Elbutulunk ha nem futhatunk?

Bozót | 2013-02-28  | 3 hozzászólás

• cimkék:
• futás, 
• testmozgás, 
• inaktivitás, 
• tudomány 

Tweet

Ugyan nem futókkal, hanem (futó)egerekkel végezték az alábbi kutatást, de érdekes és részben sokak által megtapasztalt eredményeket hozott. Ha valóban hasonlítunk ilyesmiben az egerekre, jó lesz vigyázni, hogy ne foszthassanak meg minket a futástól :-)

A kutatást japán és spanyol tudósok végezték, fiatal egerekkel. Az egérkék ketreceiben mókuskereket helyeztek el amit az állatok szabadon használhattak. 12hetes korukig (egérben ez fiatal felnőttkor) így élhettek, majd egy részüket 9 hétre futókerék nélküli ketrecbe helyezték át, a többi tovább hajthatta a kereket. A 9hét lejártával mindkét csoporton különféle viselkedési teszteket végeztek. 

Az egyik eredmény talán nem meglepő: a futáshoz korábban hozzászokott, majd attól elszakított egérkék idegesebbek voltak, szorongásos tüneteket mutattak (még a futókereket egyáltalán nem látott, ergo tunya egérkékhez képest is).

Megvizsgálták azonban az egerek agyát is és két jelentős felfedezést is tettek:

A futást folytató egereknél több új agysejt képsődött, különösen a hippokampuszban, mely terület a rövid- és hosszútávú memória, valamint a térbeli tájékozódás szempontjából különösen fontos. Embereknél az időskori elbutulás (demencia) egyik első jele a hippokampuszban megfigyelhető agysejt-pusztulás!  Ez a megfigyelés tehát azt mutatja, hogy a rendszeres futáshoz korábban hozzászokott egerek agya leépülésnek indult miután megvonták tőlük a "sportjukat". Azért kezdték a kísérletet fiatal egerekkel, hogy a növekedés időszakában - amikor a hippokampusz még képlékeny - végzett nagyobb mennyiségű fizikai aktivitás  hatásai minél jobban érvényesülhessenek. 

Az előbbinél "durvább" a vizsgálatok azon eredménye, miszerint a futástól megfosztott egerek mentális leépülése nem csupán a "normál", vagyis egy inaktív példánynak megfelelő, szintre történt, hanem még "mélyebbre", ugyanis még az a kevés agysejt közül is amelyek képződtek, sok úgymond  fejletlen volt, a normálishoz képest (még az egész életükben inaktív állatokéhoz képest is!)

A kutatás eredményei tehát arra engednek következtetni, hogy a fizikai aktivitás lecsökkenése a hippokampusz funkcióinak romlását vonhatja maga után. A kutatásvezető a Runner's World magazinnak hozzátette, "Ezzel nem a futókat akarjuk megrémiszteni. A mozgás hiánya általános társadalmi probléma és azt mondjuk, hogy ez az agyműködésünkre is rossz hatással van." A kutató szerint az eredményeik alkalmazhatóak a modern emberiségre, hiszen sok olyan helyzet adódik, amely korlátozza a fizikai aktivitásunkat, családi okok, munka, betegés, természeti katasztrófák. Úgy gondolják, a rendszeres testmozgás/futás segíthet kompenzálni a motorizáció okozta inaktivitást és megőrizni a mentális egészségünket. 

Forrás: RW