

...akkor ezért vágja mindig a családom a fejemhez, mikor futni megyek, hogy "narkós" vagyok... :-)

szegény lány, ha ilyen nyújtott lábbal ér földet, még eltöri a térdét. de az endorfin miatt talán nem is érzékelné a fájdalmat...

kilógok már megint a sorból.. :) mert én inkább picit alacsonyabb intenzitásnál érzem ezeket a csuda kellemes dolgokat. magas intenzitás, hát, ha elég magas ahhoz hogy "fájjon", tehát anaerob küszöböt eléri, akkor azt nem szeretem..elnyomja az endorfint (kivéve talán versenyen).. ez van :)

ja meg állítólag sokan akkor érzik az endorfinokat miután befejezték a futást. nekem ez se nagyon tűnt fel újdonságként..

túl hosszú futás se kell nekem hogy érezzem közben, de ez biztos azért van mert még nem futottam olyan sokat.

más sport: érzek hasonlót hegyen felfelé biciklizve meg esetleg ha nagyon tempósan gyalogolok nagyon meredek emelkedőn. a lényeg hogy a pulzusom felmenjen, de ne túl magasra :) mondjuk a max. pulzusom 75-85%-a között a legjobb :) bár a hegyen biciklin a max pulzus 90%-a is tök jó volt, mert nem volt semmi kellemetlen érzés valamiért. (esetleg a pulzusmérő írt hülyeséget)

Az én hormonjaim meg talán nem is működnek :P   Vagy csak magas a küszöb.....

Hát ezek a téli alapozós edzéseim nem gyújtanak alá az endorfin-dopamin készleteimnek, de úgy 16 kili után alakulni szokott. Viszont a terepfutás jó szintes helyeken, időnként VO2max. közeli élménnyel, mindent visz! :)))

Nekem már az első kép is örömöt nyújtott :)

Viszont előfurdult velem, hogy egy hosszú futás után (az első 30 km verseny) az öröm elnyomta a testem jelzéseit és amikor beértem a célba szinte összeestem és beszélni sem tudtam egy jó ideig (nem ájultam el). Szóval csak csínján a sok örömmel :)

ubp véleményével osztozom: óvatosan kellene ezeket az "örömöket", mert a boldogágból nagyon könnyen fájdalmat okozhatunk a környezetünknek. Súlyos következményei lehetnek ennek a fajta"boldogság keresésnek". Felelőtlenség egyoldalúan írni véleményt a sport kedvező hatásairól. Csak a pozitívról olvashatunk, hallhatunk állandóan, pedig a NEGATÍV az életünkbe kerülhet és akkor hol a boldogság? Érdemes volt?  A testünk jelzési szerint kell csinálni mindent, nem az előírtak és elvárások szerint! +ORVOSI KONTROLL!!!!!!

A szerelem sem egy normális dolog...hosszabb távon:)))

Hohóó, a szerelem egy jó téma! =)
Ott egy bizonyos PEA nevű hormon(szerelem hormon) termelődik, ami az amfetaminokhoz hasonló. Eufórikus érzést vált ki, mint ahogy érezzük. Ő a stressz kellemes változata, de őt sem szereti a testszerkezet, mivel mindig az egyensúlyra törekszik. Ha megfigyeled, hogy mikor szerelmes vagy, milyen dolgokat vált ki benned ( megnőtt pulzus, adrenalin szint emelkedés, izzad a tenyér, mert forróság önti el a testet), akkor pont olyan heves reakciók vannak, mint a stressznél. Ez az hormon 1 évtől 3 évig lehet jelen a szervezetben utána felváltja az endorfin. Ilyenkor érezzük, hogy kihült a kapcsolat, és ez a kapcsolat vízválasztója. Ha itt mérlegelünk és képesek vagyunk a szerelemhormon nélkül is boldogságban lenni párunkkal, akkor megvan a hosszútávú kapcsolat.

Amiért írtam az lemaradt...
Mivel amfetaminhoz hasonló függőséget válthat ki. Szerelem/Kapcsolat függőség. Ilyenkor van az, ha kiürül a szervezetből a PEA, akkor más pár után néz az illető, hogy újabb adaghoz jusson.

Nekem is tetszett az írás (és a hozzászólások is). :-)

Van ebben valami. Én a Bp. maratonon tapasztaltam ezt, tavaly. a 36.km-nél kezdtem el úgymond hajrázni..igaz addig se volt gond, pedig az első maratonom volt. 5-perces km-ket futottam az addigi kb. 6-os helyett..és ha nem lett volna ott a célvonal..nem is tudom hol állok meg..

GREAT HAPPY!!! :P

Nagyon jó ez a cik és milyen igaz :-)

  A cikk tartalma igaz, DEEEE ne felejtsük el, hogy kb. 60-90perc utáni intenzív testmozgás után a szervezetünk nem asszimilációs hatásmechanizmussal, hanem éppen disszimilációs mechanizmussal reagál. Nem hiába nem szabad egy testépítő edzést órákig csinálni. Erre talán a legjobb példa a világversenyeken lévő rövid távú sprinterek és a hosszútávfutók közötti izombeli és alkati felépítés.
Erről bővebben neuro-endokrinológiai írásokban lehet olvasni, de a hormonrendszer és az idegrendszer ún. feedback mechanizmusának teljes összefüggéseit a mai napig köd fedi. Sok netes írás pedig összeollózott kutatásokból fakad, amik valóságtartalma részben igaz csak. A feedback mechanizmusnál egyes hormonok termelődése más hormonok termelődését gátolja, míg más hormonokét serkenti. Ezen mechanizmust a nagy neuro-endokrin szaktekintélyek sem tudják 100%-osan feltérképezni.

Ééés csak kiderült, hogy nem az endorfin csinálja :)

http://well.blogs.nytimes.com/2011/02/16/phys-ed-what-really-causes-runners-high/