Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:18:41

Távolság

16 km

Tempó

04:55 p/km (12.20 km/h)

Edzésleírás

 Göcsej Galopp 2017.

Nem voltam túl nagy formában, csúnya hörgőgyulladás után egy hónappal, 2 hétnyi (újra)edzéssel vágtam neki a számomra új versenynek.

Mivel nem ismertük még a helyszínt, a falu elején az első polgárőri karjelzésre leparkoltunk. Másfél kilóméternyi sétával majdnem el is fogyott a rajt előtti tartalék 15 percünk. Emberből jó sok volt, de azt csak később ismertem fel, hogy a java túrázni érkezett. Az időjárás nem volt éppen napos, de legalább nem esett, csak majdnem.

A tájháztól elrajtoltunk, mindjárt lefelé, hogy aztán hamarosan erősen felfelé kapaszkodhassunk, előrevetítve ezzel a teljes táv hullámvasút jellegét. Egy csapatnyi gyerek haladt előttem az első kilóméteren, tudtam,hogy ők az 5km-en rohannak, jó helyen voltam. Tudtam, sok a 16 kilóméter, jóval több a tizeknél, amiket nagyjából edzeni szoktam, koncentrálnom kellett rá, hogy ne fussam el magam az első harmadban.

Kb a 3. km-nél került el a későbbi győztes, a tempóját látva meg sem próbáltam rátapadni (utólag megnéztem, ugyanerre az emberre szilveszterkor több mint 1 percet tudtam verni).

Mellém ért még egy srác, de alig volt gyorsabb nálam. Kérdeztem, hogy 16-on megy-e, igen, és már nem is először. Innentől nem volt kérdés, hogy le sem vakarhat magáról :) 7-8 km után már tudtam, hogy a 2-3 helyen fogunk osztozni a végén, az utánunk következőt erősen elhagytuk. Kihasználtam, hogy nem kellett az apró útjelzéseket követnem erdőn-mezőn-traktorcsapában, alkalmi útitársam ismerte a járást, hála neki érte. A németfalui erdőben nagyon rákapcsolt, 4.20-al galoppoztunk a sűrűben lefelé, de akkor már úgy tombolt bennem a verseny adrenalin, hogy Mo Farah se rázott volna le magáról :) 

A terepfutásról: Nem volt soha a kedvencem, gyakorlatom sincs benn. Szerencsém volt, hogy a durva csapákat, úthibákat ép bokával teljesítettem. Sár alig volt, de ahol igen, ott nagyon, szóval az aszfaltra tervezett pegazusom feketéből barnává vált, a gatyaszárral egyetemben. A táv szerencsére nem viselt meg, 10 felett is éreztem, hogy vannak tartalékok, képes leszek megcsinálni (külön köszönet Csács-és Bazita hegyeinek).

Két frissítő volt, mindkettőnél 15 mp-es pihi-hidratálást tartottunk. Aztán jött az utolsó, mások által emlegetett hosszú, bödei emelkedő. Tudtam, hogy eljött az én időm. Máté 100 m után már belesétált, én meg mentem mint a gép. Tényleg hosszú volt, néha hörögve, krákogva, de egyenletes tempóval küzdöttem le a hegyet. A gerincen viszonylag sík részek, a célegyenesben lejtő várt. Hátranézve láttam, hogy Máté begyújtja a rakétákat, de a bő 200 méternyi emelkedőn összeszedett előny ledolgozására nem volt elég ideje. Lehet, hogy nem volt teljesen fair tőlem, hogy végigkísértem a távon, a végén meg elhagytam... Bocsánatot is kértem tőle később.

Életem első 16 km-es terepfutásán, abszolút másodikként értem célba. Az eddigi versenyeimmel ellentétben az időrögzítőkön kívül senki nem volt a környéken, semmi kihangosított szpíker-gratuláció, szóval nem volt éppen epic. :) Az eredményhirdetésre  egy zsúfolt szobában került sor, Sólyom által hamar levezényelve.  Hangosítás, dobogó nem volt, így meghatódás sem, de azért örültem a teljesítménynek és az újabb éremnek, 2017-ben az elsőnek.

Egy óra húsz perc volt a célom, ami nem egy extra, 5p/km sebesség. Bő egy perccel mentem ennél jobbat, tehát elégedett vagyok.

Köszönet Sólyomnak és csapatának, jó kis rendezvény volt ez, nem kérdés, hogy jövőre indulunk-e.