Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 39 146 421 km-t sportoltatok
"Ne engedd, hogy amit nem vagy képes megtenni, befolyásolja azt, amit képes vagy véghezvinni."

Wink maraton egy hét távlatából

pecsenye | 2012-05-28 13:28:32 | 3 hozzászólás

kep1

Azaz valójában nem is maraton volt számomra, számunkra. Egy lehetőség, h azok a sportolók is megmutathassák magukat ép társaik között, akiknek ez ritkán adatik meg.  Szóval a Wink Maraton szervezői és a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség lehetőséget adott arra, hogy a 7 kilométeres betétszámban fogyatékos sportolók váltóban indulhassanak. Az Angyalszív Down Csapata,  - ahogy a debreceni Rotary-n is élt a lehetőséggel - ide is egy remek kis váltót hozott össze. A csapat egy része már az előző nap levonult Siófokra, ahol egy pályabejárással,  darts-al, asztalitenisszel, kosarazással, és biliárddal melegített be másnapra. Az én teljesítményemről annyit, h miután Gergő és Gyuszkó dartsban lealázott, majd a biliárd asztalt majdnem felszakítottam, úgy döntöttem csendes szurkoló maradok inkább, nem villogtatom nemlétező tudásomat.
Sportszerűen a másnapi futás miatt, időben feküdt a társaság, volt vagy 11 óra:) Ennek ellenére az ébredéssel nem volt gond, a gyülekező fél9-9 között volt meghirdetve, a csapat többi tagja igen pontos volt.  Így bőven maradt idő az ismerkedésre és a közös fotózásra. A High-Lander jóvoltából szép egyenpólóban virított a kicsiny csapatunk: Safranek Sára, Puskás Gergő, G.Bíró Balázs, Sarkadi Blanka, Perei Sámuel, Kiss Botond Tamás, Keszte Gyula, Aranyos Dávid, Szabó Krisztián.  Később megérkeztek a Sarokház Lakóotthon fiataljai, így a teljes váltó szállhatott fe a csapatszállítóbuszra. Nekem az a megtisztelő feladat jutott, hogy a 7 kilin végig kísérhettem a lelkes srácokkal.

kep3kep3kep4kep4kep5jep1

Persze, ahogy minden gyerek, ők is hatalmas lelkesedéssel vetették magukat a futásba. Alig győztem őket visszafogni néha, nehogy elfussák az elejét..:) Nem is akarok senkit kiemelni, mindenki szuperül teljesítette a maga távját. Az utolsó 500 métert a megbeszéltek szerint együtt teljesítette a csapat, vidáman, zászlót lobogtatva futottunk át a célvonalon. Röpke pihenő után a a szervezők kedvességének köszönhetően egy sétahajózásra voltak meginvitálva a srácok.

kep7

Majd jöhetett a megérdmelt ebéd, azaz a tésztaparty. Utána egy kis szieszta, várva az eredményhirdetést. No ez igazán megható volt, a We Are The Champions, a Stand Up The Champions mellett felzendült az idei Jótifuti indulója is, miközben az Angyalszív Down Csapat és a Csemeték Csapata tagjai nyakába akasztották a megérdemelt érmeket. Hatalmas ünneplés kezdődött, megható volt látni, hallani, ahogy mindenki ünnepelte a srácokat, akik boldogan és büszkén integettek a színpadról.

kep8kep9kep99
Az ünneplés után még egy kis szieszta, ki a tóparton beszélgetve, ki a színpadon, színpad mellett pihente ki a fáradalmakat. Gáspár Laci koncertjén igazi buli alakult ki, volt gitárkíséret, táncoslábú fiatalok. Mintha nem is futottak volna:) Lassan szétszéledt a társaság, mindenki ment haza egy nagy élménnyel gazdagodva.


Köszönjük mégegyszer a lehetőséget a szervezőknek, remélem, reméljük még sokszor húzhatunk közösen futócipőt.
Közben a debreceni úszó EB-n megmutathatták, h nemcsak futni, hanem úszni is tudnak (ez már duatlon!). A debreceni DKM éjszakai futásra is meghívót kaptak. És ugye nyáron Futunk, hogy segíthessünk, Határtalanul a Down-Szindrómás Gyermekekért. Szóval alakul ez..:)

IV. Ünnep: EMU 48 órás Nemzetközi Ultramaraton, Balatonfüred

pecsenye | 2012-05-23 20:57:54 | 33 hozzászólás

Régebbi posztjaimban már írtam, hogy az eddigi versenyeim nem úgy alakultak, ahogy terveztem őket. Ezek eredménye egyrészt oda vezetett, h kezdtem elveszteni az önbizalmam, másrészt azért egy dac is kezdett kialakulni bennem. Az, hogy a versenyen majd melyik énem bújik elő, arra bizony sokat kellett várni. Előre megsúgom: mindkettő ott volt.
Edittel már Sárvár után nekiálltunk tervezni: kaja, ital, tápkiegek, kapszulák, mikor, milyen sűrűséggel, ruha, hűtés, melegedés, pihenés, stb. Jó kis lista készült a végére, aminek az lett az eredménye, h a kocsiba alig tudtuk betuszkolni a cuccot.

kep1Füreden hamar lejelentkeztem, lepakoltunk, zászlót felraktuk, majd még egy gyors vásárlás kajaügyileg. Tudvalevő volt, h a szervezők igen kitesznek magukért, a versenyzők királyi ellátásban részesülnek, de az embernek vannak bónái.
Visszaérvén már nemigen lehetett hozzám szólni, eléggé magasan volt az adrenalin, nagyon izgultam. Délben aztán végre elindították a kicsiny mezőnyt.
A taktikám nem volt bonyolult: tanulva a tavalyiból és az idei versenyekből igyekeztem a pulzust alacsonyan tartani, nyugis tempóban futni. 200 kili körüli távot szerettem volna az első 24 órában, tudtam h a második fele igen nehéz lesz. Alvás abszolút nem volt tervben, a célom eléréséhez az nem volt engedélyezett.


Persze megint nagyon meleg volt, mateve hűtött ezerrel, ellesve Szilvi módszerét vizes sál kep2folyamatosan a nyakamban volt. Egy idő után már úgy néztem ki, mint egy ázott ürge, de nem zavart, nem foglalkoztam vele. Haladtam rendesen a tempó tökéletes volt, rengeteget ittam, igyekeztem enni. Sótabik óránként mentek, víz, malto, hypotóniás ital, X-Oxygen a savasodás ellen. Ezek nagyon fontosak voltak. A Nutrixxion gél az első 24 órára volt betervezve, az energia is adott volt. A 12 óra elég hamar elment közel 120 kili teljesítéssel. Volt pár megborulás, de a hisztitől még messze voltam.. Asszem:) Éjfélkor egy gyors átöltözés, krémezés az érzékeny testrészekre aztán mentem is tovább..Hajnalban kezdtem egy kicsit lassulni, éreztem, h fáradok. Nem volt vele gond, ahogy a holtpontot is sikerült egész jól lekezelni. Korán reggel előbújtak a hatnaposok is, felélénkült a pálya, akkor már könnyebb volt futni is. Megjött Pali is, h egy kicsit átgyúrjon, majd megérkezett nejem, anyukám, Ági egy kis szurkolásra. A tervezett 24 órás távot sikerült teljesíteni, 215 lett a vége. No nem gyújtottam örömtüzeket miatta, de egy kis megkönnyebülést azért éreztem. De tudtam, h a kemény dió most következik igazán.

kep3Igyekeztem gyorsan megebédelni, Pali gyorsan legyúrt, de hova tűnt egy óra??? Észre sem vettem, és el is illant. Ezért nagyon mérges voltam, bosszankodtam miatta. Ráadásul pont akkor voltam egy mély gödörben, bántott, h anyukám pont így látja pici fiacskáját. Nagyon aggódott szegény, nem is maradtak sokáig. Mentem tovább, illetve mentem volna, de csak vergődés volt. Kitört rajtam a fáradtság, az alváshiány. Egyre sűrűbben néztem rá az Angyalszív Down Alapítvány zászlójára. Eszembe jutott az a levél, amit elindulásom előtt írtam nekik. Az Ő küzdelmük nagyobb mint az enyém.. Én bármikor kiszállhatok, leállhatok. Ők nem tehetik meg, nekik kell a kitartás. És ha ránéztem a zászlóra ez mindig eszembe jutott.. Éreztem, muszáj eldőlnöm egy kicsit, legalább egy kis relaxra. Segítőm először élénken tiltakozott, rugdalt volna tovább, szerencsére Kiss Zolival sikerült meggyőzni. Így kaptam röpke 10 percet, ami mentálisan sokat segített. Újra erőre kaptam, vittek újra a lábaim. Igyekeztem nem számolgatni, persze ezt nagyon nehéz volt megállni. Fülledt meleg volt, a nap tűzött, égetett ezerrel, közeledett a beígért vihar. A szervezők egyenként közölték a versenyzőkkel, h mi várható, ráadásul felhívták a figyelmet, h ha nagyon durva lesz a helyzet, felfüggesztik a versenyt. Eluralkodott rajtam a pánik: na ne máá..erre készültem ősz óta, annyira de annyira akartam elérni a céljaimat, nehogy már egy nyamvadt vihar húzza keresztül a számításaimat, a terveimet. Szóval egy kis lelki megborulás, ráadásul a kaja is egyre nehezebben ment. Edit már kombinálta, a gélt keverte a tejberizsbe, meg mit tom még hova, néha úgy erőltette belém. Sokszor rám tört az éhség, de képtelen voltam befogadni a kaját. Így néha inkább elfutottam, majd a következő körben megjegyzéssel. Megjött Norbi is bringával egy kicsit szurkolni, tök jó, h ilyen barátai vannak az embernek. Röpke beszélgetés, egy kis csesztetés. Maradtam volna még dumcsizni, de hát ugye nagyon ment az idő. Terveztem/terveztük a hátralévő időt, merre, mennyit. Nagyon vágytam egy kis éjszakai alvásra, 20-30 percért könyörögtem. Aztán abban maradtunk, ha hajnali kettőig összejön a 300, akkor kapok fél órát.. A hajcsár..:) A terv jó volt, motivált, aztán ¾ 10 magasságban orvosi tanácsra újra befeküdtem egy kis masszásra. Eléggé szarul nézhettem ki:) Nem emlékszem konkrétan, h hogyan, miért, Edit majd biztosan megírja. Szóval előre hoztuk a fél óra pihenőt, így a hajnali kettő már ugrott is. Közben megjött a vihar, szerencsére nem függesztették fel a versenyt. Durva, nagyon durva volt ez a vihar. Az egyik egyenesben alig lehetett haladni, olyan pofaszél volt. A másikban meg olyan hátszél, h dobált mint egy rongybabát. Ráadásul durván esett az eső is. Végülis elvoltam, szeretem a szélsőséges időjárást. A pályán csak a nagyon hülyék maradtak kinn, ez a “remek” idő eltartott vagy fél háromig. Ja a 36. órámat 283-al teljesítettem, ami némi riadalmat okozott nálam. A vihar után még csendesen szemerkélt az eső, akkor jött talán az első igazi hiszti, a legnagyobb megborulásom a verseny alatt..Asszem a viharral való küzdelem leszívott teljesen, csak támolyogtam a pályán, szinte nem tudtam hol vagyok, nem tudtam milyen versenyen vagyok, hallucináltam.:) Éreztem, h muszáj befeküdni egy kicsit, csak egy tíz percre. Kiss Zolival egyeztettem, támogatta az ötletemet. Bevánszorogtam a faházba, kértem Editet, h negyedóra múlva szóljon. Nem tudtam aludni, állandóan éreztem a kényszert, h nem szabad feküdnöm, menni kell. Tíz perc múlva újra kinn voltam a pályán, rám tört a sírás (na jó nevezzük hisztinek), zokogva kőröztem a pályán. Zoli belémtuszkolt egy nagy adag kávét, magamba erőltettem egy koffeinkapszulát, Nagy Kriszta öntötte belém a lelket. Nagyon elvoltam keseredve, úgy éreztem tovaszálltak az álmok..Próbáltam futni, nagyon nehezen ment, csak vergődtem.. Aztán visszatért egy kis erő, újra számolgattam, bár bizonytalan voltam, de kezdtem újra hinni. Az eső elállt, megjött az étvágyam, kezdett újra benépesedni a pálya. “Pechemre” Panferik is előbújt így már ketten csesztettek a célkapu környékén. Egy idő után már inkább elfutottam tőlük, csak hagyjanak békén. Újra rámtört a sírhatnék, zokogva futottam, magamban hajtogattam, h akarom, nagyon akarom a tervezett kiliket. Páran furcsán néztek rám: csak azt látják, hallják, h egy bőgőmasina elfut mellettük, és magában dödög. Hajtott a dac, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy a határaimat átléptem. Fájt mindenem, fizikailag, lelkileg, mindenhogy. Egy pillanatra meg is rogytam, gyorsan belémtoltak egy flector italt, aztán tovább lökdöstek. Én meg csak mentem, vánszorgtam. Egyre többet gyalogoltam bele, nagyon távolinak tűnt a vége, a teljesítés meg mégjobban.. kep4És egyszercsak jött egy pillanat: beszóltak, még pár kör, és megvan Fendrik Laci csúcsa..A megkönnyebülés édes érzete áradt szét bennem, hirtelen előtört valami erő, az endorfin édes fröccse szétrobbantott. Szóltak, h márcsak két kör, a tábla már ott várt. Lement a két kör, lassítottam, erre közölték, h mégegy kör, elszámolták. Halk káromkodás, rohantam tovább. Majd egy nagy ünneplés, a megkönnyebülés, az öröm.. A barátaim akik ott voltak, szurkoltak.. Nagy tisztelettel húztam át Laci nevét, írtam oda az enyémet:) kep5Még volt idő, de már nem akartam erőltetni. Még a verseny előtt abban maradtunk, ha megvan amiért jöttem, akkor Hawaii, heverészés. De úgy éreztem, h nem szabad. Meg kell adni a tiszteletet, az alázatot a versenynek, a sporttársaimnak. Sportszerűtlen és méltatlan lett volna, ha kiállok a pályáról. Sipiék bíztattak, h meglehet a 360, egy darabig még kedvem is volt hozzá. Kőröztem tovább, minden körben megsimogattam a táblát. Ő már az enyém volt:) Aztán megláttam Toncsit. Lefékeztem mellette, beszélgettünk egy kicsit. Gondoltam továbbindulok, de a lábak megmakacsolták magukat. Beálltak, lemerevedtek. Így gyalogoltam, örömködtünk, eljött az utolsó pár perc. Stílszerűen a táblához érve letettem a sörösdobozt, ott vártam meg a verseny végét jelző dudaszót. Katitól egy röpke regeneráló gyúrást kaptam, és jótanácsokat, h mit csináljak ha lefeküdtem pihenni. Végre zuhany, forró zuhany, tusfürdő. Két nap után isteni érzés volt. Lefeküdtem, lábam felpocoltam, próbáltam aludni egy kicsit az eredményhirdetésig. Nemigen tudtam. Dupla takaró alatt rázott a hideg, a lábaim nagyon fájtak. Nem volt értelme tovább feküdni, ráadásul eluralkodott rajtam az éhség. Gandi volt olyan aranyos, elvitt minket egy pizzériába, jól belakmároztunk. kep7Jöhetett az Ünnepély, boldogan vettem át a kupát és az érmet. Majd érzékeny búcsú a barátoktól, a pályától, integettem a 6naposoknak, irány haza. Otthon újra egy nagy kajálás, egy kis élménybeszámoló és jöhetett a jóllakott napközis effektus.. Pár órát aludtam, majd újra hangos jajgatás, lábfájdalmak. Ez így ment több napon, éjszakén keresztül. Hogy megérte? Most már azt mondom, igen. Felejthetetlen élményben volt részem. Nagy csata volt, önmagammal, az időjárással, a távval, az idővel.


képek a versenyről, mert matevenek még erre is maradt energiája:): képek

Nagy köszönettel tartozom sok embernek: a családomnak, matevenek a segítségért, a hajcsárkodásért, minden barátomnak, akik szeretetükkel, szurkolásukkal támogattak.
KÖSZÖNÖM!!!

és most akkor nézzük a további terveket: pihenő, pihenő hátán. Majd lassan fokozatosan visszatérni az életbe. Jöhet az UltraBalaton, ahol most nem tervezek PB-t, egy örömfutást tervezek, vigyorgósat, táncolósat, vidámkodóst.. Olyan pecsenyéset:)
Utána jöhet a NAGY FUTÁS, a “Futunk, hogy segíthessünk” Gyulafehérvárra. 8nap 600kili a Down-Szindrómás Gyermekekért..
Majd szeptemberben mégegy örömfutás, egy búcsúfutás, ahol reményeim szerint, ahogy a Borvidéken, most is feltöltöm magam a csapategységgel, a barátok energiáival az év második célversenye előtt,Pakson az Atomfutáson.
És szeptember végén pedig..

Füred előtt pár nappal - Keresem a fájdalmat, h legyőzhessem:)

pecsenye | 2012-05-09 08:17:49 | 37 hozzászólás

Sokan tudjátok, h az Unixsport által szervezett "időfutama" az idei év egyik célversenye számomra. A tavalyiból sokat tanulva, annak a tapasztalataival felvértezve indulok neki. Megtanultam, h ez nem 8x6, nem 4x12, nem 2x24 órából áll. Ez bizony 48 órából áll. Mondjuk nem is kell agyonragozni. A feladat adott, a taktika sem bonyolult: kőrözni, kőrözni, legyőzni a monotóniát, szembeszállni a fájdalmakkal, a fáradtsággal. Enni, inni folyamatosan, pályán maradni, faházat csak kívülről szemlélni, nem elcsábulni. És a lábakat egymás után tenni: bal, jobb, bal, jobb.. Na jó, néha lehet jobb, bal, jobb, bal. A motivációval nincs gond, a segítséggel sem. Tudom mateve ha kell leordítja a hajam, ha kell beletapos az aszfaltba, ha kell továbbrugdos. Ha összezuhanok mentálisan akkor segít kimászni. Számítok rá nagyon. Lesz hiszti gazdagon, az ő feladata lesz, h leöntsön egy vödör vízzel. És tudom, h mellettem lesz a családom, a barátaim, talán most még az ellenségeim is:) No meg a RNR:) Nem látom előre, h fog sikerülni. De eltökélt vagyok, ha nem megy két lábon megy majd négykézláb. És alázat, végtelen nagy alázat végig..

Hát akkor, mielőtt mindenki előveszi a zsepijét, h egy könnycseppet elmorzsoljon a szeme sarkában, azt mondom: világbéke, RNR, HelloPisty, Futunk, h segíthessünk, és... goooooooooooooooooooooooo:)

Kellemes 7végét mindenkinek, fussatok, bringázzatok, ússzatok, sakkozzatok, sportoljatok sokat!

Borvidék Félmaraton - avagy a HelloPisty csapat megmutatta, h megy ez szívás nélkül is
pecsenye | 2012-05-07 10:50:19 | 12 hozzászólás

csapat

A Borvidék szervezői “pihent” agyukból kipattant egy csapatverseny ötlete. Jelentkezz csapatkapitánynak, szervezz magad köré csapatot, és nyerj. Naná, h beleugrottam, barátaimmal hamar megvolt a csapatnév, márcsak szervezkedni kellett. Nem volt könnyű, hiszen erős, összetartó csapatokkal kellett versengeni. A rajt előtti pillanatokban derült ki a végeredmény, de azért előtte már a elkezdődött a “show”.:)
Szóval a nevezésemkor vérszemet kaptam és megígértem egy jó kis jelmezes futást. A cuccot nem volt könnyű összeszedni, volt egy kis járkálás utána. helloIrány a turi, sikerült ott “köpenyt” venni, mályva fürdőgatyót (hmm.. 9-10 éves méret, h préseltem magam bele, még most sem értem),  a fejpánt viszonylag simán ment, a pólóért egy kicsit kellett járkálni. A cicanadrág Kalocsáról érkezett (köszi Andi), a logo Töce érdeme. Egy hibát viszont vétettem a csapattal szemben: csináltathattunk volna egyen pólót, egyen logoval. De majd legközelebb, mondjuk a paksi atomfutáson:). Ettől függetlenül mindenki igyekezett vmi mályva cuccot összeszedni, így délelőtt a Garay teret “elözönlötte” a HelloPisty színes csapata.





Természetes nem hagyhattuk ki a verseny előtti egy kilis jótékonysági gyermekfutást, remek kis “bemelegítő” volt.
Utána jött az eredményhírdetés, és a CSAPATUNK ha szorosan is de megelőzte a többi csapatot. A csapatfotózás is remekül sikerült, gondolatban velem voltak azok is, akik vmiért minket választottak, de nem tudtak odajönni. A pontos látszámát nem tudom a csapatnak, de majd Öcsi biztos megírja:)
A rajt után igyekezett együttmaradni a társaság, az út során nevetve, vidáman küzdöttük le az emelkedőket, a lejtőket. A poénok ültek, a csapatból asszem nem futott senki pb-t, a 2:41-es időeredmény legalább is erre vall. De nem is ez volt a lényeg. Minden frissítésnél kihasználtuk a potyafröccs adta lehetőséget, egy kis gatöréddel időnként megspékeltük. A szőlősgazdák szíves invitálásának is igen nehéz volt ellenállni:) buzicsapatA szurkolókat sokszor kellett helyesbíteni, h csapatunk nem rózsaszín, hanem mályva, és nem buzicsapat, hanem HelloPisty csapat. De ez így volt jó, piszok jó volt a hangulat, ez volt a lényeg. Az emlékek felidézését rábízom a csapattagokra, várom a szpotokat, legyen ez a blog is csapatmunka:D

csapategység



A végére hagytam pár dolgot, amiért hálával tartozom a Borvidék Szervezőinek és a FUTÓTÁRSADALOMNAK:
A félmaraton rajtja előtt került sor a jótékonysági kilométerfelajánlások forintosított átadására. Mint tudjátok a versenyzők felajánlhatták versenykilijeiket a szervezőknek, akik 5 Ft/km-el támogatták a Down-Szindromás Gyermekek sportolási lehetőségeit, az Angyalszív Down Alapítványon keresztül. Az összefogás itt is megmutatta az erőt, Momi Renáta elnök 50e Ft-ot vehetett át, illetve ért a megtiszteltetés, h én adhattam át.  Itt írom meg, h az IRONTEAM SE által szervezett orfűi maratonon is 50e Ft gyűlt össze. Nagy, nagy köszönet a szervezőknek és a sportolóknak mégegyszer. Remélem más verseny szervezői is “kedvet” kapnak eme remek kezdeményezéshez!

alapitvany

A félmaratonról: asszem senki nem fog tiltakozni az ellen, h a Borvidék Félmaraton mára az ország egyik legnépszerűbb, legjobb hangulatú versenyévé nőtte ki magát. nagyon köszönjük a lehetőséget, gratulálunk! Csak így tovább a “Lenini” úton:)


nagyon sok fotó készült, íme pár link:

https://picasaweb.google.com/106971562680167627794/Borvidek2012HelloPisty#

 

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.325382397530378.69858.187511444650808&type=1

 

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.353169548073197.82284.100001404637069&type=3

 

és jöhetnek a további linkek a színes forgatagról!:)

III. Ünnep: Sárvár 12 órás, 2012. 04. 28.

pecsenye | 2012-05-04 10:28:03 | 18 hozzászólás

Az idén tanulva a tavalyi eseményekből, csak 12 órásra neveztem. Azért merész álmokat tervezgettem, úgy éreztem, h a 135-140kili benne van a lábamban. De ugye ember tervez..De ettől (is) szép a futás.
A fehérvári különítmény (mateve, Nojbika) már pénteken lerongyolt, előtte egy gyors bevásárlás egy madaras boltban (mivel itt volt eksönös a CG). Csak kapkodtam a fejem, mi mindent pakoltak ezek az őrűltek. Sárvárra érve elfoglaltuk a szállást (stipi-stopi), majd irány a rajtszám felvétel, tésztaparty, haverkodás, beszélgetés.  Korán fekvés, adrenalin már eléggé az egekben volt.
rajt előtt
Korán fekvés után korán kelés, reggeli, majd szépen kipakoltunk a frissítő asztalunkra. Volt ám teríts, meríts: Nutrixxion gél, X-Oxygen, X-Speed, Malto, sótabi, L-Carnitine, Amino, energiaszelet, koffeintabi, NR-Peak, magnéziumtabi (no ezt a részt ugorják át a tápkieg ellenesek:D) , aztán kóla, sör, csoki, chips, méz, tejberizs, meg mit tom én mi:). A lényeg, h jól össze lett készítve a cuccos, csak az asztalról kellett felkapkodni. Mivel nekem a szilárd kaja nagyon nehezem, vagy egyáltalán nem megy, így a gélre fentem a fogam. Ráadásul ez már bizonyított tavaly is egy őszi versenyen.
Végre elrajtolt a mezőny, az idén a pulzusra próbáltam jobban figyelni, 145 fölé nemigazán akartam engedni. Egy darabig működött is a dolog, aztán megbolondult a melegtől, így gyorsan úgy döntöttem, h 155 lesz a max. Ez már jó volt, ahogy a tempó is. Ahogy sejtettem páran elrongyoltak az elején  - Ossó Zoli, Bene Ármin, no meg Belej Bálint (kiscsákóra mérges is voltam egy kicsit:D), meg még páran. Hagytam menjenek, az egyenletességre törekedtem.
nojbival
Ez szépen sikerült is egész a 50. kiliig. Addig vidáman pacsiztam a többiekkel, néha dumáltunk, szóval jól éreztem magam. A maratont 3:35körül abszolváltam, igyekeztem sokat inni, de úgy látszik nem eleget, illetve nem hűtöttem magam eléggé. 51-től kikerültem a 6 percesekből, de még bőven a tervezett átlagon belül futottam. Az 57. körben aztán éreztem, h kiszállt belőlem minden. Leültem a padkára, aztán csak arra emlékszem, h emelik a lábam. De hogy hol vagyok gőzöm sem volt. Nagy nehezen összeszedtem magam, indultam tovább, immár óvatosabban. mateve győzködött, h vigyázzak magamra, nem ez a célversenyem. A fejemben megfordult, h kiszállok, egyre jobban hajlottam rá. Óvatosabbra vettem a figurát, már akkor tudtam, h a cél már nem lesz meg. Próbáltam egy kis zenével feldobni magam sikerült is valamennyire, az erő visszatért, úgy éreztem, hogy a 130+ még meglehet. Közben a légzésemmel is küzdöttem, vhogy úgy éreztem mint egy láncdohányos reggel ébredés után. Hogy mi a franc lehet ez nem tom, bár igazság szerint tél után vissza, visszatérő probléma. Lassan sikerült Árminhoz felzárkózni, márcsak egy kör hátrányban voltam. Éreztem, h megfoghatom, nagyon motivált a dolog. Aztán a 11. órában egy újabb hentergés az aszfalton, ami már húzósabb volt. Hirtelen meghúzta a görcs a jobb combomat. Aztán a vádlimat. Aztán a bal combomat. Aztán a bal vádlimat..:) Aztán mindkettő lábam egy merő görcs volt. Barátaim rögtön segítettek, gondoltam akkor már sajnáltatom magam egy kicsit, bele, bele ordibáltam a nagyvilágba. Nagy nehezen sikerült talpra állnom, igaz utána meg a hideg rázott, majd megfagytam.:) Óvatosan folytattam a kőrözést, néha megcsikorgattam a fogam.. A 114. körben Krisz jött velem szemben, lerogytam, kértem nézze meg a lábam, mert éreztem, h megint görcs közeli állapotba kerülök. Nem vmi jó diagnózist állított fel, közölte, h semmi ásványi anyag nincs bennem, jobb lenne ha kiszállnék. Az utolsó órában kizárt, h ezt megtegyem, így valahogy azért végig vánszorogtam. Az összegyűjtött kilométerek miatt rendkívül csalódott vagyok, az idén már a harmadik versenyem az, ahol a kitűzött célt nem sikerült teljesítenem. Na most vagy túlbecsülöm magam, vagy valójában ennyit tudok, vagy valami plusz mindig hiányzik. A szívem, az agyam visz, fizikálisan úgy érzem rendben vagyok, oszt még sem.:) No ez volt a siránkozós bekezdés, ennyit erről:) Összerakom magam, Bfüreden meglátjuk a frankót:)
 
Miután letudtam az adagomat, egy gyors zuhany után már újra pályán, igaz ezúttal a frissítő, szurkoló, támogató szerepkörében. Norbi, mateve nagyon jól futott,  vagy sétáltak:) A lényeg, h küzdöttek, akármilyen fáradtak is voltak. Egy kis alvást is engedélyeztem nekik, ahogy magamnak is. Persze sokáig nem tudtam a kocsiban, meg nem is akartam. Edittel sétáltam néha pár kört, néha kocogtunk is egy jót. Norbi egész jól feltámadt, vele már nagyon nem is kellett foglalkoznom. Szurkoltam persze a kintieknek folyamatosan, Zsolti, Szilvi szépen mentek, Béla sem volt rossz, Ákos egy kis időre “meghalt” de utána... Nagy küzdelem ment a pályán szó se róla, ami inkább már a fáradtság elleni nagy harc volt.
Aztán hamar itt lett a reggel, mateve egyre jobban fáradt, egy kicsit, h is mondjam, hisztizett, de küzdött. Közöltem vele, h most az utolsó négy órát nem fogja végig gyalogolni. Csupor Kriszta szépen jött fel, Edit már nagyon aggódott, mindenki egy kis futásra buzdította. Nem volt könnyű meggyőzni, hitet adni neki, ha sírva is de mozgosította az utolsó erőtartalékokat, nekiálltunk futni. Küzdött mocskosul, nagyon becsültem érte. És vége, sikerült, megcsinálta! Nagy respect, elismerés, ahogy minden 24 és 12 órás futónak!
pihi
 
Az eredményhírdetés után azt terveztük, h még elmegyünk pacsálni egyet a fürdőbe, de egy bőséges pizza után inkább úgy döntöttünk, h inkább irány haza. Egy kis idő után félreálltunk a kocsival, próbáltunk aludni egy kicsit. Jól nézhettünk ki, Norbi az árokparton szunyokált, a kocsiból meg csak négy láb látszott a műszerfalon. Később még egy jó kis jégkrémezés egy benzinkútnál aztán haza is értünk.
 
Röviden ennyi a történése a sárvári kalandnak. Az elkövetkezendő két hétben regenerálódás, sebnyalogatás és lázas, izgatott készülődés Balatonfüredre. Az egyik legfontosabb idei versenyem, amit ha kell négykézláb is végigcsinálok.:) No persze előtte egy jó kis bulizós HelloPisty-s futizás Szekszárdon a Borvidék Félmaratonon.:)
 
 
 
fehérváriak
2015-10 hó (1 bejegyzés)
2015-06 hó (2 bejegyzés)
2015-04 hó (2 bejegyzés)
2015-03 hó (1 bejegyzés)
2014-12 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (1 bejegyzés)
2014-08 hó (2 bejegyzés)
2014-06 hó (2 bejegyzés)
2014-05 hó (2 bejegyzés)
2014-04 hó (2 bejegyzés)
2014-03 hó (1 bejegyzés)
2014-01 hó (1 bejegyzés)
2013-12 hó (2 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (2 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2013-03 hó (3 bejegyzés)
2013-02 hó (2 bejegyzés)
2013-01 hó (1 bejegyzés)
2012-12 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (2 bejegyzés)
2012-10 hó (1 bejegyzés)
2012-08 hó (3 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (5 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (3 bejegyzés)
2011-10 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (1 bejegyzés)
2010-12 hó (2 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (2 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (6 bejegyzés)
2010-05 hó (3 bejegyzés)
2010-04 hó (2 bejegyzés)
2010-03 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (4 bejegyzés)
2010-01 hó (4 bejegyzés)
2009-12 hó (3 bejegyzés)
2009-11 hó (5 bejegyzés)
2009-08 hó (1 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)