Sport

(verseny)

Edzés ideje

06:22:01

Távolság

202.4 km

Tempó

01:53 p/km (31.79 km/h)

Edzésleírás

Tour de pelso

 

Csak a verseny reggelén döntöttem el véglegesen, hogy indulok. Sokáig bizonytalon voltam, de azért csak rajthoz álltam (szerencsére).

Szerettem volna 6 óra körül menni, ettől nagyon elmaradtam. Első teljesítés 2013-ban Polythlonos csoporttal 6:16 alatt, második 2016-ban 5:50 alatt. Ezekből és elmúlt hetek edzéseiből kiindulva úgy gondoltam 6óra valószínű nem lesz meg, de csak kicsit fogok elmaradni. Jóval lassabb lettem, ez meglepett, de ezúttal emiatt nem vagyok csalódott.

 

Kezdődött ugye minden a pénteki átmozgatással, ahol minden bajom volt. Fájt a hátam, rossz volt a pedál. Rosszul is aludtam, sokáig nem akartam indulni. A rajt után nem sokkal pedig 30-40km környékén kezdett kicsit előjönni a hátfájdalom és féltem, hogy végig tudok-e menni. Ehhez képest gond nélkül ment, szóval azért örülhetek. Főleg ahogy, na de akkor röviden magáról a távról/versenyről:

 

Az elején két nagy boly között mentem (10-20km), gondolkoztam, hogy mi legyen. Okosabbnak tűnt, megvárni a másodikat, de valamiért úgy döntöttem inkább felugrok az elsőre. Kis energiát elvitt, nyilván gond nélkül felmentem, de azért felmerült bennem, hogy ez hiányozhat a végére...

Innentől szépen haladtunk, szigorúan a boly végén mentem. De a végén tényleg, én voltam az utolsó :D Azért az elején ebből voltak gondok, mert nem tudtam, hogy egyesek önerőből szakadnak le, vagy majd visszaérnek, szóval néha utol kellett érjem a sort (20-40 között), de innen beálltunk egy tempóra. Nem volt nagy sor, de így is kb 100-an lehettünk. Nem tűnt ennyinek, de volt egy elég komoly bukás a boly közepén (ezért is tettem jól, hogy a végén mentem, így jobban tudtam figyelni, manőverezni, nem voltam veszélyben és én sem veszélyezettem senkit). Ez kb 60-70kilinél történhetett, itt szétszakadt a boly és kb 40-en maradhattunk. Ebből gondolom, hogy előtte lehettünk 100-an.

 

Valahol 75km környékén megállhattam egy gyors technikai szünetre, mivel sokat ittam reggel/útközben. Volt kocsisorom és gond nélkül visszaértem. A tempó viszont kezdett nagyon belassulni. Utólag nézve az időket addig se mentünk gyorsan, de úgy 110km után nagyon megálltunk. Volt egy frissítőpont, ahol sokan megálltak és felértek gond nélkül, de mikor visszaértek nem értettek hogy mi ez a (nyugdíjas tempó). Annyira engem nem zavart, boly végén igyekeztem maradni, hogy most 6:02, (vagy akár 5:58), vagy 6:10, úgy voltam hogy mindegy. Csak menjek végig, nyugisan, szóval nem érdekelt a tempó.

 

Fogyott viszont a frissítőm (vittem magammal 3litert, de 130km-nél ez mind elfogyott), szóval úgy voltam vele következő frissítőnél megállok. Úgy gondoltam ez 140 körül lesz, de 148 körül lehetett. Szép lassan úgy döntöttem, hogy előreszivárgok, hogy a frissítést előlről kezdjem, így egyrészt nem lesz sor előttem (bolyból más nem áll ki előttem frissíteni), ennek köszönhetően lesz más frissíteő személy is a bolyból aki felakar ugrani, illetve ugyebár kisebb hátrányom lesz. Előre keveredtem, de annyira, hogy a vezetést is átvettem párszor. A 2-3. alkalommal viszont amikor elől mentem olyan tempót mentem, hogy nem tudtak jönni utánam (!??!?). Nem is kicsit, hanem teljesen elszakadtam. Nem volt viszont megterhelő, normál tempóban mentem, úgy voltam hogy akkor még végig megyek frissítőig, ott nyugisan (azért sietve) frissítek és így majd gond nélkül elkapom a bolyt.

 

Kb 1-2 percet állhattam teljesen. órát nem állítottam le, mert úgy voltam vele, hogy úgy is a bolyommal megyek végig a célig. Igen ám, de bolynak se híre, se hamva nem volt sehol. A csoportból pár személyt utolértem (3-4-et), de amikor elmentem mellettük beállni ők sem tudtak. Innentől meg inkább balaton maratonosokat értem utol, akik 6kor indultak. Szóval a táv utolsó harmadát végig egyedül mentem. Alsó kormányfogással (ritkán megyek így), közepes tempóban. Pulzuson azért látszik, hogy ez a rész intenzívebb volt. Gond nem volt egyáltalán, simán végigmentem.

 

Sok embert utolértem, de egyik mögött sem tudtam se megpihheni, se ők utánam jönni. Aztán mikor ezt feladtam egy 3-6 fős csoportot utolérve lett egy kis bolyom a végére. A legtöbbet én vezettem, de itt végre kicsit tudtam pihenni is. 6-an voltunk egy ideig, de ebből 3-an maradtunk. A végén még két személyt utolértünk, akik beálltak. A végén úgy voltam vele, hogy bár ugyan nem verseny, de jó lenne a csoportból elsőnek átérni. Nem volt klasszikus sprint, de egy kicsit megnyomtam a végén. Jobb is, mert elég csúszos volt az út (esett egy kis eső a végén), szóval veszélyes lett volna. Így is az volt, de szerencsére nem estem és ha készült is kép rólam, akkor nincs rajta senki :) (ez volt inkább a célja hogy gyorsítottam a végén).

 

Az idő elég szar, úgy gondoltam hogy egy 33-35-as bollyal végig tudnék menni simán. Utólag ez lehet ment volna, de az elején azért féltem nagyon. És azért amikor 2 boly közül választani kellett így is a gyorsabbat válaszottam. De úgy látszik még mindig túl hátulról kezdtem a vesrenyt. Pedig a lassú rajt vége felé eléggé elől voltam. Azt mondták 800-an lehettünk és feljöhettem kb 120-140.helyre, de gondoltam ez túl sok lesz. Illetve a boly is, amihez csatlakoztam, az elején ment sokszor 36-37-el, szóval féltem, hogy sok lesz. De nem lett, sőt ellenkezőleg, és a végén elég sokat tekertem jó tempóban szökésben, aminek örülök. Ráadásul talán az esésen is kezdem túltenni magam. A lejtőkön végre engedtem neki, volt széles útunk, felvezetésünk, szóval így biztonságban tudtam érezni magam és nem volt bennem túl sok félelem, ennek is örülök.

 

Ahogy azért annak is, hogy egyáltalán nem hajottam ki magam. Hazaérve Budapestre, este viszonylag friss lábakkal sétáltam el még a boltba, úgy voltam vele hogy simán tudnék futni. Másnap, hétfőre kis izomláz lett, de azért ez normális.