A magyarok keveset sportolnak

Igen életmódváltozás kellene, de ehhez nincsenek meg a társadalmi szociális feltételek és az emberek részéről az elszántság illetve az önbizalom. Ódákat tudnék a témáról zengeni, gondolom mint sokan közülünk sz oldalról, de egymásnak mondani ezeket felesleges, hiszen mi vagyuk azon kevesek akik mozgunk. Röviden annyit hogy keleti pénzből akarunk nyugati színvonalon élni ami nem megy innentől kezdve az aktív lakosság hajszolja a pénzt, el van adósodva, ideges, nem marad ideje megélni a saját életét sem ennek egyik hozadéka a testmozgás hanyagolása. Valami hasonlót látok a baráti körömben is, mindnyájan BPen dolgoznak és bár nagyon jól keresnek (szerintem én a negyedét-ötödét költöm el havonta), hajszolják magukat tovább a még jobb állások felé.

Amikor futni megyek  ha 10 kocogóval találkozok az már jónak mondható, a többség inkább valami csodabogárnak néz, sokan félre se állnak, egyesek direkt odafújják a cigifüstöt, más dohányosok (addig nem szívnak bele a cigibe amíg el nem haladok mellettük) gyalogosok viszont érdekes módon lesütik a szemüket. Ez utóbbi réteg lenne az a réteg akit meg lehetne szólítani egy sportos mozgalomnak, illetve bennük lappanghat az igény de hiányzik az elszántság.

Azért azt is érdemes megnézni egy ilyen kutakodásnál, hogy a nyugat-európai emberek szépen ülnek az irodában, miközben a fizikai munkát igénylő feladatköröket gyakran a Kelet-Európából érkező vendégmunkások töltik be náluk. Szerintem utóbbinak is van némi értéke, ha a mozgást vesszük figyelembe. Ráadásul előbbieknek nyilván egy aktívabb pihenésre van szükségük, akik meg állnak a szalag mellett egész nap, vagy dolgoznak az építkezéseken, azok már nem fognak nekiállni mindenfélét fickándozni a műszak végén.

Az önbizalmat és ennek következményeként az igényt még általános iskolában kezdik el gondosan ekézni  testnevelés órákon (bár mostanában mintha valamivel jobb lenne a helyzet, ahogy gyermekeim ezirányú beszámolóit hallgatom). Szertorna, magasugrás, távolugrás, mindezt persze jegyre - egy minden más területen kiválóan teljesítő, de ügyetlenebb vagy gyengébb fizikumú kissrácnak komoly frusztrációt okozhat, és esetleg végleg elveszik a kedvét mindenféle sporttól. Ahelyett, hogy a testnevelés értékelés nélkül - megjelent/nem jelent meg - csak aláírás lenne az ellenőrzőben (ahogy főiskolán), és megmutatnák a gyerekeknek, hogy mozogni jó!

Fősulin volt, hogy megjelentem úszáson, beledugtam a kezem a vízbe, közöltem, hogy hideg, ebben nem úszok, majd távoztam.:) Úgyhogy semmi gond az osztályozással, csak érdemes lenne mindenkit egyedileg az aktuális állóképességéhez mért teljesítménye alapján, nem pedig a Cooper-teszt szintjei szerint pontozni. Egyébként tökéletesen igazad van a rossz/nemlétező motivációt illetően, jómagam is tapasztaltam a dolgot a saját bőrömön.

Minstrel: nálunk nem vették túl komolyan ezt az osztályzás dolgot. elvileg jegyre ment de a gyakorlatban nem úgy tűnt :) sajnos ettől függetlenül még elég uncsi volt a tesióra.

necromedve: nyilván általános iskolában és középiskolában a gyerek nem tud ilyen könnyen lógni a tesióráról. ha meg mégis, aláírás megtagadva :) a lényeg, h ott könnyen ellenőrizhető ez. amúgy én az egyetemen pingpongoztam, ott is figyelték hogy megjelentem-e, sőt 5 perc késés már nagyon gáznak számított.

kipage meg tök jól megfogalmazta a dolgokat. azt én se értem h minek hajszolni így a nyugati életszínvonalat, a boldogság meg az egészség többet ér :P.

necromedve: sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy futószalagos rendszerű emberanyagba tudást töltő gépezet az iskola, egy-két üdítő kivételtől eltekintve a tanítók/tanárok nem foglalkoznak a gyerekekkel mint egyedi emberkékkel, szóval az egyéni mércés osztályzás - amit egyébként jó gondolatnak tartok - ezen simán elbukik. :(

monique: akkor Neked viszonylagos mázlid volt a sulival :) ... csak hát igen, az uncsiság; pedig szerintem simán lehetne az életkori sajátosságokat figyelembe véve érdekes és élvezhető, horribile dictu: játékos (!) tesiórákat is szervezni. :)

A nyugati életszínvonal hajszolása mint életforma meg megér egy külön misét, de népszerűsége mindaddig töretlen lesz, amíg bizonyos körökben a boldogság négyzetméterben és lóerőben mérhető, az egészségnek pedig a wellnesshotel a szinonimája ;)

Mindaddig, amíg olyan futóversenyek vannak, amelyeken akkora a tömeg, hogy már kimenni sincs kedvem, és itt tízezres nagyságrendű versenyekre gondolok, addig nem hiszem, hogy akkora probléma lenne. Én itt sokakat látok futni, de nem is az az egyetlen lehetőség. Persze egy felmérésnek ellentmondani nem tudok, nem is akarok, de nem vagyok biztos abban, hogy jó lenne, ha még tömöttebbek lennének pl. az uszodák, konditermek, futóversenyek. Szóval azért az infrasrtuktúrával is vannak gondok, bár a felmérés ebben a kérdésben csak a pozitív ágat mutatja meg...

Nálunk már minden volt tesiórán; volt, hogy utáltam, volt, hogy untam magam, volt hogy nagyon élveztem, és volt, hogy még épp elment... (Bár ennek lehet, hogy van valami köze ahhoz, hogy labdajátékokban használhatatlan vagyok, így nem is nagyon szeretek "játszani"=magam égetni) De néha szerintem is túlzásba viszik az osztályzást a középsuliban, viszont ez tanárfüggő is lehet.

Probléma még szerintem, hogy csak 2 véglet létezik(legalábbis én így tapasztalom meg) az általános és középiskolai korosztályoknál: vagy versenysport, kemény edzésekkel (pl. nálunk kajak-egyesület, kézilabda, foci csapat, küzdősport-egyesület, stb.); vagy a nagy semmi. Az átlagos embereknek nem igazán van lehetőségük pl. csak úgy, jókedvből kosarazni vagy focizni, mert gyakran nem jön össze egy csapat. Az egyéni sportágak meg sajnos nem túl népszerűek - tesiórán, suliban nem is "népszerűsítik" külön őket, úgy vannak vele, hogy "csináljanak amit akarnak, nekünk tökmindegy". Habár, ha többen kezdenék el ezeket, akkor már egyszerűbb lenne az egész.
Plusz felfogás kérdése is: amíg valaki szemében "gáz" vagy "ciki" sportolni, addig nem is fog belekezdeni.

Alapjában véve 2 nagy tábor van: aki rendszeresen sportol és aki nem. Mindkét tábor nagy létszámú,de örvendetes hogy az utóbbi időben növekszik a sportolók száma. Megszólíthatók leginkább azok akik korábban sportoltak ,de elhagyták, vagy pl.egészségügyi problémák kezdődtek(elhizás, magas vérnyomás, kimerültség, tartós stress okozta tünetek stb.) és érzik hogy ez így nem lesz jó. Eredmény csak tartós életmódváltással lehetséges, ahol az egész család felveszi az új viselkedési formát.Ha helyileg van egy kis közösség(pl.futóklub stb.) aki viszi a fényt az éjszakába, akkor már lesz aki - Ákososan szólva-"mindig a fény felé néz".

Arra azért kíváncsi lennék, hogy mitől ciki sportolni. (Minden irónia nélkül.)

testnevelés órán megutáltatják módszeresen a sportot a fiatalokkal. mi szüksége van egy átlagembernek kislabdadobásra, távolugrásra, magasugrásra, 12 perces futásra, 100 m-es futásra, és sorolhatnám?Szakíthatnánk már a múlt rendszer eme maradványával. jó legyen órán, de ne osztályozzák- tehetségek szűrése végett persze kell, megértem. De a testnevelés órán miért kell osztályozni egyáltalán??? 

A túlsúlyosakkal kellene igazán megszerettetni, edzéstervet csinálni nekik a "tesitanárnak", nem pedig gusztustalan módon lealázni őket!

Ha megszerettetnék, nem lenne ennyi tohonya a tv előtt, mert tudná, jobb buli a sport mint Hoszéármándó. Táncos fitnessórára szivesebben járnak a lányok, fiúk focizni, kosarazni, kézizni( lányok is), miért nem lehet pl.: pilates, tae bo, zumba, hot iron stb.órákat tartani? nyáron gyalogos, biciklis túrákat, kajak-kenu, úszás stb.  táborokat szervezni. biztos, hogy minden nap is mennének suli keretein kívül mert szeretnék! Nem lenne a sport mumus, szükséges rossz.

(Én aszmás vagyok, általános, középsuliban egy tüsszentéstől is rohamom volt. Tesi tanárok jól letojták a kérésem, az orvos kérését, folyamatosan piszkáltak, hogy én vagyok a legbénább, lehúzom az osztály átlagát, mi az, hogy nem futok kúper tesztet, mit hisztizek, szimulálok... középiskola utolsó 3 évében (6évfolyamosba jártam) mondtam az orvosnak, hogy mentsen föl mert terrorizálnak és vagdossák be az egyeseket. egy éve járok fitnessterembe (középsuli után 7 évvel) naponta,  mindenféle órára, olyan mintha táncolnék, szeretem! és nem csesztet senki ha tüdővel nem birom,  3 hete futom az "első 5 km-em"-et)

Mindenkinek arra van ideje amire akarja....

Az szégyelje magát aki nem sportol, ne a duci aki először van (és nem utoljára!!!) pl. aerobik órán.

Oszannánál a pont, szerintem őrülten kevés a lehetőség az ingyenes (vagy olcsó) tömegsportra. Az iskolai tornaórákról is tudnék zengeni, de a másik oldalról is, amikor a kedves szülő ugrik neki a tanárnak, hogy a kicsi fiát milyen jogon meri megizzasztani......

Érdekes dolog a statisztika.

Kiváncsi lennék mennyire objektív ezer ember megkérdezése után az eredmény, mennyi volt benne a kistelepülési, nagyvárosi, fiatal idős..szóval mennyire ad ki egy valóban általános képet.

Azért vannak benne érdekes következtetések is pl.: a fitneszközpontokat csak 2% kedveli kis hazánkban..Igen tény én is büntetésnek érezném ha be kellene mennem de azért nem vagyok egy átlag..pedig anno még tisztességes atlétaként bizony sokat kondiztunk, de valahogy kívülről nézve ezek a maiak inkább a rongyrázásról szólnak.

Munkahelyi tapasztalatom, mind a mostani, mind az előzőnél, 100-150 fős cégek voltak, nem a legideálisabb körülmények közötti munkavégzésnél, de mindkét helyen volt aktív focicsapat, tele fizikai munkásokkal is.

A mostanin stabil futócsapatunk van akár Sárvárra akár a Bé-Bu-ra, létszámarányosan messze fölötte a statisztikának. Sokan teniszeznek. stb..

Iskolai testnevelés az tényleg egy bonyolult történet, voltak vidám dolgok is benne..pl.: a feleségem középiskolás korában 190 cm-es méretével gerendagyakorlatot mutatott be..Igaz ismerve őt, mint válogatott kosárlabdázót az éppen aktuális tornatanára, legtöbbször elég volt ha egy félpercet egyhelyben állt a gerendán.

Gyermekeimnél is sok hasonló elég bizarr helyzet volt, hát ők sem egy szertornász méretek, így bizony nevetséges volt mikor a fiamat megpróbálta nyolcadikban a tesi tanára rávenni a korlátgyakorlatra, akkor 206 cm volt, így lazán leért a lába..De viszont a kosárlabda diákolimpián csak azért indultak, mert a tanár háta mögött neveztek..erre nem hívta fel a figyelmüket.

Az biztos, hogy a statisztika nem pontos, hiszen ezer fős mintavétellel nem is lehet reprezentatív. Annak idején (90-es évek eleje) a szigeten nem nagyon találkoztunk más futókkal edzésen, főleg nem télen. :-)

Ma gyakorlatilag tömeg van minden egyes nap, és még télen is sokan futnak. Tehát a tendencia egyértelműen pozitív.

A tömegsport rendezvények a 80-90-es években "családias, belterjes" események voltak. Mindenki ismert mindenkit.

Ma már ezrek, néha tízezrek mozdulnak meg egy-egy ilyen eseményre. Tehát ez is igen pozitív irányba megy. Szerencsére ebben is nyugatizálódunk. És én úgy látom, hogy egyre kevésbé ciki, ha valaki sportol. Persze az lenne a jó, ha mindenki rájönne arra, hogy ez mennyivel fontosabb, mint a hülye pénz, meg pozició hajhászás. De hát ne legyünk telhetetlenek. Egyre többen vagyun, és ez jó.

Szerintem ciki ha valaki NEM sportol. :)

Két dolog.

Az első: az iskolában TÉNYLEG megutáltatják a sportot a srácokkal.

a második: amíg a média ilyen szinten bulvár, s a sport mindinkább kiszorul a "fogyasztható" médiatermékek közül, s csak a szponzorok által oly nagyon kedvelt foci és az autósport a menő, addig az emberek sosem fogják érezni, hogy a sport az nem valami kiváltságosoknak fenntartott ténykedés, hanem egy közösségteremtő (és sok egyéb jellemzővel ellátható) tevékenység.

Tény hogy vannak rossz testnevelő tanárok. Az osztályozással szerintem nincs gond. Motivációként kellene felfogni. Persze az egyéni képességeket is figyelembe kell venni. Mért baj az ha van torna óra? Új mozgásformák megtanulása fejleszti a koordinációt, kinesztézia érzését. Biztos lesznek akiknek nehezebben fog menni de nekik is sikerül ha akarják. A tanárnak velük türelmesnek kell lenni nem megalázni. Ha nem lennének a különböző felmérések nem tudná az ember miben tehetséges, kiválasztásként is hasznosak. Az nem lenne rossz dolog ha lennének szerethetőbb tesi órák. Kirándulás meg egyéb foglalkozás jó ötlet. A gond csak az hogy több tesi órára lenne szükség akkor. Ebbe a heti 1-2 órába nem fér bele. Tesiből mért ne lenne fontos az osztályzás és különböző gyakorlatok ha matekból kötelező volt a geometria meg függvények jegyre, irodalomból verstanulás. Az nem baj ha valaki nem kap jó jegyet mindenből. De minden plusz fejleszti az egyént nem lehet tudni mikor milyen tudásra lesz szüksége.

A lenyeg itt, hogy a mozgas oromet kell kialakitani az emberekben!

Gyerekkorban: foci a teren, bringazas a kiserdoben, fogocskazas a gyerekekkel, csaladi kirandulasok...

Felnottkorban: Tura-klubok, kis helyi futo-napok szervezese, varosi foci-bajnoksag, nyari bicigli-, kenuturak...

Ezek raadasul kis penzbe kerulnek.

En pl a Bp-i felmaratonra fel se mentem (megengedhetnem anyagilag, de dragallottam), viszont Szonyi Feriek komaromi Futonapja zsenialisan csaladias es "befogado" hangulatu volt. Szinte minimalis nevezesi dijakkal.

Jaj. Mint közoktatásban dolgozó, és mint jó élményekkel rendelkező hadd álljak ki kicsit a tesitanárok mellett.

Nem is kötelességtudatból, hanem mert iszonyú butaságnak tartom az ilyen stílű általánosítást, hogy az iskolában/tesiórán megutáltatják a mozgást a gyerekekkel. Ez nem (feltétlenül) igaz. Azt is baromságnak tartom, hogy ha felrójuk azt, hogy minek kell kislabdadobást, meg 12 percet futtatni. Én speciel remekül megvagyok anélkül, hogy tudnám, hogy az egyes kémiai anyagoknak hány nemkötő elektronja van, más arra hivatkozik, hogy remekül el lehet tengődni logaritmus nélkül az életben, hát nyilván a kislabdahajítás sem egy létfontosságú dolog.

DE. Lehet jól csinálni a sportra nevelést. Nekünk is kellett helyből távolt ugrani, 12 percet futni (hídkört is basszus, és az a 3 km eltartott vagy 20 percig és deúúútáltam), és rendszeresen pipacsvörös fejjel hagytam félbe az állóképességfejlesztő órákat is, nemkevésbé gyűlöltük kollektívan, amikor a felemáskorláon kellett bohóckodnunk, de voltak játékos órák is. Lehetett kosarazni, kidobózni, focizni, és nekem, aki ezeket se szerette, lehetett erősíteni. Azt szerettem. (azt' mégse lettem erős :) És igazából az maradt meg a tesiórákról, hogy nálunk mindenki meg volt becsülve, aki a maga erejéhez mérten maximális becsületességgel részt vett az órákon, és hiába voltam ügyetlen és lassú, kitartásom és elszántságom okán mindig 5-öst kaptam. És amikor később elkezdtem mozogni, jó érzésekkel gondoltam vissza a tesiórákra.

És visszatérve a kislabdahajításra és a szertornára. Nem fogják ezt sokan használni. De az iskolának, mint oktatási és nevelési intézménynek feladata, hogy széles látókört alakítson ki a diákokban. Ehhez pedig hozzátartoznak a kézilabda szabályai, és a kislabdadobás élményei is. És sose lehet tudni, hogy nem egy ilyen órán kap kedvet valaki atlétizálni, vagy bármilyen sportot komolyabban űzni.

És speciel abban a gimiben, ahol én dolgozom, azt látom, hogy mindhárom tesis kolléga becsülettel tartja meg az óráit, tisztelettel bánik a gyerekkel, buzdítanak, bíztatnak, versenyre hordják őket, és saját szabadidejükből (sokszor ingyen és bérmentve) tartanak tömegsport órákat, érettségi előkészítőket. Ja igen. Merthogy tesiből is van érettségi. És nem ám kis vicces, tingli-tangli tessék itt gondolni, hanem egy átgondolt, sokrétű tudást és képességet mérő vizsgára.

Jaj, bocs bálint, kicsit később olvastalak. Egytértünk kb. :) Jól rémlik, hogy tesitanárnak készülsz? :))

Egy masik aspektus: Itt van pl egy teljes mertekben joleti allam: Kuvait. Itt annyi penze van a polgaroknak, mint a pejva.

De: A nagy mennyisegu (altaluk konnyeden megfizetheto) sport-, fitnes- vizi klubokban olyan szintu "kamu"-sportolas folyik, hogy ihajj! Erdemes benezni egy aerobik orara, azt lesik, hol lehet csalni, elugrani Wc.re... A szemelyi trenerrel dolgozo macak, csavok, csak a kibuvokat keresik... Toljak a vallaikba az izomnovelo injekciokat...

De termeszetesen van idekint is nehany komoly sportolo! Csak nagyon keves.

Tehat ez is amellett szol, hogy az allami jolet, tamogatottsag nem feltetelezi, hogy az emberel sportolnak is, vagy egeszsegesen elnek!

Igen annak készülök :)

Iskolai testnevelés.

Őrök látszólag problémás terület. Mikor még én voltam általános iskolás akkor az adott tesi tanárom mellette vívóedző volt, így nyolcadikra megtanultuk, hogy mi a külömbség a belga, francia vagy olasz tőrmarkolat között, milyen a vívóalapállás.

De, mert akkor még valahogy olyan volt a mentalitás, több, mint a fél osztály különböző sportágakban igazolt versenyző volt.

,Volt köztünk focista, bírkózó, úszó, vizilabdázó de még vívó is. Igaz akkor még nem volt egy mai értelemben vett jóléti állam, de valahogy ha valaki felvételizett a KSI.-be, (akkor még ez is volt, nemcsak Központi Sportiskola, hanem oda felvételi is) mindig téma volt egymás között. ha felvettek valakit az már egy rang volt, igaz voltak vadhajtások is. Pont nálam egyéves KSI-s pályafutás azzal ért véget, hogy a középiskolás tornatanárom, mint MTK-s atlétaedző kerek perec kijelentette, hogy ha atlétizálni akarok akkor vagy MTK vagy semmi.  És mindez egy vegyipari alapképzésű középiskolában. Mondjuk a válaszom is nagyon sajátos volt, elmentem gyeplabdázni a Postásba, onnan nem tilthatott ki. Majd negyedikben kezdtem újra az atlétikát..

Főiskolás koromban Dunaújvárosban tényleg komolytalan volt a testnevelés, igaz egy kohásztól mit vár el az élet, dolgzik az anélkül is fizikailag eleget, a tesi tanszékon szinte csak szertornaedzők dolgoztak és mert ott Dunaújvárosban akkor az ifi korosztály volt a trend, így aki már főiskolás volt, az csak volt, tőle semmit nem vártak el...lejárhatott bárhová edzeni, de nem sokat foglalkoztak vele, ő már öreg volt.

Gyemekeim esetében tény borzalmasak a tapasztalataim, mindkettő ugyanabba az általánosba járt, ott három tesi"tanár" volt, mindháromról csak annyi ugrik be, hogy olyan fitnessz cicababák(bomba alak ész nélkül) és, hogy nagyon úgy nézett ki, hogy gazdag férjükből élnek és csak mert fancos azt mondani, hogy tanárok így be-be járogattak..Igyekeztek vigyázni arra, hogy véletlenül se tanítsanak meg senkinek semmit, tény a lányom osztályából akkor csak ő sportolt, a fiamnál volt egy barátja, így ők már ketten voltak, igaz egy csapatban egy sportágban.

 Lányom középiskolájában viszont tényleg más volt a helyzet, ott komoly sportélet volt hozták, vitték őket több sportágban sok rendezvényre. Lányom külön pechje, hogy egy még ált. isk. végi súlyos sérülés miatt már csak statisztálni tudott.

Szóval iskolai testnevelésben látszólag több volt a pozítív tapasztalatom, mint a negatív, de mégis valahogy a negatív az jobban emlékezetes maradt. Bocs ez már tényleg szubjektív emberi tulajdonság.

Sziasztok! Eddig inkább olvasgattam itt a honlapon, de most megszólalok. Nekem is nagyrészt rossz tapasztalataim vannak a tesiórákról: nagyon béna voltam és túlsúlyos, cikiztek is eleget. Különösen egy tanárom maradt meg az emlékezetemben, még általánosból, akit igazi "vadbaromnak" tartottunk. Egyszer be is szólt nekem ("Hogy nézel ki?! Minden nap futnod kéne!"), ez nem kicsit esett rosszul. De azt is láttuk, hogy minden nap futva jött az iskolába, a szomszéd városból, télen is, rövidnadrágban - őszintén szólva hülyének néztük. Aztán eltelt huszonnéhány év, tavaly elkezdtem futni, és idén, a Vivicittá óta sokszor eszembe jut ez a tanárom. Most inkább jó szívvel gondolok rá, annak ellenére, hogy az óráitól rettegtem :)

szintén tanár, nem tesi :P : szerintem a legfontosabb, hogy mit hoz a gyerek otthonról. ha otthon a tespedés a normál, leginkább a feje tetejére állhat a kolléga, a gyermek úgyis otthon hagyja a tesicuccát. ha a testmozgás alapvető otthon is, azt a legbénább tesitanár sem fogja kiirtani a gyerekből. persze a tanár feladata is megszerettetni a mozgást, ez nem vitás, de ne kenjünk mindent az ő fejére :). a szülő felelőssége sokkal nagyobb ebben. szerintem.

Azért ha a gyermekeim eljönnek velem bringázni, úszni, tollasozni... és még sorolhatnám, viszont a víz leveri őket a tesióra gondolatára is, az lehet, hogy mégsem az én hibám ;)

Az a jó tesióra, ami megizzasztja a gyerekeket...;)

Csiripiszli, örülök, hogy futsz! És megértem, hogy így megszépültek a gyerekkori élmények, de az a tesitanár abból a szempontból tényleg vadbarom volt, hogy megalázta a gyerekeket. Télen rövidnadrágban futni meg pláne vadbaromság. :-)

A családnak fontos szerepe van minden téren a gyereknevelésben, ez egyértelmű. De a tanárok nem védekezhetnek azzal, hogy a gyerek ezt látja otthon, én itt semmit nem tehetek.

Igenis a tanáron nagyon sok múlik. Egy jó test"nevelő" rengeteg gyerekkel tudja megszeretetni a sportot, a mozgást. És igenis ez a feladata.

Diósdon van egy alapítványi iskola, a helyiek csak "amerikai iskolának" nevezik. Talán az összes földrészről vannak itt tanulók, természetesen angolul beszél mindenki, de amiért írok, most jön.

Télen, hóban, sárban is  gyakran szabadtéren tartják a foglalkozásokat, ami lehet  pl. rögbi, vagy akár futás. A lányok is részt vesznek mindenben, nyafogóval még nem találkoztam. Jómagam télen-nyáron futok, bringázom, nagyon tetszik ez a hozzáállás.

Ezeket a gyerekeket a játszótéren messziről felismerni, hangosabbak, vadabbak, mint általában a helyiek...amíg játszanak. Hazainduláskor nincs sírás-rívás, fegyelmezettek, szófogadóak. A hazai testnevelést átéltem, a hazzáállást  ismerem, épp ennek tükrében "furcsa", szimpatikus ez a másfajta szemlélet.

Ez a kis írás akkor lenne pontosabb, ha számokkal alátámasztanám. Mondjuk olyasmikkel, hogy mennyi a felmentett, a túlsúlyos, a betegség miatt hiányzó ebben az intézményben. Ilyet nem tudok , csak a példát érzem ki :lehet így is "testnevelni".

Összetett dolog ez, kell hozzá az intézmény filozófiája, amit kell hogy támogassanak a szülők,a gyerekek. Itt most nem sportoló bajnokokról van szó, ez nem sport iskola.

Remélem, kis hazánkban azért akadnak még olyan helyek, ahol fontos a fiatalok ép testének, lelkének kinevelése.

Végül még egy fontos dolog: ez nem az intézmény raklámja volt. Sokan nagyon értenek ahhoz, hogy változásnak hitessék el azt, hogy ha ők most másképp beszélnek valamiről, az változás. Valószínüleg azok a szülők, nevelők látják legkevésbé hibáikat, akik a legtöbbet tesznek azért, hogy az átlag magyarok olyan testi-lelki állapottal rendelkeznek, amilyennel.

Sebcoe: Igen, azt hiszem, össze kell raknom erről a tanáromról a kettős képet: a vadbarmot és a sportolót .. :) Amúgy igazából egy dolgot sajnálok egy kicsit, hogy nem előbb jöttem rá, hogy mozogni jó. És ebben valóban lehetett volna szerepe a tesitanáraimnak is. És ez nemcsak nálam volt így; itt is sokan írtok erről.

Ez egyébként nem azt jelenti, hogy a tesitanáraimra (vagy bárki másra) akarom kenni, hogy sokáig nem mozogtam. Meg amúgy is, az a lényeg, hogy most már mozgok. Viszont amikor látok tizenéveseket, akik tényleg nagyon el vannak hízva (sokkal jobban, mint én annak idején), akkor nagyon megsajnálom őket.