Azt hittem, tudom, mennyire vagy hülye, de tévedtem... :-)

Nagyszerűen megfogtad ennek a sportnak a lényegét. Akik egy kicsit adnak magukra, azok a performansz különböző szekciói között még öltözködnek egy kicsit, elvégre Madonna sem ugyanabban a szettben bohóckodja végig az előadását. Sajnos egyra jobban terjed az a módi, amikor a résztvevőknek erre sincs igényük. Vannak olyanok, akik ugyanabban az izzadt ruhában mocorogják végig az egész napot. Hát na... képzelheted mit érez az, aki mellett elkocognak. Izzadtság, por, veríték, a napon megpörkölődött bőr szaga... nem irigylem a nézőket, nem lehet ezt könnyű elviselni.

Értem. Szóval a triatlon egyszerű dolog: az elején kalimpálsz kicsit, hogy bele ne fulladj, utána tekersz, mert egyhelyben állva eldőlnél a biciklivel, a végén meg nem kell mást csinálni, csak elsétálni az egyik frissítő ponttól a másikig! :-) Nem is értem, hogy ezt egyesek hogy merik sportnak nevezni! Cserébe az elmeállapotodról már korábban kialakult a véleményem, megosszam? :-)

Volt az a pont, amikor a saját elmeállapotomat is megkérdőjeleztem, pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy egy tri verseny elején csak heverészni kell egy kicsit, aztán valamivel többet üldögélni, és csak a végén jön az, amikor egy hangyafasznyi sétát is be kell iktatni a relaxációs programba.

Köszi, Holovacz.

Tomi, Te egy féltávú triatlon teljesítése után nem akard elmesélni, hogy beteg dolog ennyit futni! :-)

Sztem nagy dolog tudni abbahagyni, ha az ember úgy érzi, hogy magához mérten nem tudja méltóképpen befejezni, ez minden, csak nem elítélendő. Gratulálok a megtett távhoz, ami azért nem kevés! :)

Azért ez elég beteg dolog. Hétóra negyvenöt percet futni? Azt a légkondis gyárban sem egyszerű egyfolytában ledolgozni. Én már attól elfáradtam, hogy elolvastam.