Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:50:58

Távolság

12 km Szint: 34 m

Tempó

04:15 p/km (14.13 km/h)

Edzésleírás

Spar Budapest Maraton Staféta Váltó - 2017.  - Élményfutás

 

Ilyen mesze még nem mentem el a sportban, legalábbis, ha lakóhelytől a verseny helyszínéig számított távolságot nézzük, akkor semmiképpen.

Zalatriatlon szintű nevezés volt, Jani, Levi, Tomi és én alkottuk a csapatot.

5.30-as kelés, utazás, távolparkolás, tipródás az eseményközpontban, rohanás a metrójegyért, aztán a metróért, aztán a váltópontra... Röviden és tömören ennyi tényező volt, ami nem épp a verseny előtti nyugodt, átszellemült, és megfelelően bemelegítő előkészületekről szólt.

Konkrétan 5 km kocogás volt már bennem, a tessék lássék nyújtásra pedig a metró mozgólépcsőjén került sor.

Fáradt voltam, amikor Jani átadta nekem a Stafétát. Ennyit a negatív előjelekről, amit kizárólag csak azért vázoltam, hogy a nem éppen kiemelkedő futásteljesítményre mentséget találjak. :)

 

Ami a Műegyetem előtt elindult, az életem egyik legnagyobb futóélménye volt. Magamhoz hasonló sportőrültek ezreivel, hazám legszebb helyein együtt mozogni igazi ünnepély volt. Mindenki heppi, szól a zene, ütik a dobokat, tapsolnak, bíztatnak, énekelnek, hajráznak, kell ennél több?:)

A Szabadság hídon még 4'es tempóval rohantam át, itt még titkon bíztam benne, hogy ez megfelelő tempó lesz a végéig. Ingadozásokkal ugyan, de 8 km-en át tartottam 4.10' alatti sebességet. Addig úgy haladtam egyébként, mint kés a vajban, folyamatosan, jelentős sebességkülönbséggel előztem a futók százait.

Csak a szakaszom vége felé jöttem fel a hasonló tempóban futók közé. Ennek csak az volt a szépséghibája, hogy arra már 4.25' környékére lassultam. Történt ugyanis, hogy a  Margitszigeten a 9. km környékén "rábeszéltem" magam egy frissítésre. Amatőr hiba, gyorsan benyeltem egy jó pohár iso-t, meg sok levegőt mellé. Egy percen belül szúrni kezdett a hasam, kiestem légzésritmusból... Próbáltam nyugodt lenni,és összekapni magam, mert még 3 km várt rám.  Folytattam, 4.20 körül. Meleg is lett, nem is kicsit. Pár hete azon aggódtam, hogy majd megfagyunk, de így már-már a túlmelegedés is tényezővé vált. Pár percnyi megállás helyre rakott volna, de ez nem volt opció, kitartottam, okosban.

Mint kiderült, kár is lett volna a gőzért, mert a váltótársam velem egyszerre ért a váltóponthoz... :-/ Adtam volna én a stafétát, de meg kellett várnunk amíg átöltözik futósba, sikerült laza 1-2 percet elbukni ott.

 

Kicsit pihiztem az Árpád híd tövében, és elkezdtem turistaként élvezni a rendezvényt. Drukkoltam, hajráztam, fényképezgettem a véget nem érő emberáradatot. Gyönyörűséges idő volt, 22 fok, szánsájn, Duna, Margitsziget, ennél szebb Vasárnapot nem is csinálhattam volna. 

Eszem ágában nem volt tömegközlekedni. Szépen visszafutottam a versenyköpontba, meglepő módon fitten, 4.49-es tempóban, hátizsákkal a hátamon.

Pont velem egyszerre érkeztek a legjobb Maratonisták (2.20), látványnak a befutó is kiváló volt. 

 

Megérkezett Levi is a célba, a kamaszok elsöprő lendületével. A csapateredmény 3.08 lett, ez azt jelenti, hogy 21.-ek lettünk az 1067  (!) db elindult váltócsapatból, innen nézve azért ez nem rossz.

Amúgy szerintem illett volna négyünknek 3 órásra megcsinálni, mindegy, a dobogós helyektől úgyis fényévekre lettünk volna.

Ami viszont újdonság, hogy az eddigi "semmilyen késztetést nem érzek a maratonra" dolog megváltozott. Kifejezetten kívántam ezt a versenyt, úgy gondolom, okos erőbeosztással simán képes lennék megcsinálni már. Előbb utóbb talán eljön az ideje ennek is.