2011-10-02 10:05

Hosszú futás (verseny)

05:18:53

42.3 km

7.96 km/h

07:32 p/km

4037 kcal

Részben felhős idő, 24 fok,

GARMIN

Szintkülönbség a GARMIN 868métert ír, ez azért kicsit soknak tűnik!

 

Röviden:

A kelleténél egy kicsit rövidebb felkészülési időt borzasztó nagy akarással próbáltam ellensúlyozni. 31-ig jól ment, de utána "feladtam". Taktikus verseny volt, érzésem szerint jól felépítettem. Sokat sétáltam bele, nem akartam kockáztatni és sokkal kevésbé szenvedtem, mint az várható volt. Első maratonnak ez így volt jó. Legközelebb lehet kockáztatni, jobb időt menni és szenvedni/keményen futni a végén!

 

Hosszabban:

 

Előzmények: A felkészülést nézve nagyjából megcsináltam, amit szerettem volna. Persze jól jött volna még 2-3 hónap, hogy biztos legyek magamban, de ennyi időm volt. 3 héttel a maraton előtt volt végre egy jó hosszú futásom, ahol sikerült végre leküzdeni a holtpontot (ami minden félmaratoni hosszabb távnál jött a végén).

Az utolsó hét viszont elég rosszul sikerült. Hogy pontosan miért, azt nem tudom, majd csak a maraton után fogok rájönni. (Ezt szeptember 30-án, pénteken írom). Egy hétfői erősítéssel kezdődött az egész, ahol túlságosan erőltettem a dolgot. Az elején kicsit meghúztam a lapockámnál és emiatt a felüléseket nem is tudtam csinálni, de későbbre elmúlt és még futóiskolázni is tudtam.

Keddre viszont ólomnak éreztem a vállaiamat és az ágyból/székből felállni és nehezen ment. Elmentem azért egy rövidet úszni, ami jól ment. Úszás közben pedig ismét bejött a vádlimba az a féle görcs érzés, ami nem is igazából görcs, csak hogy ott "van" benne. Pedig most nem görcsölt be a lábam, úgy mint a félmaraton előtt!

Szerdára viszont a karjaimat éreztem ólomnak (még kicsit azért a vállamat is!) A felülés/felkelés továbbra sem ment könnyen. Az oldalamat "éreztem". Nem fájt igazából, csak éreztem hogy ott van és kicsit kellemetlen, és alapból ugye nem kéne érezni semmit. Tüsszentésnél pedig nem tudtam teljesen "kiereszteni", mert megfájdult az oldalam!

Csütörtökön úgy éreztem, hogy a lábam helyrejött és egy nagyon nagyon kicsit javult a többi tünet. Viszont ezen a napon elkezdtem kicsit szédülni... Ugyanilyen tünetem volt a Betyár triatlon előtt és másnapra nagyon rosszul lettem! Azon a napon, amikor a szédülés kezdődött (csak nagyon enyhén), aznap elmentem masszíroztatni és lehet az is megártott. Éppen ezért a mai napra tervezett masszázst kihagytam (ahogyan a szerdai laza 1 körös szigetfutás is kimaradt).

 

Péntekre egy nagyon kicsit javult az oldalam/karom. Már nem fáj annyira tüsszentésnél, de még mindig vissza kell fognom egy kicsit... Felkelni most már ha nem is simán, de azért könnyen tudok. Ezen a napon elmentem gyógyfürdőbe, majd szergej-hez masszíroztatni, de elmondva neki a tüneteket. Vagy húzódásra, vagy megfázásra tippel. Ha megfáztam, akkor nagyon rosszat tettem neki a délelőtti fürdővel, a meleg-hideg vízek váltakozásával...

Igazából úgy voltam vele, hogy már biztosan nem leszek 100%-os a maratonra. Ha nem csinálok semmit, akkor mondjuk 75%-ás állapotban állok oda a rajthoz. Ha beválik a pénteki "kúra", akkor ez lehet mondjuk 90%. Ha nem válik be, akkor még rosszabbul leszek és 0-50% között. Az pedig, hogy 0, 50, vagy 70%-ás erőállapotban vagyok teljesen mindegy, mert hiába indulok el a maratonon, úgy sem tudom teljesíteni, úgyhogy ezért kockáztattam egy kicsit. Remélem beválik. Vagy ha nem, akkor is tanulok belőle, azért is írtam le részletesen!

 

Rájöttem amúgy, hogy túl stresszelem a dolgokat, főleg a fontosabb edzéseket és versenyeket. Ez pedig most ugye a legeslegfontosabb. A félmaraton egyáltalán nem volt fontos, mégis depressziós-közeli állapotba kerültem, mert úgy volt, hogy nem tudok elindulni. Azóta viszont megtanultam a dolgokat és jobban helyén kezelem az egészet szerintem. Maratonon igazából nincs ilyen. Amit tudtam megtettem, az elöző hónapokban és az utolsó héten is. Ha nem jön össze, hát nem jön össze. Most egyáltalán nem stresszelek ezen előre. Sokkal nyugodtabb/lazább vegyek (persze azért nagyon izgulok és félek a 25-30km utáni km-ektől). Élvezettel a várnám az egészet, ha nem lenne minden bajom...Szergej szerint biztosan nem leszek 100%-os vasárnapra és szerintem sem. Nagy kár ezért. Azért remélem így is menni fog!

 

Péntek este aztán bekentem az oldalam lóbalzsammal és megittam 2 neocitran-t. Mivel szombatra nem romlott az állapotom, hanem inkább javult, ezért úgy gondolom, hogy nem megfázás lehet a gond, hanem csak húzódás. Kicsit jobb már az oldalam, de még nem az igazi. Viszont továbbra is megvan az enyhe szédülés/émelygés.

Erre azt a diagnózist állítottam fel, hogy csak az izgulás miatt van és a rajt után elmúlik. MERT MUSZÁL ELMÚLNIA!

A másik,kicsit tudományosabb lehetőséget Nóri találta ki: hétfőtől szerdáig kevés szénhidrátot ettem és ennek az "eredménye" ez: azóta ugyan (csütörtöktől) elég sok tészta-féleseget ettem, de lehetséges, hogy már túl sokat és sokkolva van a szervezetem és azért nem múlik: úgyhogy kipróbáltam egy kávét, hátha az segít, de nem nagyon használt. Este aztán bekentem magam ben-gay-el ami nagyon rossz volt. Nem kellett volna: illetve de... Annyira fájt/csípett, hogy már annak hálát adtam volna ha elmúl, nem érdekel semmilyen maraton, csak múljon el. Mivel elmúlt, ezért már boldog vagyok alapból, nem kell ide maraton :) meg különben is, nem is annyira az oldalam a gond, hanem a fejem...A lábam tök rendben van, de a fejem nem.

Mindenesetre szombat este a legrosszabbra felkészülve elkezdtem a neten keresgélni maratonokat és találtam is tökéletes helyszínt októberben. Persze a legjobb az lenne, ha itthonról, reggel a saját ágyamból indulva tudnám lefutni egy olyan pályán, amit jól ismerek. Szombat este aztán ismét lóbalzsamoztam egy kicsit és ittam egy neocitran.

A reggeli pulzusom alakulása:

hétfő: 50

kedd: 52 (elöző nap erősítés, ezért mehetett fel)

szerda: 48

csütörtök 51 (ezen a napon kezdtem el szédülni)

péntek: 48 (még mindig szédülök kicsit, de visszament normál-ra, ez azért jó!)

 szombat 53 (elég durva...elöző napi fürdő és masszázs okozta esetleg???)

vasárnap 45

 

Terv: 

Nem igazán volt időtervem. 2-3 hónappal a verseny előtt nagyon optimista voltam és 5:00-án belüli időt szerettem, de akár 4:30-at is el tudtam volna képzelni. A hosszú futások viszont ezután nem mentek jól, úgyhogy egyértelműen 5 órán kívül van a helyem. 7 perces tempóval terveztem elindulni és menni ameddig tudok és meglátjuk, hogy ez meddig megy és mire elég.

A verseny előtt közvetlenül:

Furcsa módon nem igazán izgultam a verseny előtt. Kedd-ig tartott az izgulás, akkor tényleg azok a tüneteim voltak, mint az első félmaratonom előtt, de utána már az izgalom helyét átvette a félelem, hogy a szédülés miatt nem fogom tudni lefutni. Tudtam így aludni utolsó éjszaka és reggelizni is tudtam reggel (a félmaratonnal ellentétben).

Verseny előtt megszegtem egy szabályt: megittam 1 ampulla magnéziumot, pedig korábban edzések előtt sosem csináltam ilyet (csak edzések után). Szerencsére semmilyen gond nem lett ebből, sőt: mivel nem volt negatív mellékhatása, ezért gondolom hasznos volt, úgyhogy legközelebbi hosszún is megismétlem (kabalából is :))

Sokat gondolkodtam, hogy a kompressziós zokniban menjek-e, de mivel igazán hosszú futás közben nem próbáltam, ezért nem kockáztattam és a táskámban maradt. Öltözés közben még egyszer bekentem az oldalamat lóbalzsammal. Ez a pár napos kenegetés (és pihenés) elég jót tett: nem igazán éreztem, hogy bármilyen gondom lenne ezen a téren. Mindenesetre legközelebb oda kell figyelnem és nem szabad túlerőltetni magam.

Bemelegítés közben egyre inkább úgy éreztem, hogy a szédülés kezd elmúlni. Továbbra sem értem az egészet! Valószínűleg nem a szénhidrátos dolog okozta, de az izgalom számlájára sem írhatom! Mindenesetre fejben úgy készültem, hogy minden izgalom/félelem csak a rajt pillanatáig tart, utána minden elmúlik: szerencsére ez így is lett. Pedig egyáltalán nem izgultam/stresszeltem annyira, mint korábban. Egészséges izgalom megvolt (ahogyan kell az 1.maraton előtt), de ennyi. Szerencsére volt már hasonló edzésem és versenyem is, ahol "beképzelt" problémáim voltak és tudtam, hogy ezek elmúlnak. Ez is elmúlt, de még most sem értem igazán az egészet....

A verseny:

A terv szerint indultam: 7 perc körüli tempóval kezdtem. Hátulról indultam (állítólag 7 perc alatt rajtolt ez a mezőny, én 6:40 körül mentem át a chip szőnyegem) és (viszonylag) egyenletesen mentem. A záróbuszt viszont elég hamar megláttam mögöttem!Volt olyan pillanata a versenynek (kb 3 km-nál, a Bajcsis fordítónál), hogy az utolsó előtti helyen álltam :) Ennek két oka volt:

Az egyik, hogy sok lassabb futó az elejéről rajtolt és így szereztek néhány plusz percet a busszal szemben. Gondolkoztam ezen én is a verseny előtt, de úgy voltam vele, hogy nem ezen a pár percen fog múlni. 5:00-5:20 környékén végig kell tudnom mennem és legalább nem engem előznek végig, hanem én fogok előzgetni.

A kiírásban pedig ez van:

A mezőnyt a táv első felében 7 perc 30 mp/km, a második felében 8 perc 10 mp/km tempóban záróbusz követi. Amennyiben a mezőny utolsó tagja ennél gyorsabb tempóban fut, abban az esetben a záróbusz őt követi

Úgy éreztem, hogy nagyon sokan megijedtek attól, hogy a busz nagyon közel van hozzájuk, ezért gyorsabban kezdtek, mint kellett volna. Velük ellentétben maradtam az előre tervezett tempómnál és ez hamar megtérült: 5km-tól elkezdtem begyűjteni az embereket és 30km-ig szinte csak én előztem! Elég jó volt :)

Az elején azért kicsit megijedtem, mert már az első km-eknél elkezdtem érezni a jobb talpamat. Nem fájt igazán, de féltem, hogy mi lesz így a következő sok órában. Mindenesetre a legegészségesebb és legtökéletesebb testrészem a mai napon a lábam (a fejem ugye "rossz", az oldalam is kicsit fájt korábban), úgyhogy ez nem lehet akadály! Illetve ekkor szólalt meg a "It's a beautfil day" című szám és milyen igaz! Egészséges és boldog vagyok! Bónuszként pedig itt vagyok ezen a versenyen, amire felkészültem, nincs itt semmi gond!

Tervem amúgy volt: 30 után úgy is meg kell majd állnom és akkor majd masszírozgatom kicsit. Szerencsére nem kellett! A lábaimnak viszont mindig más része fájt, de mindegyik kibírható volt: éreztem a bal combombat, a jobb vádlimat, a térdeimet, a talpamat. Ezek miatt viszont egyszer sem kellett megállnom nyújtani, vagy masszírozni.

 

Két célpontot állítottam fel magamnak, az egyik a 30 (ekkor megyünk vissza Pestre), a másik a 36 (ekkor fordulunk vissza a pesti rakparton és már csak 1 irányba kell futni). Sokat olvastam/terveztem, talán ez is volt egy kicsit a baj! Beképzeltem ugyanis ezeknek a km-ek környékére így magamnak egy holtpontot...

26 környékén kezdtem fáradni, de ekkor ideális kibuvóm volt: 30km-ig bírjam ki, addig próbáljam meg tartani magam és ne lassuljak 7:30-as km alá! Utána pedig 9-10perc/km-es tempót is mehetek a végén, úgy is beérhetek szintidőn belül! Sikerült is tartani, viszont 31 után "feladtam". Ekkor kezdtem el sétálni először és megpróbáltam egy rövid mosdó-szünetet tartani, de nem "sikerült". Nem örültem neki, mert a siker elmaradt, de az idő elment, mindenesetre ezután már nem terveztem megállni emiatt (és így is történt).

Innentől kezdve nagyon sokat gyalogoltam, ami kívülről nézve elég érdekes lehet: nagyon furcsa test/lábtartással haladtam előre :) Ezek a séták tudatasokat voltak, általában 3-6 percig tartottak és mivel itt már 1,5-2km-enkent voltak frissítők, ezek nagyban megkönnyítették a dolgot: frissítők környékén 500m séta, majd 1km futás! Ment ez viszonylag könnyedén, ráadásul a futás ilyen 7-8perces tempóban, ami nagyon jó!

Az első belesétálásnál éreztem, hogy az 5 órás tervemet elveszítettem és igazából mindegy volt, hogy 5:02, 5:15 vagy 5:28-at megyek, úgyhogy nem is erőlködtem. Ugyanaz az érzésem volt, mint minden hosszú futáson: fejben tök jól éreztem magam, de a lábaim nem vittek! A 3 héttel ezelőtti szigeti 6 körön ezt az utolsó kör végére sikerült legyőznöm, úgyhogy tudtam, hogy képes lennék akár végig is futni ilyen 8-8:30-as tempóban. De nem akartam. Nem volt meg a motiváció az akaraterő és túl kockázatosnak éreztem. Soha nem futottam még ekkora távot és inkább biztosan érjek be! Szerencsére 37-nél láttam ismét a záróbuszt, ami a 35km-nél volt, ekkor kezdtem elhinni, hogy ez most már meglesz, de azért még mindig vigyáztam!

Ráadásul előtte a tervemet nem sikerült tartani (3-4p gyaloglás, 7-8p futás), mert futás közben görcsközeli állapotba került a lábam, úgyhogy előbb kezdtem el sétálni. A következő elindulásnál ez elmúlt, úgyhogy nem lett ebből gond!

Itt már elég összevissza frissítettem, 37 körül azt hiszem ittam 0,6l poweradet, ettem banánt, ittam vízet, ittam 1 kis kólát, szerencsére nem okozott gondot :)

A Ferdinánd híd alatt pedig már sokat kóláztam és kezdődött az eufória, a frissítős poharakat bevágtam a kukába és megszólalt a tervezett befutó dal (Stand up). Sajnos kicsit lassabb voltam, de ez eléggé felspannolt és innentől szinte végig futottam.

5:20 körüli idő nézett ki ekkor. A célegyenesbe boldogon, az órát nem nézve szerettem volna beérkezni, úgyhogy két választásom volt: vagy megfutom erősen a végét, hogy mindenképpen 5:20-on belül legyek, vagy lazítok és pár perccel kívül maradok. Igazából már ez is hülyeség volt, mert teljesen mindegy, hogy 5:19:45, vagy 5:20:04, semmi jelentősége nincs, de akkor valamiért szerettem volna 5:20-on belül. Illetve talán azért is döntöttem a gyorsítás mellett, mert így a nagyórán bőven 5:30-on belül leszek (a rajtnál ugye kaptam 6-7 perc "hátrányt").

Szóval végül gyorsítottam és simán 5:20-on belül kerültem. A 42.km-em volt a leggyorsabb, ami azért kicsit botrányos :) Ez azt erősíti meg, hogy nem futottam ki magam teljesen, lehetett volna pár perccel jobb idő is, ha 32-39 között nem lazsálok. A végén aztán még sprintelni is tudtam és ez volt a legrosszabb döntésem: azért futottam főleg, mert vártam, hogy a célkapun áthalasádkor elöntsön az eufória. A túl gyors futás miatt viszont ismét görcsközeli állapotba került a lábam, vissza kellett vennem és ezzel voltam elfoglalva, nem az örömmel. Mindenesetre volt eufória 40nél, 41-nél és borzasztóan jó érzés volt ráfordulni a célegyenesre. A 2010-es kisfilmből az "utolsó 100méter" felirat tetszett a legjobban és nagyon vágytam arra, hogy meglássam. Nagyon nagyon jó volt és nagyon nagyon örülök!

A maraton után: Járni nem tudok, nyújtani nem tudtam, aludni nem tudtam :) Vasárnap még csak hosszú pihenést terveztem és 1 hét múlva talán NATO futást (10km) és később Tudás Útja félmaratont, de hétfőn már egyáltalán nincs kedvem ezekhez. Nem motivál, hogy fussak egy 2:05-ös félmaratont, hiába lenne PB. Ha 2:00-án belül mehetnék, akkor elindulnék, de azt lehetetlennek gondolom. Majd az edzések során meglátom, hogy mennyire lehetséges ez és mihez lesz kedvem, de az biztos, hogy most nagyon sok nap (hét) pihenés jön! Mentálisan teljesen lemerültem, fel kell most töltödni!

Vasárnap a reggeli pulzusom 45 volt (általában amúgy 47-50 között szokott lenni). Nos, hétfőn ez 63 volt!?!?!?! Ezekszerint vasárnap megterhelő napom volt :)

 

Kiegészítés:

Élveztem amúgy nagyon (utólag visszagondolva). Sajnos 27km után már egyáltalán nem láttam, nem érzékeltem semmit a külvilágból. A szervezés ezúttal szerintem nagyon jó volt, minden a helyén volt. A sok rakpartozást sem untam, szerencsére ebben végig segített a zene. Zene nélkül kizért, hogy végig tudtam volna menni, de így nem éltem annyira a tömeggel! Úgy érzem, hogy a félmaratont már le tudom tolni zene nélkül, de a maraton biztos, hogy sok lett volna. Utólag így tetszett a pálya, a szervezés, a szurkolók nagyon jók voltak (köszönet mindenkinek!).

Minden jó volt! Nagyon nagy meghalásra készültem, de egyáltalán nem volt akkora! Könnyebb volt, mint gondoltam. Illetve ez nem jó kifejezés, kevésbé volt nehéz, mint gondoltam!

Nagyon kellett ez a verseny, végre túl vagyok ezen és hatalmas önbizalmat ad ez a jövő évi Ironmanhez. Most már elhiszem, hogy képes vagyok rá! Pár hete maga az IM teljesítése is lehetetlennek tűnt, most meg ismét ott vagyok, ahol korábban, hogy nem csak a teljesítés foglalkoztat, hanem időterveim is vannak! Kemény 8-10 hónap fog következteni, de ha ez sikerült, akkor az IM is fog! A maratonra nem volt tökéletes a felkészülésem, de oda már az lesz és ez (a megfelelő felkészültség) és a Balaton-átúszás és a maraton viszonylag könnyű teljesítése ilyen rövid felkészülés után erőt kell adjon!

Kiegészítés 2:

Októberben azért igazán lehetne hűvösebb! 15-20 fok körüli időre számítottam, ehelyett 24-30 fok között lehetett a hőmérséklet végig! Néhol kissé fújt a szél, néhol pedig nagyon sütött a nap, de annyira nem volt vészes! Talán ha tökéletes futóidő van és ha nincs az utolsó hétnek a problémái, akkor az extra akarással meglehetett volna az 5:00.

Hiába voltak több ezren, szinte végig egyedül futottam és irigykedve néztem az iramfutók mögött haladó bolyokat. Sajnos csak 1-2km-en volt olyan szakasz, amikor valakivel ugyanolyan tempóban tudtam menni.

Frissíteni végig jól tudtam: az első 30km-nél nem is sétáltam bele, felvettem és (lassabban) futva ittam végig! A NIKE-n rengeteg időm elment ezzel, mert minden frissítőnél sétáltam közben (ott mondjuk melegebb volt). Ez pozítivum, hogy most már futva frissítettem és kevés időt vesztettem itt! 1-2km-enként ettem egy gumicukrot (volt mikor kettőt), de 30km után már nagyon utáltam. Akkor átváltottam banánra. Minden frissítőnél ittam vízet és poweradet (mindig egyre többet) és a végén kicsit kóláztam.

Összesen kb 4-5l powerade-t és 0,6l kólát ittam (és 1-1,5l vízet). Ettem kb 1 banánt (összesen 3-4x ettem pár falatnyit) és megettem 15-20db gumicukrot.

 

 A km-es részidőkkel 5:18:53 jön ki, viszont az órám 5:19:03,5-öt mért! Pedig ezúttal kerekítettem, de úgy látszik sok volt a 0,3-0,4-es mp végződés! A hivatalos időm viszont 5:19:00! A km-es részidőket hagyom ahogy először írtam!!

0-5km: 35:02

5-10km: 35:01

10-15km: 35:01

15-20km: 34:56

20-25km: 35:28

25-30km: 36:18

30-35km: 44:23

35-40km: 46:30

40-42,3km= 16:25