Pepe88 futás

MARATON2022.10.09 Vasárnap, 09:00:00

Sport


verseny(verseny)

Edzés ideje

04:28:42

Távolság

42.2 km Szint: 91 m

Tempó

06:22 p/km (9.42 km/h)

Pulzus

Átlag
142
Minimum
0
Maximum
164

Edzésleírás

4:28:42, brutál KO miatt…

Korábbi maratonok

2011: 5:19

2012: 4:04

2013, 3:50 (5:26-os tempó, 152-es átlag pulzus)




Helyezés: 2830/1440 (50,88%), Férfi korcsoport: 247/178 (72%), nyilván botrányos…

Korábbi (mostanibb) versenyeken:

Tavaly, Spar Verde 10km, csúcsformában 1849/71 (3,84%), férfi korcsoport 141/13 (9,2%)

Idén edzőverseny, wizzair félmaraton: 4175/508 (12,61%), férfi korcsoport 341/80 (23,42%)
Idén edzőverseny, Nato 10km 946/85 (8,99%)

 

Saját órámon kevesebb időt (távot) mértem, azért mert megálítottam/feladtam közben…Táv amúgy több volt, nyilván kicsit kacskaringósan futottam, de nem tudom így azt se mennyivel…Szóval hivatalos távot/időt viszem be összesítésbe (és 28-42kili között összidőm alapján írtam be a résztáv idejét)

 

 

 

 

 

Előmzények:

A tervezett taperinget combhajlító húzodás miatt nem teljesen a terv szerint csináltam. A 10km nato futás után lett volna két hetem, úgy nézett volna ki, hogy:

kedd laza átmozgató, csütörtök 15km, benne 5km maratoni, harmadoló, szombat: 10-13km, kis fokozó, vége kicsit gyorsabb mint maratoni. Utolsó héten pedig: hétfő-szerda-péntek: laza edzések

 

De teljesen kihagytam az első hetet. Mivel a combom túl lassan javult,…2,5héttel verseny előtt, utolsó hosszú futás után elkezdtem érezni, és nem nagyon javult, lassan gyógyult. A NATO-n is tudtam vele futni, de utána úgy voltam többet ér, ha teljesen meggyógyulok. Utolsó héten, hétfőn viszont kockáztattam, mert nem csak a teljesítés, hanem az idő is célom volt, szóval be tapeltettem és elmentettem lazát futni. Szerdán egy kicsit hosszabb/intenzív volt, mint elvileg ilyenkor kéne, de visszaszoktatás miatt is kellett ez, meg önbizalmam miatt is. Igazából ez se volt fárasztó. Majd pénteken már csak terv szerinti laza…Szóval utolsó hetet már (új terv szerint) rendben megcsináltam.. Relatív jó formában, rendben érzem magam.

 

Súly/kajálás: sajnos elmúlt 1 hónap katasztrófa, de csakis éjszakai kajálás miatt. Erre majd ki kell találni valamit (sidebet). Alapból oda tudtam figyelni, egyre egészségesebben eszek, egyre kevesebb tej, tejfehérje, stb..De az éjszakai nasik brutálisan sokat számtottak. Maratonig nem is néztem meg a súlyomat, csak utána ellenőriztem, és 1,5 hónap alatt 3,5 kg-t felszedtem így, ami rengeteg..73,9->77,5kg, és ez valószínű azóta még feljebb ment, szóval Tenerifén lesz dolgom…Már a 73-74kg-nál is úgy éreztem hogy akár lehetne kevesebb, voltam 69, ami mondjuk túl kevés, de 71-72-vel érezném magam csúcsformában. Vivicittara a cél azt hiszem 71-73 környéke, a kérdés majd, hogy ezt hogyan érjek el, diétázzak-e drasztikusan (gyomor kockázat), vagy máshogyan?

 

Gyomor: Vivicitta óta megvan… Előtte is megvolt…Talán 1 fokkal javult elmúlt 1-2 hónapban, de majd versenyen derül ez ki… Edzéseken sokszor éreztem, 1x volt hogy meg is kellett állnom egy hosszú futáson (szerencsére pont volt nyitva szigeten fizetős toi-toi). Voltam orvosnál, bár elmondta hogy nem ürül ki jól a szervezetem, de ötletet nem tudott. Agykontrollozok. Mellé probiotikum ezúttal már hosszabb távon (kb 3 hete szedem), nem minimális ideig szedem, mint legutóbb. Meg heti 1 hús/laktózmentes napot tartok teljesen. Zoli segített a versenyen (táv második felében), hogyha esetleg gond van, hamar legyen/találjak toi-toit versenyen

 

Utsó napok, Renis tanácsok: Szaunát teljesen offoltam, utsó 2 hétben 1x voltam..Igaz az 5nappal verseny előtt, szerdai edzés után, de azért itt se vittem túlzásba. Szóval ez rendben volt…A másikkal nem teljesen, bár az kellett hogy utsó nap könnyebben elaludjuk…Bár igazából így se tudtam jól aludni, szóval mind1 volt. Nyilván ez se számíthat, mert más edzések/versenyeknél is ez van…

 

ALVÁS/kipihentség: Ismerve magamat tudtam, hogy utolsó nap, éjszaka nem fogok tudni eleget aludni. Ezért utolsó előtti napon kellett volna. De ekkor nem sikerült…Csak 6órát, és elég fáradt voltam szombaton. Előző napokban azért aludtam rendesen, és utolsó nap is aludtam 6-7 órát (részletekben). Tudtam volna még, de nem éreztem fáradtnak magam egyáltalán versenyen. Nyilván más, ha előző 2 nap 8-9 órát alszok…De szerintem ez se számíthatott sokat…

 

KORÁBBI Hosszú futásaim:

aug 8, 5kör, 26,37km 6:40-es tempó (diéta alatt, állóképesség visszaszoktató
aug 18, 6kör, 31,64km, 6:19-es tempó

aug 23, 7kör, 36,89km, 6:11-es tempó

szept 6, 5,5kör 28,56km 5:26-os tempó (normál tempó!)

szept 21. 6,5kör, 33,87km, 5:26-os tempó (normál tempó->vége fokozva!)

 

Korábbi maratonok

2011: 5:19

2012: 4:04

2013, 3:50 (5:26-os tempó, 152-es átlag pulzus)

 

Baromi rég futottam maratont és visszaolvasva furcsa, de 2013-ban is 3:30-as iramfutókkal mentem. Akkor titkon akartam 3:30-at, de ahhoz mindennek stimmelnie kellett volna. Viszont gyomorgondok, 2 mosdó szünet ezt keresztülhúzták (akkor másfajta, mint mostanában)

 

2013-as, vs mostani felkészülés:

2013-ban másképp készültem: akkor volt egy alap állóképességem, sokat futottam előtte is, de 1 hónapot nagyon durván megnyomtam, és heti 6 nap (MINDEN NAP) futottam. Most kicsit más volt. Nem volt annyira jó az alap forma, de azért mégis 9 év eltelt és végig sportoltam..És hosszabb, kb 2,5hónap felkészülés, nem mertem minden nap futni, sok pihenőnap/keresztedzés futások után/között.

 

Összesítés, pre előzmények:

Optimista, pozítiv voltam még a verseny előtt 2-3 héttel. Nagyjából 2-2,5hónapot tudtam rá kifejezetten edzeni Vegas után, úgy hogy az elején diétáztam. De fokozatosan fejlődtem, és drasztikusan. Edzések nagyon jól mentek. Bár ahogy haladtam előre egyre több edzés maradt ki, de csak a kevésbé fontosak. Fáradtság miatt először csak keresztedzéseket (úszás/bringa) hagytam ki, de a vége felé már több átmozgató futás is kimaradt. De a fontosabb edzések, hosszú futások, iramos futások mind megvoltak terv szerint. Kicsit szkeptikus voltam még azért a készülés elején/közepén, de a végére érve úgy éreztem, hogy a 3:30-nak simán mennie kell. Erre viszont rájött a combhajlító húzodás/túlterhelés, de utólag azt mondom ez sokat nem számított. Stresszelni stresszelt és az utolsó 2 hét taperingből így 1 hét kimaradt. Biztos volt hatása, de erről írtam feljebb… Ráadásul közben is kajáltam éjszakánként sajnos. De összeségében azért pozítiv előjelekkel vártam. Wizzair félmaraton tök jól ment, ott simán ment 5perces tempó, és a végén fokoztam is. 10km-es versenyen is tudtam jóval gyorsabban futni. Úgy voltam vele, hogy 30-35-ig elmegyek, elkocogok simán, és ott majd kiderül hogy megy….

 

Kipróbáltam egy technikát szigetes hosszú edzéseken. Amikor, bármikor jött holtpont azt mondogattam magamnak, hogy ez tök jó, ez fog segíteni maratonon is túllendülni. Próbáltam „elmenteni” a pillanatot , hogy ezekre a szenvedésekre maratonon visszagondoljak. Meg mondogattam magamnak, hogy maratonra készülök, és egyből elmosolyodtam, elkezdtem élvezni. Utólag azt mondom kurvára nem segített. Vagyis inkább úgy mondom, hogy nem fejben adtam fel, hanem inkább testileg. Ezek , a hosszú futások alatti holtpontok mentálisak voltak. Ha ilyen lett volna maratonon lehet vissza tudtam volna erre gondolni…De maraton közben ezeket nem tudtam felidézni, pedig gondoltam rá, hogy kéne, csak másféle fáradtság/KO volt. Ráadásul pont a Margitszigeten ugyebár…

 

Három hónapot voltam Budapesten, év elején TNF, utána USA. Majd téli TNF előtt. Ez idő alatt nagyon sportra koncentráltam. És nem csak a sportra, hanem a futásra. Kicsit "büntettem" magam. Elégedetlen voltam, hogy hülyén, idő előtt adtam fel vivicittat, ezért úgy voltam vele, idén ősszel kifutom magamból a maxot, hogy kijöjjön versenyen is a forma. Szóval bár triatlonozni jobban szeretnék, de semmilyen TRI versenyt nem terveztem, nem fért bele az időbe/felkészülésbe. Szóval csak/leginkább futás. De amúgy is az életet tekintve összeségében nem volt meg teljesen balance. Kicsit jobban erőltethettem volna többi dolgot, de ez volt a „legkényelmesebb”, komfortzónámban maradtam ezáltal. Nem stresszeltem, görcsöltam rá. De magánéletre, munkára kevesebb időt szántam, mint alapból terveztem, kellett volna. Ami azért fájó, hogy Wizzair félmaraton előtt HP koncert kimaradt. Igaz nem volt igazán olyan személy, akivel mehettem volna, de több éve el akarok menni HP koncertre, és azért ha nagyon szerettem volna el tudtam volna menni. De inkább úgy voltam hogy edzőversenyre is kipihenem magam. Azért ezt nem bánom, leginkább azért, mert nem volt tényleg kivel. Egyedül se volt kedvem. De a lényeg h azért eléggé sportra koncentráltam, ez vitte el az időmet Budapesten

Eredeti célom először az volt, hogy Bp félmaratonon megfussam az 1:30-at, de hát túl sokat híztam Amerikában, keveset edzettem, nyilván nem volt reális. Úgy hogy úgy voltam vele, hogy egyszerűen fussam ki magamból a maximumot és elégedett leszek. Ha ez egyéni csúcs, akkor az. Még volt olyan tervem is, hogy szeptemberben Bp félmaraton, október Bp maraton, majd november Siofók 1:30 kísérlet, de aztán rájöttem, hogy maraton után egyrészt keveset tudok pihenni, másrészt alig futottam gyorsan/gyorsat, úgyhogy ezt is hagytam. (meg amúgy se tudom hogy jön ki a hazalátogatási terv…, hogy tudok-e indulni Siófokon)

 

Zene vs zene nélkül:

Sokáig gondolkoztam ezen. Az elején a hosszú futásokat zenével csináltam és sokat segített. Nehéz volt erről leszokni, de lejöttem erről…Renivel konzultálva arra jutottunk hogy igazából nyugodtan mehetek ezzel is. Szóval az edzések legvégén úgy voltam , hogy ha akarok/kell futok zenével. De 5,5-6,5kör tempósabb, meg erősebb résztávos futásoknak is ugyan nálam volt az mp3 lejátszó (ahogy Nato 10km edzőversenyen is), de nem használtam, nem kellett…

 

TNF utazás miatti para, hogy feladjam:

Fél éve, Vivi félmaratont azért adtam fel, mert 1:30 valószínű nem lett volna meg, gyomorgond miatt, Bár utólag ezt se mondom biztosra, de egyszerűen megálltam 6-7kili körül inkább… Nem érdekelt 1:32, stb, ezért inkább feladtam. Erre edzettem magam fejben, hogy ilyet itt nem csinálok. Ha nem lesz meg a 3:30, akkor meglesz a 3:35 . Ha az sem, akkor egyéni csúcs. Nem érdekel, leszarom, végigmegyek. Kihozom magamból a maximumot… Viszont Bálint azt mondta, hogy veszélyes maraton utáni másnap (hosszan utazni). Trombozós (igaz enyhe) veszélye is fennáll, meg szervezetileg is rosszul, rosszabban fogom érezni magam, lehet nagyon fogok szenvedni. Sokáig vaciláltam, hogy mikor, hogy utazzak, de maradtam eredeti tervnél. Ki tudja, tudat alatt lehet számított? Bár én belülről semennyire nem éreztem ezt, nem stresszeltem ezen. Nagyon komoly regenerálodási tervvel készültem (erről majd lejjebb, verseny utáni részben). De azért az elején még felmerült, hogy na, megint találni fogok egy kibúvót, és ha nem megy inkább kiállok, hogy kényelmesen, gond nélkül repülhessek ki…Ráadásul másnap reggel várt meg egy kiköltözés is (igaz nagy részét megcsináltam), de még azért kis pakolás várt rám. Utólag azért azt mondom, ez is számíthatott fejben, tudat alatt: főleg az hogy lerobbant a kocsi és így segítséget sem kaptam hétfőn, egyedül kellett mindent csinálnom, taxival. (annyira nem volt sok, vészes, de azért jó lett volna segítség nyilván..)

 

 

 

FRISSÍTÉS, verseny előtt/közben! (HIBA LEHETŐSÉG!)

Verseny előtt néztem youtube videót, amin felhívják a figyelmet, hogy izót nem szabad sűrűre keverni. Ezért még 1 fokkal higítottam az izómat. Belülről nem éreztem, hogy ez számított, de lehetséges. Meg hatása lehet hogy volt ennek is. Alapból sem keverem erősen, az ajánlás az isostarnak 6 kanál/1 liter izónak. Én alapból úgy edzek évek óta hogy 3kanál/1liter, szóval 50%....De most, csak maraton előtt kitaláltam, hogy legyen inkább 2 kanál/1liter (33%). Most mondjuk a %-okat nézve ez azért mégis csak drasztikus változás…De majd utána kérdezek (és utána esetleg kiegészítem). Ráadásul verseny reggelén is óvatos voltam, alig ittam izót, nem csak a videó miatt, hanem inkább gyomrom miatt, nehogy gond legyen…Rajt előtt ittam kicsit, de az is hígabb volt. Alapból hosszú futások, edzések előtt sokkal többet ittam, meg közben is sűrűbb volt az izó aránya ugyebár. Erre még rájön, hogy a frissítés sem volt tökéletes. Belülről azért nem éreztem ezt gondnak, de az első frisstésnél kimaradt az izóm, mert nem találtam meg, nem láttam hol van az egyéni frissítő. Szóval 4,2-nél csak vízet ittam, majd 7,2-nél ittam izót, majd utána 11-nél. Alapból a tervem az lett volna hogy 2 frissítőpont izó, és minden harmadik frissítőpontnak víz (igaz tartaléknak ide is adtam le izókat). Utána már egyéni frissítőket megtaláltam és mindegyiknél izóztam. Még egyszer, belülről nem éreztem azt, hogy eléheztem, kevés lett volna az erőm, vagy bármi ilyesmi. Nagyon hasznos volt a wizzair félmaraton, ott megtanultam, hogy nem jó/könnyű pohárból frissíteni, szóval egyéni frissítő feladása okos ötlet volt. Annak is utánakérdeztem hogy hol lesznek, és mondták hogy a frissítőpontok elején. Ami viszont tanulság: nem tudtam hogy bal/jobb oldalt lesznek-e, és 1x át besoroltam balra középről (7,2nél), majd mehettem át jobbra teljesen mert végül ott volt. Szóval legközelebb annak is részletesen utánakérdezni hogy bal/jobb oldalt lesz-e! (Vivicita félmaraton, ha lesz/lehet egyéni….)

 

 

Magáról a versenyről akkor végre valahára:

-3:30-as iramfutókkal terveztem volna menni végig: Tanulva a Vivicitan (ahol iramfutók gyorsabban kezdtek mint gondoltam), megkérdeztem őket és most is mondták hogy nem egyenletesek lesznek, hanem 4:50-4:55-be kezdenek, hogy a végén lassuljanak. Lehet ugyanők futották, mint a Vivin? :D Mert előzetesen itt is neten egyenletes tempó volt kiírva…De most legalább megkérdeztem és tudtam…Wizzair félmaratonon azt is megtanultam, hogy boly közepén nehéz futni, ezért a tervem az volt, hogy a boly elején/szélen futok, hogy ne kelljen annyira figyelni másokra. Végül nem futottam velük túl sokat, úgyhogy ez annyit nem számított. Órámon beállítottam az auto pace-t, amit 4:50-5:10 közé tettem be, szóval igazából iramfutókra sem lett volna szükségem. Egyedül is tök jól be tudtam lőni edzésen is az 5perces tempót, bár nyilván megvan a veszélye, hogy elvisz a tömeg, lendület, szóval így azért dupla kontrollom volt. Iramfutók, és GARMIN-es autopace.

 

-Zoli segített: 20kili körül csatlakozott és azt beszéltük, hogy frissítők előtt 1-2kilivel találkozunk (ő bringával jött), és ha kell nekem toi-toi , akkor lefoglal egyet. Ettől tartottam leginkább, Vivicitta ezért nem ment idén év elején…Valamint volt nála tartalék futócipő, izó, víz, stb…20 körül már éreztem, hogy nem lesz meg a 3:30 is, szóval nem stresszeltem az időt. A legfontosabb a toi-toi lett volna…Haza is szerettem volna küldeni, de csak nagyon rövid időre jött mellém 20 és 24kili körül is, és nem tudtam ezt mondani. Mert nem tudott már igazán segíteni, semmiben se. (azért persze így is jó volt valamiért, de így a semmiért nem tartottam volna fel). Meg béna is voltam, vagyis ezt nem mondanám, de ugyebár értelmetlenül rabolom az idejét…Ha valóban megvan, hozzásegít 3:30-hoz, vagy mondjuk egy esetleges 1:30-as félmaratonhoz, akkor ok…De így nem éreztem hogy sokat segíteni.

 

Combomat egyáltalán nem éreztem, nem zavart versenyen. Semmit se éreztem ebből. Tape szuper vot!

 

Időjárás: Meleg volt, meleget mondtak. Biztos számított ez (is). Én annyira nem éreztem. Félmaraton 1 hónapja 22 fok volt, most „csak” 17 fok, de volt pár hete 10 fokban futóedzésem ami kurva jó volt és nyilván az inkább ideálisabb lenni…

 

0-7kili: iramfutókkal mentem, kicsit gyorsabban, de azért jóleső volt ez a tempó teljesen…

PULZUS verseny elején: közben egyáltalán nem figyeltem, de amikor 1x véletlenül ránéztem láttam hogy valami 155 környékén. Nem foglalkoztam vele. Egyrészt nem is tudtam hogy mi lehetne a maximum. Ez mondjuk hiba…Kellett volna utólag azt mondom pulzuskontrollos terv. Ehhez viszont edző kellene/kellett volna, én nem értek ehhez…Másrészt pedig érzésre azért ment lazán ez is. Visszanézve félmaratonon alacsonyabb pulzuson kezdtem. Igaz ott 5perces tempó volt, bár melegebb. De ott 148 körül volt első 7kili, most meg 152-153 környékén (de 4:50). De például utolsó hosszú futáson sokkal alacsonyabb pulzuson mentem,.Teljes ugyanolyan hőmérsékletben mint most, 17 fokban. Ugyan jóval lassabban (5:25-5:30-as tempóban), de első 20 kili 136-as pulzuson ment! Ehhez képest az 153 lehet túl magas!?!? Utána 21-31 között 145-es átlag pulzus már fáradva. Szerintem, most így utólag azt mondom hogy elején túl magas volt a pulzus. Alapból nem lett volna sok, de mindennel együtt számíthatott (lásd lejjebb)

Megnéztem kicsit később 2013-as maratont is, bár baromi régen volt, de akkor (is) alacsonyabb pulzussal mentem...Bár hőmérséklet számíthatott, akkor csak 15 fok volt, (2-3 fokkal hűvösebb). Intenzitás ugyanaz. De azóta 9 év eltelt, fejlődtem, tudnék nyilván magasabb pulzust (gondolom?)

 

 

7-17kili: visszavettem, elengedtem őket de az 5perc környéki tempót simán tudtam tartani

16-17 kili körül elkezdtem érezni hogy fárad a lábam. 30-35körül volt ez „betervezve”, kicsit aggódtam, de nem annyira

17-20kili: A második, nagy kör elején…Kis szembeszélben, egyedül. Itt kezdtem lassulni. Itt még volt, lett volna erőm, de nem erőltettem, gondoltam majd a végefelé úgy is behozom (~5:18). Itt betettem az mp3 lejátszót, ami biztonságból nálam volt…Először azért, hogy ne hallajm az órám csipogását, egyre többször hallottam, húgy hogy túl lassú vagy (hiába szidtam az órám anyját, nem érette…). De utána/hamar rájöttem hogy ki is lehet kapcsolni, szóval kikapcsoltam. De innen zenével… (nem mintha bármit segített volna…)

20-24kili: tovább lassultam és itt már biztos voltam, hogy nem lesz meg a 3:30. Még jobban visszavettem, érzésre futottam. Azért, hogy végig tudjak futni, ne haljak bele teljesen a végére (5:31)

24-28kili: Lassulás harmadik része, itt még futottam (->kocogtam, 6:09-as tempó). Szigetre lefutásnál konkrétan a lefelében lassultam, mert fáradt a lábam, és nem tudtam „kiengedni”, „elengedni” magam

28-29kili: Sziget közepén ADTAM fel! Nem is 1x, hanem 2x! Már ugyebár 24-28 között is azért szenvedős volt, pont hazai pályára beérve, szigeti rekortánon lassultam le nagyon, ahol folyamatosan edzettem. Pedig itt kellett volna egy pozítiv löketet, erőt kapnom, hogy mennyit futottam, edzettem, szóval az első holtpont (ha lett volna), itt ezzel könnyen túllendültem volna…Ehhez képest előbb még csak lassultam, majd meg is álltam, mert nem ment… Már 6:40 körül kocogtam, amikor megálltam, nem volt erőm. Nem akartam azt, mint fél éve Vivicittan, hogy hülyén feladom. Az volt a tervem, hogy kihozom magamból a maximumot, ami bennem van. Futottam még gyengén azért több km-t is (ugyebár 24-28 között), szóval próbáltam erőltetni, de folyamatosan ment el az erőm. Úgy hogy nem éreztem volna FAIL-nek, azt hogy megálltam, feladtam… Szóval megálltam, nyomtam egy stop-ot is az órámon. Nagyon lassan sétáltam, hátha vmi csoda folytán visszajön az erőm, de nem jött.. Pár perc után tettem egy próbát, megnéztem tudok-e kocogni, úgy voltam hogy akkor 7-8perces tempóban legrosszabb esetben végigkocogok. De nem tudtam el/újraindulni… Pedig megpróbáltam (órát is újraíndottam). Szóval itt jött a második feladás, a második STOP az órámon…Megint SÉTÁRA váltottam, bízva a csodába…Meg gondolkodtam hogy mi legyen… Hogy fogok hazamenni, hazajutni? Mit csináljak? Zoli elvileg vár 31kilinél, de addig én el nem megyek. De versenyközpontba hogyan jutok el vissza, BKV-val nehézkes…Zolitól kértem pénzt taxira (27kili körül), de nem ezért mentem tovább, hanem mert egyszerűen nem tudtam mitévő legyek…Szóval sétáltam tovább…

~30km: Majd valaki hátraszólt, szurkolt hogy ne adjam fel. Igazából nagyra értékeltem, de azt kívántam, gondoltam hogy fölöslegesen fárasztja magát, rajtam ez nem segít… Imádok városban, versenyen futni. Extra motivált vagyok, kihoz magamból egy extrát, hogy mások előtt/mások mellett, között futok. De itt ugyebár nem azért nem futottam, mert feladtam volna fejben. Hanem mert a testem adta fel. De mégis…ez a biztatás valamit dobott rajtam. A testem már régés régen feladta, viszont ekkor, nem sokkal az Árpád hídi feljáró előtt újraindultam, elkezdtem kocogni és tudtam! A feljárót persze sétáltam, de utána megint kocogásra váltottam….

30-33km: Itt még nem tudtam milyen célból, de elkezdtem kocogni. Így legalább Zoli sem vár hiába, bár igazából annyira KO voltam, hogy őszinte legyek ez nem érdekelt akkor ott. Ahogyan az se, hogy 31kili körül mondta h ott lesz és ad pénzt taxira…De itt már inkább úgy voltam, hogy anyáékhoz átbuszozok és majd ők el/hazavisznek vagy valamit kitalálok, taxi sem motivált annyira. De kocogtam, mert nem tudtam, hogy mi a francot csináljak…Aztán nem kértem pénzt, hanem mentem tovább egészen frissítőig. Az volt itt még a tervem, hogy frissítőpontokig kocogok, majd ott sétálok pár percet, amig frissítek. Valahol itt, 30-33km környékén éreztem azt, hogy nem csak a lábam KO, hanem a szervezetem is. Nem tudom megfogalmazni, de mintha valami betegség lett volna, annak előjele, valami olyasmi. Egyszerűen legyengült a szerveztem ekörül….

33km: Ekörül dőlt el, hogy végig fogom venni. Innen engem csak mentő fog elvinni. Nem makacsság miatt. Meg nem volt minek, miért bizonyítanom. Már 28kili körül is elégedetten szálltam volna ki, megtettem ami bennem volt. Nem tudom miért. Verseny előtt pénteken is nagyon megindító volt átfutni a cél egyenesen (edzésen). Látni hogy utolsó 100 métert…Tavalyi verseny kisfilmjét láttam hogy volt célban Saci nénire emlékezve egy molinó/kép, és ezt verseny reggelén is láttam. Bár igyekeztem nem ránézni. Ahogyan az utolsó 100méter feliratot is már kerültem vasárnap, meg minden feliratot. Azt akartam, hogyha a célba beérek akkor átjárjon az eufória, szóval verseny reggelén ezeket kerültem. Annyira KO voltam, hogy igazából nem éreztem hogy ezek már motiválnának….Mondjuk így utólag visszagondolva azért lehet sorszerű…Maratonhoz hozzátartozott nekem a Nyugati felüljáró (2012/2013) és ott Saci néni szurkolása…Most pedig az Árpád hídi felüljáró előtt nem sokkal szólt vissza valaki. Futó is volt, kicsit fiatalabb (40 év körüli nő), de mégis felüljáró előtt… Na mindenesetre fogalmam sincs miért, de végig akartam menni. Nem szégyelltem volna 2 egymás utáni DNF-t, de az emlékérmet szerettem volna, mert sokat készültem (bár 28-30kili körül azt is leszartam)

37km: ekörül elkezdett kicsit remegni, reszketni a kezem… Fogalmam sincs miért, mit jelentett, máig nem tudtam, de azért feljegyzem.

33-42km: Egyre többet gyalogoltam. De gyaloglás/kocogás kombóval végigmentem…Emelkedőket/frissítőpontokat terveztem gyalogolni, de azért talán volt máskor is. Meg azért ezek az emelkedők sem voltak olyan igazi emelkedők…. A vége felé zenét is kivettem már. Igyekeztem „élvezni”, már amennyire lehetett. Figyelni a környezetemre, pacsizni szurkoló gyerekekkel, stb. Elején még teljesen magamba fordultam, koncentráltam. Itt már elengedtem ezt a részét is…

 

CÉLBAN: nem estem össze, de nyilván azért, mert nem volt max futás. Lábam KO volt, ahogy azért reszketés/fázás/hidegrázás is megmaradt. Érem átvétele és Zoli megtalálása után leültem, de ez nem volt jó ötlet. Egyrészt alig bírtam utána felállni. Másrészt kicsit vállam is meghúztam…

 

REGENERÁCIÓ: Másnapi TNF-re utazás miatt nagyon megterveztem ezt, de nem minden úgy alakult, ahogy gondoltam…

Nyújtás (célba érés után szinte egyből/hamar: kimaradt, mert nem volt erőm, meg kedvem se, meg annyira nem fáradtam el?)

Dunába, hideg vízbe be (célba érés után szinte egyből/hamar: ezt akartam, majdnem elindultunk ide Zolival, de miután felálltam, továbbra is reszkettem, ezért inkább kihagytam emiatt)

Hideg/Normatec: El tudtam volna menni 14-15-ig nyitva vannak…De egyrészt későn értem be a célba. Másrészt bonyolult volt/lett volna odajutni, ezért ezt is kihagytam

Széchényi: terv az volt, hogy célba érés után először hideg/normatec, innen haza kajálok , majd du/este fürdő, welllness. De anyira szarul voltam szervezileg (rekszetés/fáztam, meg mintha vmi betegség lenne), h esélytelen volt. Ha jött volna valaki mentem volna, de se Zoli, se Sári nem ért rá. Jobb is h nem mentem utólag…Így délután kicsit aludtam és kényelmesebben tudtam pakolni..

SMR: délután este egy kicsit hengereztem, na ezt megcsináltam, de ebből is lehetett volna 2 kör…

Kompressziós zokni: alapból verseny után fel kellett volna vennem, de hát erre nem volt erőm: majd otthon mindig volt valami…először fürdés, majd nyújtás, majd fél órára, tv-t nézve fekve nem akartam felvenni. Másnap azért ebben utaztam TNF-re…

Sós vízben fürdés: Bálint javaslatára ezt megcsináltam, ez megvolt. 2x is fürödtem, egyszer hazaérkezés után, mert reszkettem, hogy felmelegedjek. Egy picit ide is tettem, de a nagy részét inkább este, második körben…

 

Verseny után, délután/este:

Nagyon KO voltam szervezetileg. Úgy éreztem beteg vagyok. Nem tudtam, hogy minek szurkoljak. Ha beteg vagyok (tegyük fel láz, vagy covid), akkor erre ráfoghatom, hogy ezért ment szarul a verseny. Ugyanakkor másnap el kell utazni Tenerifére, albérletet visszaadni, stb, és az betegen nem túl jó… Rendeltem wolton keresztül lázmérőt, meg covid teszteket, de negatív volt mindkettő. Késő délután aludtam egy kicsit, ez nagyon jót tett, és ahogy ment előre az idő egyre kezdtem magamhoz térni. Szóval betegség kizárva. Egyszerűen csak verseny közben elkezdtem fázni, remegni, legyengült a szervezetem, de hamar helyrejött…

 

Verseny utáni napok:

Hétfői kiköltözés simán ment és utazás is. Beteg nem voltam… Lábaim KO-k, lassan gyalogoltam a reptéren belül, de nem volt gond ezzel sem jelentősen, vezetni is tudtam hétfő este a kocsival… Kedden meg már kocogtam egy nagoyn lazát…

 

Jövőre nézve rövid tanulság, amin lehet változtatni kéne, #1, Magánélet…Hol éljek, párkapcsolat,sb-stb:

Ahogy korában írtam, túlságosan sport központú volt utolsó 2-3 hónapom. Nem stresszelt ez, de futás közben arra jöttem rá, hogy az biztos segíteni, ha magánéletem kiegyensúlyozott lenne. Nyilván közrejátszik, hogy nincs jelenleg otthonom sem. Amerikai kiköltözés is folyamatban. Ez kihatással van a párkapcsolatbeli magánéletre is… Szóval ha ezek mind rendbe lennének biztos segíteni. De igazából a magánélet/párkapcsolat lehet annyit nem segíteni. Verseny közben úgy éreztem, hogy de, segíteni…De visszagondolva 2013-as siófoki burtális félmaraton PB alatt is lelkileg padlón voltam. Ahogyan tavaly, 2021 Spar Verde 10km-es egyéni csúcson is, sőt akkor még jobbban mint most.

 

Jövőre nézve rövid tanulság, amin lehet változtatni kéne, #2, Időre kelés/stressz:

Edzőversenyeken is jellemző volt, hogy nem tudtam aludni, mert időre kellett kelni. De belegondolva edzéseken is így van, ha valakivel megbeszéltem hogy reggel 10kor indulunk, hiába megyek el éjfélkor aludni, azon stresszelek hogy nem fogom kipihenni magam és ezért nem tudok elaludni, pedig alapból tudnék. Szóval ezt is fogom „gyakorolni”, és Tenerifén sokszor időre fogok kelni, direkt reggelre megbeszélek másokkal edzéseket, hogy szoktassam magam ehhez. Kérdés, hogy ezt lehet-e, hogy ez mennyire működhet…? Másoknak sincs ebben tapasztalata, nincs erről szakirodalom, elmélet….Szóval remélem lehet…

 

 

 

Jövőre nézve rövid tanulság, amin lehet változtatni kéne, #3 KÉNE EDZŐ, pulzuskontroll

Lásd feljebb, verseny közbeni pulzus…Ha lett volna valaki aki ért hozzá és megmondja mi a max pulzusom, lehet az is segített volna. Lehet elfutottam az elejét? Nem tudom…

 

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

!!!!CONCLUSION, miért ment szarul!!!!

TANULSÁGOK

!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Igazából verseny után fogalmam sem volt errőm…Vasárnap, hétfő, kedd, szerdán sem tudtam, és folyamatosan gondolkoztam, kerestem az okokat…Négy nappal később, csütörtökön írom ezt meg, és összeírva most már látom az indokokat, és szinte biztos hogy ezek mind együtt számíthattak. Gondoltam arra hogy kérek segítséget, megkérdezek valakit hogy olvassa el, véleményezze, mondja meg miért ment (ilyen) szarul. De így már látom azért én is..

 

Fontossági sorrendben, bár 1-4 között elég kis különbségek vannak:

 

1, frissítés, túl híg izó koncentrátum:

Ugyan tudom h ne versenyen próbáljunk új dolgokat, de gyomorgond miatti stressztől féltem és hígabbra kevertem. Ráadásul kevesebbet is ittam verseny előtt/első frissíténél nem találtam. Gyomrom semennyire nem zavart igazából, szóval ki tudja, lehet hogy ez jó döntés volt emiatt, de lehet hogy erőm ezért se volt

2, Súly/Kg:

Nyilván 1-2 kg is sokat számít, 3-4 aztán főleg. Lelkileg, fejben gyenge voltam éjszakákon, erre oda kell jobban figyeljek. Vivicittara csúcsforma, ideális veresnysúly kell és kész. No excuses

3, Túl gyors tempó/magas pulzus: érzésre nem éreztem gyorsnak. Pulzus sem volt annyira magas. De az előz kettővel együtt tuti ez is befolyásolt. Iramfutók szerencsére nem kellenek nekem jövőben. Magamtól is betudom már amúgy is lőni, és garmin pace alert-je tökéletes lesz a jövőre nézve… (de kell majd pulzus alert!!) KELLENE TUDOMÁNYOS ALAPON PULZUS SZÁM/KONTROLL VERSENYEN IS!??!!

4, Meleg: korábbi napokban hűvösebb volt, 2 hete volt 10 fok is. Nem éreztem annyira melegnek az időt, szerencsére azért felhős volt, de nyilván nem volt optimális a hőmérséklet

Minor indokok, ezek minimálisan számíthattak:

5, TudatalattiGyomorgond miatti stressz: bár Zoli segített volna, de féltem ettől azért…

6  Tudatalatti TNF/költözés: másnap költözni, és utazni Tenerifére nem túl optimális..

7, Tudatalatti combom miatti stresszelés: közben nem éreztem, de hát azért 1 hét kimaradt ugyebár taperingben, és stresszeltem…

8, Pálya: Katasztrófa volt…De ez a legkisebb indokom igazából… Meg valószínű lehetett volna ennél is rosszabb. Amúgy sem motiváló csak rakparton futni. Cél nem hősők tere/sziget, hanem sivár Elte Campus… De ami inkább számíthatott hogy túl sok fordító volt. És azért sok emelkedő/hídra felfutás. Vivicitta elején a hídakat nem éreztem vészesnek, TNF után voltam, ahol sokat futottam hasonlóan kis emelkedőket. Meg elején voltam, kevésbé fáradtam. Első 15kilin itt se éreztem. De azért fejben előtte sokszor végigmentem és azért tudtam hogy nem ideális, optimista a sok emelkedő (főleg Szabadság hídra 2x fel, meg szigetről árpád hídra fel…). Ahogy fordítóból is túl sok van

 9, Felkészülés rövidsége: ez még kevésbé szempont, meg nagyon későn jutott eszembe. De azért 2,5 hónap nyilván kevés...Még akkor is, ha volt egy elég jó alapom. De egyszerűen ennyi időm volt USA és TNF között, nem volt több időm, szóval ez nem lehet kifogás. Tudtam, és így készültem. (A jó hír, hogy következő versenyig, Vivicitta-ig már-már szinte túl sok időm van...)

 

Szóval összeségében rengeteg tanulsággal szolgált. Közben (30kili körül) úgy voltam soha életemben nem megyek újra maratont. Nem volt bennem olyan, mint Vivicitta után/alatt, hogy be kell pótolnom, hogy egyszer jöjjön ki a forma,edzések eredménye versenyen sem. Most sem érzem úgy, hogy érdekelne maraton. Nem hiszem, hogy 9évet fogok várni következő maratonra, de azt se látom, hogy 2023-ban fussak…Ki tudja, majd valamikor…De most úgy is Vivicitta 1:30 a cél 2023 tavaszára…

 

Érzések/elégedettségek:

Még beszámoló megírása előtt is elégedett voltam. Akkor nem tudtam miért ment rosszul, most már látom az indokokat. De ezek nélkül sem voltam csalódott. Hanem kifejezetten boldog, elégedett voltam!!! Büszkének nem mondanám magam, mert azért ez nem arról szólt, hogy holtpontomat legyőztem, mert nem mentális holtpont volt. De úgy éreztem, hogy kihoztam a testemből ami benne volt, úgy hogy nem lehetek csalodótt, szomorú, és nem is az voltam az!! Még verseny közbe sem, amikor éreztem hogy nem fog menni, akkor sem! Szóval happység van...Ami meg aztán főleg fontos és remélem tényleg így lesz: Úgy érzem, éreztem kicsit verseny közben is, hogy ez segít túllendülni bizonyos dolgokon. Magánélet/párkapcsolati dolgok is eszembe jutottak (30körül), és bár egyre jobban vagyok, de azért még mindig van bennem tüske, rossz emlék. Ez örökké megmarad, de úgy érzem, ezzel a maratoni teljesítéssel ez a 1,5-2 éves sérelem tovább enyhül egy fokkal. Ahogy a gyomorgondok is, bár ki tudja. Verseny előtt stresszeltem, edzések alapján minden okom megvolt hogy előjöjjön. De versenyen semmi gondom nem volt... (igaz kiérve TNF-re kicsit kezdem érezni megint). De szerintem ez a maratoni teljesítés egy új élet, új éra kezdete lehet. Vagyis inkább lesz!

 

UI: Amivel elégedett vagyok, aminek örülök

Hogy ne csak a rosszat lássam, azért kiemelném, amire "büszke" vagyok valamennyire, amit jól csináltam

-Tökéletes mentális felkészülés volt maratonra! Agykontrolloztam sokat, ami szerintem "megjavította" a gyomromat. Útvonalfilmet rengetegszer végignéztem, tudtam mikor merre megyünk, hol lesz emelkedő, stb. Persze elég követni a tömeget, de ez segített, fontos volt. Verseny előtt 2nappal versenyhelyszínen magamba szívtam a hangulatot, ahogy verseny reggelén is. Szóval mentálisan 100% felkészülés

-Edzéseket se vittem túlzásba, nem próbáltam bepótolni dolgokat: korábban hajlamos voltam túlerőltetni, és túledzetten odaállni. Meg legutóbbi maratonomnál úgy rémlik 2héttel előtte volt utolsó futásom. Most ezt 2,5héttel előtte tettem (jobb lett volna 3 héttel, de az nem volt megoldható). Illetve a végén combom miatt nem erőltettem, pihentem egy teljes hetet is

-Illetve korábban/sokáig mindig délutánonként edzettem. A maraton/meg amúgy versenyek viszont reggel, délelőtt vannak, nekem viszont idő kell míg "felébredek", bemelegszek. De edzésekkel ezt is gyakoroltam, modelleztem, sokszor mentem direkt ébredes után futni, hogy szoktassam magam, és tökéletesen sikerült, nem volt ezzel gond!

 

Edzésszakaszok

Idő Táv
(km)
Tempó
(p/km)
Seb.
(km/h)
Szint
(m)
Minimum
pulzus
(bpm)
Maximum
pulzus
(bpm)
Átlag
pulzus
(bpm)
00:34:04 7 04:52 12.33 13 0 157 152
00:49:24 10 04:56 12.15 25 0 164 157
00:15:53 3 05:18 11.33 1 0 161 155
00:22:02 4 05:31 10.89 1 0 161 154
00:24:34 4 06:09 9.77 11 0 162 150
01:57:38 14.13 08:20 7.21 33 0 0 128
Új edzésszakasz

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

0 hozzászólás

Felszerelések

Add meg az edzéshez tartozó felszerelésed!