Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:29:39

Távolság

21.1 km Szint: 7 m

Tempó

04:15 p/km (14.12 km/h)

Edzésleírás

SIÓFOK FÉLMARATON FŐVERSENY

#5. próba!

https://connect.garmin.com/modern/activity/17551312351

 

Korábbi próbálkozások, tanulságok:

2022 Vivicitta: DNF, gyomor miatt barom módon kiálltam 6kilinél

2023 Vivicitta: 1:41 (elfogytam: meleg/görcs/kevés frissítés)

2023 Siófok: 1:33:43 (nagy szél+előtte lelki dolgok+Zolival kevés kommunikáció)->de utólag már azt mondom inkább fejben voltam gyenge

2024 Vivi: DNF (9,7kilinél vádli..)

 

Az első három próbálkozásból mindig tanultam. Mindig le tudtam vonni tanulságot és újult erővel kezdtem el az újabb felkészülést.

Az 1. alkalommal totálisan idióta voltam. Az 1:30 gyomorproblémák biztosan nem lett volna meg, de ki tudja, hogy PB/vagy 1:35-ös idő ment-e volna. Éreztem verseny elején már, hogy a gyomrom problémás lesz, és biztosan tudtam hogy valamikor meg kell majd állnom. Egyáltalán nem voltam erre felkészülve fejben, és csak az 1:30-ért mentem, ami ezzel eldőlt hogy nem fog sikerülni. Így kiálltam... Ez hülyeség/butaság volt. Edzés értéke lett volna úgy is végig futni, hogy megállok wc-zni.

A következő két versenyem borzasztóan sikerült. Fél évente szokott lenni egy célverseny, 2022 őszén maratonoztam (3:30 helyett 4:30), majd 2023 tavaszán félmaraton (2.kísérlet), 1:30 helyett 1:41. De mindkétszer legyőztem önmagamat, és kihoztam a maximumot az aznapból. Nagyon büszke voltam hogy tanultam az első versenyből, és egyáltalán nem álltam ki, nem adtam fel, végigcsináltam ezeket! Illetve rájöttem/rájöttünk hogy nekem sokkal többet kell frissítenem, mint az átlagnak, valamint nem tudok pohárból (gyorsan) inni.

A 3. alkalommal megkértem Zolit, hogy segítsen a frissítéssel. De vele nem kommunikáltam eleget előtte, nem beszéltük át a dolgokat. Nagy szél is volt. Nyilván könnyű lenne a körülményekre fogni. A PB úgy ahogy közel volt (~21mp), igazából bármi máshogy alakul meglett volna. De egyértelműen inkább magamat kell hibáztatnom. Vagyis inkább azt mondom tanultam belőle: nem készültem fel fejben a váratlan dolgokra és nagyon felhúzott ha valami nem terv szerint történt. Nagyon, hú, de nagyon kellett nekem ez a lecke! Most már hálás vagyok, hogy így alakult.

A 4.alkalommal, idén tavasszal életem formájában voltam és minden, de minden összeállt. Nyilván kicsit szintes pálya, kicsit meleg, de a forma (ezúttal is) rendben volt. Nem volt komfortos a futás, fogalmam sincs meddig bírtam volna, de a vádlim egyszerűen feladta. Borzasztó mélyre kerültem, korábban sose voltam ennyire csalódott. Voltak ugyan lelki/stressz dolgok, amiket elnyomtam/kizártam verseny előtt. De nem hiszem, hogy ez okozta volna a sérülést. Mindennek van oka, minden versenyből tanultam, de itt egyszerűen nem értettem. Ráadásul fizikálisan is olyan állapotba kerültem, hogy hónapokig nem tudtam/szabadott futnom.

 

A legutóbbi félmaraton óta, a sérüléstől hogyan alakult a felkészülés:

A sérülésem nem akart javulni, ráadásul az orvosok is tanácstalanok voltak. Így sokáig voltak bennem kételyek, hogy fogok-e tudni valaha újra normálisan (=gyorsan) futni.

 

#1.rész: A pihenés/gyógyulás

1,5 hónap (6,5 hét)

ápr 21-jún4

A vádlim egyáltalán nem akart javulni. Volt hogy úgy éreztem hogy már jobb, de futás közben el kezdett erősen fájni, így többször (azt hiszem kétszer) volt olyan hogy elkezdtem futni, de nagyon korán (~1km-nél) abbahagytam. Miután a harmadik nekipróbálkozásra végre sikerült végig futnom egy edzést (május közepe, 5km), az orvos mégis azt tanácsolta, hogy pihentessem inkább. (*ekkor jutottam el orvoshoz, ha előtte mondta volna, akkor el se mentem volna futni)  Amúgy is ekkor utaztam el Amerikába, ahol ugyan én szerettem volna futni, de Így maradt a pihenés (gyógytorna+úszás). Viszont javulni így sem nagyon akart...Semmivel sem éreztem jobbnak két hét pihentetés után sem, mint a futás után.

 

#2.rész: Fájó vádlival óvatos újrakezdés, állóképesség visszaépítése, diétával

6,5hét

június 4-július 20

 A vádlim nem nagyon akart javulni, de nem is éreztem rossznak. Orvos és Reni is engedélyezte a futást, de természetesen csak úgy, hogyha bármi gond van abbahagyom. Szerencsére ilyenre nem került sor. Bár még nagyon sokáig panaszos volt a vádlim, de mindent edzést meg tudtam csinálni. Ezek az edzések mondjuk a semmiről indultak (~5km, 6:45-7:00 tempó). Ez alatt az időszak végig hiperlazán futottam! Szigorúan laza tempóban, nagyon figyelve a lábamra! Összekötöttem (turbo) diétával. Négy hétig nem ettem szilárdat (júni 10-júli6).

 

3.rész, az első ciklus: visszaszoktató, felhozó edzésblikk, első ciklus

3+1 hét

július 22-augusztus 11

Végre újra blokkokban gondolkozhattam! Az állóképességem visszajött, viszont a vádlim továbbra sem akart javulni. Nagyon, de nagyon óvatosan elkezdtem normálisabb tempóban futni. Tényleg nagyon vigyázva magamra. Ez a ciklus arról szólt, hogy tudom-e terhelni ilyen formában a lábam. Szerencsére mindent meg tudtam csinálni. A sérülés mondjuk továbbra se nagyon akart elmúlni, de rosszabb se lett! Már azt tempós futásnak éreztem, amikor újra "normál" tempóban futottam (~5:50). A korábbi lazához képest ez valóban intenzítás növelés volt (6:30-7:00 tempóhoz képest). Szerencsére nem lett rosszabb a lábam, de ezután is nagyon óvatos maradtam. Először csak 1,5km normál futást egy edzés végén, majd 2,5km-t, majd 5km-t is. A blokk végére azért elértem oda, hogy biztos voltam, hogy résztávozni is fogok tudni következő blokkban (bár nyilván rövidebb távon/alacsonyabb tempóban) Érdekes módon már ennek a ciklusnak az elején elhatároztam, hogy lesz ebből újra félmaraton. Bár ez inkább a motivációm miatt volt. Lábam miatt még a blokk végén is bizonytalan voltam.

 

4.rész: 3x (3hetes) blokk! Normális edzések végre!

3x 4hét

aug 19-nov2

#1 aug 19-szept8   Wizzair félmaratonig

#2 szept 16-okt6   innentől durvulás

#3 okt 16-nov2

 

A szokásos 3 hét edzés, 1 hét pihenés rendszerben. Összesen ugyebár 4 blokkot csináltam ha az első felhozót is beleszámítom. Eszméletlen jól fel volt építve az egész. A wizzair félmaratont Reni tanácsa alapján edzésként futottam meg (3x7km, spéci feladat alapján), és meglepően jól ment. Ennek köszönhetően a következő ciklusban szintet léptem/emeltem a dolgokon. A vádlimat kicsit éreztem még, de továbbra sem zavart az edzéseken. Mivel a wizzairen olyan jól ment a futás, a következő blokkot úgy kezdtem, ahogy sose szoktam: nem csak hogy távot növeltem, hanem vele együtt tempót is! Magasabb alaptempót vártam el magamtól, mind a résztávon, mind a hosszú iramon. Ezt a ciklust teljesen egyedül/Reni nélkül. De ő sem hiszem, hogy nagyon mást írt volna. (Bálint amúgy véleményezte) Eszméletlen szépen fel volt építve minden!  

Felkészülés összesítése röviden: Az elején még elkezdtem számolgatni, hogy pont úgy jön ki az egész hogy 3 hetes blokkokat nézve marad a szokásos 2 hét tapering Siófok előtt. Viszont annyi bizonytalanság volt bennem. Egyrészt lábam miatt, hogy fogja bírni. Másrészt nem-e történik bármi más sérülés, túlterhelés, betegség, ami miatt variálni kellene a dolgokon. De egyszerűen tökéletes felkészülést tudtam magam mögött! Egyetlen egy edzést sem kellett hagynom!! Bele variálnom, könnyítenem sem igazán kellett!! Egyáltalán nem voltam beteg!!! Sehol sem kellett semmit variálni. Még soha nem volt ilyen felkészülésem! A felhozó ciklusban (júl 22-aug11) még kérdőjelesen terveztem a Siófoki félmaratonnal, mert voltak bennem kételyek. Az első normális blokkban (aug19-szept8) az elején viszont biztossá vált, hogy Siófokon futok egy maxot, csak azt nem tudtam hogy ez mire lesz elég (1:36-1:30 bármi). A blokk végére pedig (szeptember eleje) pedig biztos voltam abban, hogy fel leszek készülve, meg lesz a forma az 1:30-ra!

 

 

Szokás szerint nagyon, de nagyon odafigyeltem a részletekre. Mindent nagyon alaposan megterveztem. (Épp emiatt volt hatalmas csalódás a Vivicitta, mert oda is mindent bele tettem). Tavaly (=2024 Vivicitta) 22 pontot írtam fel, amire különösen odafigyeltem és nagyon fontosnak gondoltam. Azok szinte mind megmaradtak, de idén jött pár új dolog:

#1 Budapesten maradás TNF helyett: Ez volt talán a legnagyobb áldozat! Tavaly már szeptember elején kimentem Tenerifére, és ott ugyan jól éreztem magam, de novemberben mikor visszajöttem át kellett állnom a hidegre. Időben visszajöttem, úgyhogy ennek nem éreztem hatását, de ennek ellenére úgy gondoltam, most hasznosabb, ha maradok. Amiatt volt ez különösen jó döntés, mert az edzések így sokkal, de sokkal jobban mentek, lásd következő pont

#2 Brutál edzések: Főleg az utolsó kettő ciklusban olyan edzéseket csináltam, mint még soha! Köszönhető ez annak, hogy egyrészt fejlődtem, másrészt hogy Budapesten maradtam: síkon futhattam és hűvős időben! Bár Tenerifén is úgy éreztem hogy fel tudtam készülni a félmaratonokra, de ott a domborzat/időjárás miatt edzéseken nem tudtam ilyen teljesítményt letenni. Ezek az edzések a lábaimnak brutál hasznosak voltak. Főleg a hosszú iramfutásban tudtam (sokkal) jobb teljesítményt hozni edzéseken Budapesten. Amíg Tenerifén ezt ~4:45 körül tudtam, itt ~4:30 körül. Ez nagyon jelentős különbség!

#3 Versenycipő: Zoli hozta fel az ötletet kb 1,5hónappal a verseny előtt. Elsőre el se gondolkoztam ezen, de aztán gyorsan beszéltem Renivel, és sok mindenki mással (Bálint és Viki). Gőzerővel nekiálltam ennek a projektnek, meg is találtam a számomra optimális cipőt. Sokkal, de sokkal könnyebben mentek benne a futások. Annyira odafigyeltem erre a részletre, hogy vettem ugyanebből a cipőből még egyet!! Arra gondolva ez legyen Zolinál versenyen, hátha valami miatt szétszakad, bármi történik a mostanival a verseny hevében (Ha meg nem, akkor is előbb-utóbb fogom azt használni!). Verseny előtt viszont a többiek lebeszéltek, hogy ez fölösleges para, így Zoli nem vitte magával a frissítőim mellett. Azért ha a rajt előtt szétjött volna az enyém lett volna csere versenycipőm (ez mondjuk teljesen alap volt nálam eddig is, csak ugyebár sima futócipőből szoktam vinni tartalékot). 

#4 Saját iramfutó: Szintén nem sokkal a verseny előtt, kb 1-1,5hónappal előtte olvastam, hogy Szabó Nóri maratoniján volt saját „privát” iramfutója. Emiatt (is) szeretem jobban a Vivicittat, ott vannak iramfutók, van egy nagy boly, nem kell tempót figyelni, csak őket kell követni. A privát iramfutó extrém ötlet volt, nem igazán gondoltam komolyan, nem vagyok ezen a szinten... Aztán elkezdtem óvatosan utánakérdezni és nagyon hamar és könnyen sikerült rátalálni Ákosra. Hatalmas segítség volt, elmondani nem tudom mennyire. Nem csak hogy tempóra nem kellett figyelnem, hanem az "útvonalra" sem, hogy kit mikor hogyan előzünk... Abban is tudott segíteni hogy a frissítőt nem kellett eldobnom, hanem odaadtam neki és ő dobta ki. Alapvetően én eldobtam volna, mert úgyis összeszedik. Zoli viszont nagyon környezetbarát, becsületes, ő tavaly ilyenkor mindig megállt és felvette…Emiatt viszont nem volt ott velem végig. Így ez könnyebbség volt, Zoli így rugalmasabb tudott lenni

#4B Ákossal együtt futás: egy edzést együtt csináltam Ákossal. Az volt az utolsó hosszú iramfutásom és az ezt megelező kettőt is a városligetben csináltam (árvízhelyzet miatt). Kicsit szintesebb pályán és nem annyira otthonos érzés amúgy se, mint a Margitsziget.  A harmadikat/utolsót/ezt az edzést Szigeten terveztem és nagy önbizalmat adott volna, ha látom hogy tempó milyen kurva jó a sík(abb) terepnek köszönhetően. Viszont én is úgy gondoltam, hogy valószínű hasznosabb, ha Ákossal együtt futok összeszokás miatt. Lelkemmel/önbizalmammal máskor foglalkozok. Reni mondta ki a döntő szót és hát nála nem volt ez kérdés... Kivételesen nem "nyafogtam", nem akartam kibúvót keresni. A kis emelkedő úgy sem árt. És az hogy tegyük fel 4:30 helyett 4:28 nem akkora különbség.

 

Ez a fenti 4 dolog olyan brutálisan sokat számított, hogy ezt külön még egyszer hangsúlyoznom kell. Emellett persze volt még pár egyéb újdonság, extra:

 

#5  Reggeli magnézium:  A legtöbb versenyen elfogytam a végére. Hiába a verseny előtt a magnézium és közben a megfelelő frissítés, még a tavalyi Siófoki félmaraton végén is azt éreztem a lábaimban, hogy közel vannak a görcshöz a táv legvégén. Alapból szedek vitaminokat és magnéziumot, de ezt mindig napközben, edzés után szoktam bevinni étkezés közben. Most erre tudatosan figyeltem és már május környékétől úgy nézett ki, hogy ha volt futásom/edzésem, akkor a reggeli közben, edzés előtt vittem be ezt a magnéziumot!

#6 Hajnali kelések a hőség miatt: Nyáron volt egy körülbelül 1-2 hónapos időszak, amikor reggel 10kor, és este 8kor is 36-38 fokos hőérzet volt (legalább). Szerencsére ekkor még csak alapoztam, állóképességeket növeltem a sok kihagyás miatt. De muszáj voltam és viszonylag könnyen sikerült (magamhoz képest) hajnalban kelnem…6 környékén keltem, 8 körül elindultam, hogy 9-10-re legkésőbb befejezzem. Így meg tudtam csinálni minden edzést terv szerint

#7 Pályabejárás: Tavaly Siófoknál kimaradt. Igaz, akkor sem éreztem ezt különösen fontosnak. Ártani viszont nem ártott, az biztos. Zolival egy laza futást lent csináltunk meg, és végig mentünk a verseny pályán. Biztos, hogy segített ez. Ahogyan az is, hogy a lakásban kiragasztottam a falra 5 különböző helyre is a pályarajzot, útvonalat. Nem csak amiatt, hogy megjegyezzem az útvonalat, inkább a lelki ráhangolodást segítve.

#8 Edzések brutalitása, mentális fejlődés által, vagyis inkább mentális szintlépés: Korábban edzéseken sokszor úgy voltam, hogy én ezt nem fogom bírni. Reni elküldte az edzést és egyszerűen olyan baromi nehéznek tűnt, hogy hiába tudtam fejben, hogy tudnom kéne, mégsem hittem el. Most viszont (még amikor egyedül készültem), bejött egy új módszer: a szeptember 28-i, hosszú résztávas piramis edzésen (1-2-3-4-3-2-1), végig versenytempót kellett futnom. Itt főleg a közepe felé szoktam elfogyni fejben. Most viszont csak is arra figyeltem, hogy az adott km-t fussam meg a tervezett (verseny)tempóban! Mivel a 4km-n ment az első km, ezért úgy voltam vele, hogy oké, akkor csak a következő km-t fussam meg erősen. Ment ez is. Oké, akkor a harmadikat! Ment ez is, és már csak egy maradt, ez pedig lendületből ment! Ez a kis „trükk”, hogy mindig csak a következő/adott km-re figyeljek sokat segített!

#9 Garmin adatmezők versenyen: Tesztversenyeken, futásokon próbáltam tesztelni és gondolkodni azon, hogy mit mutasson az órám!? Az előző trükk miatt tudtam, hogy a legfontosabb az lesz, hogy a lap pace-t mutassa! Mert mindig csak az adott km-el kell foglalkozni! Első tesztversenyen (spar 14km) volt azért több másik fülem is: viszont a sok adat egyszerűen túl sok volt és nem tudta az agyam felfogni a dolgokat magas pulzuson. Ezúttal 3 különböző adatmezőm volt. Mivel Ákos vitte a tempót, ezért sokáig vaciláltam, hogy mi legyen a fő adatmező, a default. Ez végül a distance volt. Jó döntés volt, mert amíg Ákos futott előttem, addig egyáltalán nem néztem az órát (csak lap pace-nként). Volt ezen kívül egy lap pace-m, ami kurva hasznos volt és kellett, mikor Ákos kiállt. Illetve volt egy harmadik, ahol össz időm, és totál avg tempó volt. A terv az volt hogy 17-20km körül ebből majd ki tudom találni mi kellhet a végére. Annyira ez nem jött össze, hiába volt csak 2 adat, a totál avg tempót nem is néztem meg (kicsit részben azért, mert szokás szerint máshol volt nálam a lap/km-ek vége, mint a versenypályán).

Az pedig már alap volt, hogy pulzust egyáltalán nem néztem verseny közben. Teljesen fölösleges. Ha túl magas esetleg megijednék. Fix tempót kell tartanom. Tudom hogy tudom. Szóval fölösleges a pulzus megjelenítése bárhol!

#10 Fejben erősebb voltam: A tavalyi Siófoki kudarc kellett ehhez! Persze azt ráfoghatom Zolira és/vagy a szélre is. Elég valószínű, hogyha bármelyik máshogy van, akkor meglett volna a PB. Csak épp ott sem a PB érdekelt. Illetve a harmadik nagy hiba ezen a versenyen az volt, hogy fejben nem voltam felkészülve a váratlan dolgokra, ha bármi közbejön! Most viszont a korábbi tapasztalat miatt sokkal erősebb voltam! Már az idei Vivicitta alatt is úgy éreztem ez jobb. Akkor ezt nem tudtam kamatoztatni, most viszont igen!!! (Hiába állt ki Ákos; hiába nem volt ott Zoli 6km-nél, csak 6,7km-nél). Nem zavartak! Az utóbbi szinte fel se tűnt! Ákos kiállása azért rosszul érintett. Ha nincs ez a tavalyi kudarc, és az abból való önkritikus tanulás, akkor ez ma is kudarc lett volna emiatt! Az edzéseken is sokkal fókuszáltabb, és fejben erősebb voltam: gyűlölök lap alerttel futni edzésen, és tavaly a hosszú iramfutások alatt egyáltalán nem néztem az órámat, csak érzésre futottam. Most viszont nagyon szigorúan belőttem az utolsó, legfontosabb hosszú iramfutásokon (edzéseken és felkészülési versenyeken egyaránt) a tempót és ehhez igyekeztem tartani magam! Sikerült is végig! Valamint annyira magabiztos voltam a verseny hetében, hogy azon gondolkoztam sub 1:29, vagy sub 1:28 legyen a cél. Úgy éreztem az 1:30 már könnyű, „lesétálom”. Aztán azért tudatosult bennem hogy ez lehet rossz hozzáállás. Alapvetően (simán) menni kell ennek: viszont ha bárhol van csak egy kis nehézség, lehet annyira bepánikolok hogy ez nehéz, hogy onnantól negatív spirálba kerülök. Úgyhogy a magabiztosággom ugyan megmaradt, de elkezdtem felkészülni arra, hogy mi lesz/ha…. Ezt aztán lehet kicsit túlzásba is vittem. Elkezdtem azt is kiszámolni és felírni a kezemre, hogy milyen tempót kell futnom a maradék távon, ha kiállok wc-re 10, 15, 17km-nél, és ha ez a wc 1 és 2perces lesz….Ez már lehet túl nagy para volt, túlságosan mindenre felkészülés...De szerintem kellett ez a lelkemnek. Fel voltam készülve minden váratlanra (Mondjuk Ákos kiállásra pont nem ;) De mivel fejben kurva erős voltam ez se tört meg!!! A kézzel felírt kis cheat code-t viszont sajnos nem használtam,elfelejtettem hogy van ilyenem...: volt egy olyan puska is a kezemen, hogy 20km-hez milyen tempóban kell odaérnem ha egyenletesen futnám végig. Ezt elfelejtettem megnézni, nem emlékeztem erre 175-ös pulzussal hogy van ilyen puskám…Ehelyett matekoztam futás közben, próbáltam ezt kiszámolni 18km-nél.

 

Azok az extrák amik megmaradtak és már-már alap dolgok voltak:

#11 Mindent sportnak alárendelés: szerencsére munkám miatt megtehettem, hogy a sport legyen az első helyen. Az utolsó blokkban nem is volt erőm/időm dolgozni, de semmi mással se foglalkozni. Edzés és regeneráció elvitte nem csak az időmet, de az energiámat is.

 #12 Felkészülési (edző)versenyek, és azokban is extra variálás/nehezítés: bár mostanában olyan sokszor futottam versenyt, hogy nem biztos hogy ez szükséges. Ártani viszont nem árt, és versenyen jobban kihozom magamból a maximumot. Két verseny volt tervben, egy hosszabb (SPAR 14km), és egy rövidebb, de gyors (~10km). A rövid, gyors az a Kolonicsos emlékfutás lett volna, de ott nem volt ruhatár. Ráadásul Renivel beszélve is arra jutottunk, hogy hasznosabb, ha megcserélek két edzést. Ennek az volt a hátránya, hogy „egyedül” kellett versenyeznem, egyedül kellett 10km-t maxra futnom, mintha verseny lenne. Annak ellenére, hogy egyedül csináltam, sikerült elég jól versenykörülményeket szimulálnom és szinte maxot futottam! Az időre kelés/elindulást pedig következő héten, az edzésen bepótoltam, mert Ákossal futottam együtt a másik hosszú iramfutást (amit felcseréltem). Vele fixen egy reggeli időpontban indultunk, így időre kellett elkészülni, átöltözni, repülőzni, wc-zni…Bár ebben a versenyrutinban is megvan a tapasztalat az elmúlt évekből, de nem ártott, hogy kettő darab ilyen futásom is volt idén (spar 14km, és Ákossal az edzés)

#13 Bp-n kevesebb program: utolsó héten szokás szerint nagyon tudatosan alig programoztam! Sehova se mentem, igyekeztem pihenni! Utolsó napokban különösen odafigyelve extra (Renis) nyújtásokra, SMR-re, stb.

#14 Betegség megelőzés: kocsival jártam a közeli wellnessbe például. Ez egyáltalán nem volt tervbe, de mivel vettem egy kocsit, először még csak lustaságból mentem kocsival wellnessbe, mondván hamarabb odaérek. De aztán rájöttem arra, hogy így kisebb eséllyel fázok meg utána (este 9-10kor, a hideg október/novemberi napokon), így hiába a parkolási díj, kocsival mentem a ~1,5km-re levő wellnessbe. Nagyon jó döntés volt, egyszer sem voltam beteg! Hamarabb elkezdtem jobban is felöltözni, bár ez másnál alap. Sokáig nem fázok rövidnadrágban, de hamarabb vettem elő a hosszúnadrágot. Hamarabb vettem elő a vastag télikábatot, sapkát, sálat. Főleg sálat használtam sokat, arcomat (száj/orr) eltakarva 5 fok alatt, hogy ne fázzak meg! Nagyon jól el is kerültem mindent!

#15 Frissítés tökéletes megtervezése, átbeszélése Zolival: Tavaly Siófokon Zolival sok minden félrement és egy kicsit össze is vesztünk. Szerencsére sikerült megbeszélni a dolgokat, de idei Vivicittan Norbi és Hella segítettek. Ott ugyebár lesérültem, de ide már tanultam a korábbi dolgokból: mindent, de mindent átbeszéltünk, felkészültünk minden rosszra, minden eshetőségre Norbiékkal. Ez idén is így volt. Szinte mindent átbeszéltünk Zolival (és Ákossal). Nagyon kis nüansz maradt ebben, lásd majd lejjebb, de azért 99% volt ez is, és teljesen profi (mentális) felkészülés, megtervezés

#16 bioritmus beállítása: ezúttal már 4 héttel verseny előtt elkezdtem korábban kelni (tavaly ez 2-3 hét lehetett). Alapból 10 óra környékén szoktam, viszont verseny napján 7:30 volt a terv. Időre keltem minden egyes nap az utolsó hetekben. Kivétel az utolsó két nap, amikor hagytam hogy tovább aludjak és kipihentebb legyek. Nagyon bevált ez az egész, és nagyon jól, tökéletesen sikerült ez az egész kivitelezés. Utolsó két nap nagyon ki tudtam magam pihenni (~9óra), így nyugodt voltam, hogy ha esetleg utolsó éjszaka kevesebbet is alszok (5-6órát a 8 óra heyett), akkor is megfelelően kipihent leszek

#17 futóiskola:  Sokszor és rendesen futóiskoláztam! Általában két erős edzés között így arra már nem volt energiám hogy a végén fussak laza résztávokat. De így is nagyon hasznos volt.

#18 Úszás hipoxia/keresztedzések:  Reni tanácsa alapján amikor elmentem úszni általában hipoxiás feladatokat csináltam. Hosszú bringázások, Teide-k kimaradtak. Még a felkészülés kezdetén voltam párszor Kékesen, de ez nem számít magaslatnak, nincs oxigénhiányos környezet. Az úszás viszont ezt bőven kompenzálta. Utolsó úszóedzésem is verseny specifikus volt (rövid sprintek). Mellette igyekeztem viszonylag rendszeresen erősíteni, és amikor időm/erőm/kedvem volt Flossozni! Bár szerencsére combom kevésbé volt panaszos idén, mint korábbi években

#19 mentális kiégés: ez ezúttal semennyire se jött elő! Hiper fókuszált voltam, mivel volt hosszabb pihenőm (a sérülés miatt) a legutóbbi verseny után. Még hónapokig tudtam volna 100% motivációval, koncentrációval edzeni akár! Igazából ez már alap, tudom hogy egy főverseny után kell pár hét lazább időszak. Amikor egyszer kiégtem akkor egymás után három felkészülést csináltam végig. Fizikailag simán bírtam, de mentálisan a végére elfogytam.

#20 szauna, szex megvonás tapering alatt: Nem is tudom hogy melyik a nehezebb, rosszabb. Az elején, mikor elkezdődött ez a megvonás, még szenvedtem az első napokban. Az utolsó napokban viszont ahogy közeledett a verseny viszont már egyáltalán nem foglalkoztam vele. Tavaly is hasonló volt. Utolsó napokban annyira átszellemültem, versenyre készültem fejben, hogy nem is éreztem ezeknek a hiányát. Neocitrant is sikerült elhagynom. Reni tanácsa alapján utolsó éjszaka hacsak nem nagyon fontos ne igyak neocitrant. Utolsó napon alig volt programom, csak egy masszázs+tape felrakás. Oda nagyon, de nagyon felöltöztem. Szerencsére szervezetem úgy ahogy jól volt. Utolsó előtti nap Neocitranoztam, de utolsó nap nem kellett. Állítólag kicsit tompább lehetek másnap, szóval biztos hasznos volt, hogy nem ittam. (tavalyi verseny előtti éjszaka volt Neocitran, ezt a tompaságot én nem éreztem, de biztos számíthat (és ha 0,01%-ot, az is számít!)

 

#21 Reni „visszacsábítása”: a felkészülés közepén egyedül készültem. A 3x3 hetes normál edzőblokkokban az elsőt úgy ahogy ő írta, de inkább csak írásban tudtunk kommunikálni. A második blokkra azt mondta hogy sajnos egyáltalán nincs ideje, energiája, így ide az edzéseket is én találtam ki. Nem is feltétlenül csak arra volt szükségem, hogy az edzéseket megírja. Bár valószínű egy nagyon picit erősebb és hasznosabb edzéseket írt volna ő. Arra inkább szükségét éreztem, hogy az önbizalmamat növelje, építse az edzések átbeszélése alatt. Erre a második blokk végén jöttem rá. Szerencsére sikerült rábeszélnem. Így az utolsó blokkban már újra vele készülve, így csak ~1-1,5hónap maradt ki nélküle. Ezt nagy segítség gondoltam. Mielőtt meggyőztem volna úgy éreztem 1hónappal a verseny előtt hogy ~70% esélyem van. Azáltal hogy sikerült visszacsábítanom már egyből megnőtt az előzetes esélyem ~90%-ra. De persze edzések optimalizálásában is segített. Kicsit nehezebb/erősebb edzéseket csináltam a végén, párszor biztos csuklott (de már megszokta)

 

Amiben viszont hibáztam, amibe maradt (egy nagyon kicsi):

#1 Altatóról való leszokás, elalvás gyakorlása: Tavaly az utolsó héten olyan jól és könnyen aludtam el a verseny hetében, hogy az hihetetlen. Volt az a trükköm, hogy nem baj ha nem alszok el egyből, nem stresszelek rá erre, hogy miért nem tudok elaludni. Mivel ha csak fekszek azáltal is pihen a szervezetem. Na ezt az utolsó héten nem nagyon tudtam alkalmazni… Nem is erőltettem, mert féltem hogy stresszelni fogok emiatt. Inkább altatót használtam. Szerencsére ennek semmilyen negatív hatását nem éreztem. Azért hosszútávon jobb lenne altató nélkül

#2 Magánélet kizárása, egészségesebb öntudat, önfejlesztés:  Nyáron elkezdtem magammal erősen foglalkozni. Nagyon sokat segített ez, olyan boldog és kiegyensúlyozott voltam, mint még soha. Utána jött Lidi és ez még erősebb lett. Emiatt elhanyagoltam az önfejlesztést, a magammal való foglalkozást. Alapból nem lett volna ezzel probléma, de mikor Lidivel bizonytalanná váltak a dolgok, akkor nagy szükségem lett volna arra, hogy ki tudjam zárni ezeket a dolgokat. De nem csak a magánéleten stresszeltem többet, mint kellett, hanem máson: magyar lakáshelyzeten. Tenerifei lakáshelyzeten. Bár azért hozzá kell tennem, hogy még mindig sokkal előrébb vagyok ilyen téren, mint korábbi versenyek alatt….Próbáltam a „hídon majd akkor megyünk át, ha odaérünk” mondást alkalmazni, több-kevesebb sikerrel. Legközelebb azért ha elkezdek egy önfejlesztő kurzust/könyved, végigcsinálom, akkor is, ha úgy érzem hogy minden tökéletes már túl korán. Felkészülve a váratlanra.

#3 Ákossal utólag azt mondom hogy 1-2 nagyon apróságot megbeszélhettük volna. Ezt mondjuk egyáltalán nem tartom hibának. Verseny előtt fel sem merült ez bennem, szóval ha visszamennék az időben mindent ugyanígy csinálnék!!!!!!! De utólag azért le lehet vonni tanulságokat. Egyrészt nem tudom mennyire figyelt arra, de az elején volt két darab 4:10-es km is. Igaz, azt beszéltük hogy ez egyáltalán nem gond. Kurva erős voltam, amúgy is gondolkoztam azon, hogy lehet 4:10-ben is végig tudnám futni. Viszont emiatt azért verseny küzben megkértem, hogy lap pace-t figyelje és ehhez próbáljon alkalmazkodni. Lehet neki is szüksége volt a bemelegítésre. Szerencsére belül sem éreztem gondnak ezeket a km-eket, de a biztonság kedvéért szóltam neki. Nem tudom, hogy ő hogy csinálta, de én ha egy fix tempót tervezek tartani akkor lap pace-t nézem és ahhoz próbálok alkalmazkodni. Ha látom hogy 4:10-es a tempó pl 200méternél az adott km-en, akkor nagyon, de nagyon nagyon kicsit engedem hogy lassuljak. Bár amúgy kurva, de tényleg kurva nehéz iramot futni…. Emlékszek én mennyit stresszeltem, amikor egyszer iramfutó voltam. Ákos szerintem tökéletesen futotta, de ha ezt is megbeszéljük verseny előtt, akkor nem pazarlok el arra energiát hogy elmondjam azt a 8 szót, hogy próbáljon lap pace alapján futni :) De amúgy semmit se számított ez a dolog, mivel szerencsére erős voltam. Illetve azt is meglehetett volna beszélni, kérni tőle hogy ő vegye fel Zolitól a frissítőmet. Főleg a második frissítőnél kellett kicsit oldalra mozognom, hogy fel tudjam venni. Nagy jelentősége azért ennek se volt! Valamint verseny előtt azt is mondhattam volna már neki, hogy amikor épp frissítek akkor abban a pár másodpercen egy kicsit lassabb tempó lehet (~4:20-4:23). Úgyis visszagyorsulunk utána 4:15-es tempóra, és a lap pace így mondjuk 4:17-4:18 lesz, ami még bőven jó/belefér. Ezt szóban mondtam neki egyik frissítés közben.

#4 Kg helyzet, étkezésem:

Alapvetően jól „indítottam” a dolgokat, mert az alapozás/km gyűjtés időszakban, mikor még sérülés miatt bizonytalan voltam sok mindent tekintve csináltam egy diétát és lefogytam eléggé (ideális súlyra). Viszont a felkészülés közepén viszont volt egy olyan hónap, amikor nem volt teljesen jó az étkezésem! A nassolások elkerültek, de néha-néha előfordult hogy éjszaka felkeltem és ettem! Sokszor ugyan csak sonkát, de ez se szabadna. Vagy esti wellness után 10kor gyrosoztam (pitával!). A súlyommal sose vagyok/leszek elégedett. Nyilván az a múltamnak is szól. (Meg a nem kiegyensúlyozott magánéletnek. Vagy talán inkább annak, ha önkritikusnak szeretnék lenni, hogy nem fogadom el magam, nem szeretem magam annyira mint lehetne). Szóval emiatt (is) szokás szerint a vége felé nem néztem a kg-kat! Reni igyekezett azért nyugtatni, azt mondta, hogy akárhány kg is vagyok, még ha fel is jött, egyrészt:

-így is olyan edzéseket csináltam, mint még soha. Bárhány kg vagyok, ha épp 110kg is, akkor is az edzésmunka alapján, az adott súlyommal képes leszek (simán) lefutni

-meg hogy edzettem sokat és erősen, emiatt valószínű izmosodtam, ami plusz súly/kg.

Csak ha ez utóbbi még így is van, bennem azért volt lelkiismeret-furdalás, mert az októberi hónapban nem sikerült túl jól az étkezésem. Az utolsó 2-3 hét viszont az már szinte tökéletes volt! Ott újra teljesen 0 éjszakai kaja! Esti gyros is off! De ez az egész lehetett volna egy kicsit jobb, ha nincs az október (verseny előtt kb. 3-7héttel levő időszak)

Magáról a számokról, KG-ről is:

2024.06.10 TD kezdetén 80kg

2024.07.12 TD legvégén, már súlybeállás környékén 71,5

2024.08.01 kontroll mérés   ~73kg

2024.10.01 (ezt nem tudtam eddig),  75kg

2024.11.01 (ezt se)                   75,5kg

 

Igazából kicsit ellent mondanak ezek a számok annak amit én gondoltam! Hogy az októberem volt nagyon rossz! Amúgy én arra gondoltam, hogy több kg vagyok, 77-78-re is be tudtam saccolni magam! Ehhez képest (nagyon) jó ez a súly! De persze többször mutatott azért 76,x, meg 77,x-et is kontroll mérések alkalmával! De a szokásos módszert alkalmaztam, lemértem a súlyomat hónapfordulóként 4-5x, és a legalacsonyabbat veszem (ahogy mindig is csináltam a múltban!).

Korábban volt olyan időszak, hogy könnyen tudtam tartani a 68-69kg-t is, de valószínű amiatt is, mert fiatalabb voltam (Reni??? Lehet meg lehetne kérdezni tőle, de igazából lényegtelen, ismerem őt, úgyis ezt mondja). Többször volt hogy edzésen úgy éreztem hogy nagy a fenekem, és ezért futok lassabban (vagy nehezebben). Pedig magát az edzést brutál számokkal csináltam (~hosszú iram 4:35-ben, a korábbi 4:45-4:50 helyett!). Egy nagyon kis hiányérzetem így is van. Egyrészt éjszakai/esti étkezések valóban nem voltak jók! És azért túl sokat reggeliztem (vegán/bió) édességet (szinten minden nap!). De ha egyszer ez kellett a lelkemnek??? Ez kellett ahhoz hogy boldogabb legyek a hétköznapokon és így motiváltan, jókedvvel kezdjem el az edzéseket!? De ez akkor se volt profi!

A centiket tekinve is azért minimális növekvés látható:

2024.07.12     67          84          50,5     35          81

2024.08.01    68          84          52          35,5     81

2024.10.01     69          85          53          36,5     81

2024.11.01    70          86          53          36,5     83

Valószínű az augusztusit érdemes összehasonlítani a novemberivel! Szóval igen, Reninek igaza lehet! Plusz kg az nem (akkora) baj! De plusz centi viszont igen, ez már baj!!!! Mondanám hogy legközelebb ezt lehetne, kéne sokkal jobban! De hát így is rengeteg áldozatot hoztam! Majd kiderül mi lesz/mit hoz a sors! Befutóképem/gongos videón kicsit elégedetlen voltam alakommal elsőre! Utólag/másnap már elégedett, elfogadóbb voltam magammal. Most megnézve a számokat azért van bennem hiányérzet. De ki a f@szt érdekel. Sub 1:30-as félmaratonista vagyok a kurva életbe!!!!

 

 

 

Ami lehetett volna jobb, de nem volt ráhatásom:

„Meleg” volt. Féltemm attól hogy 10 fok lesz. Az optimálisnak 5-6 fokot és felhős időt mondom. Most 10 fok volt és kis napsütés. Szerencsére egyáltalán nem éreztem melegnek ezt az időt se! És legalább nem fáztam! Azért verseny előtt stresszeltem ezen. Bár tudtam, hogy az 1:30-ra nincs ráhatása, azt bármilyen hőmérsékleten (még 22fokban is) meg tudom futni. Így is sokkal de sokkal jobbak voltak a körülmények, mint tavaly és Zoli meggyőzőtt erről. Tavaly 6 volt, de brutális szél. Most ugyan „meleg”, 10 fok, de szélcsend ami sokkal, de sokkal jobb! Meg hát tökéletes(en sík) pálya!

 

 

Utolsó éjszaka/verseny reggele, verseny előtt:

Utolsó nap valamiért napközben kicsit keveset ittam. Pedig próbáltam odafigyelni erre, de inkább csak este pótoltam a sok folyadékot. Emiatt viszont tudtam hogy éjszakai alvásom nem lesz optimális, többször fel fogok kelni. Bár ezt amúgy is valószínűsítettem a stressz miatt. Így is történt! Altatóval mentem aludni este 10körül. Hamar elaludtam, viszont kétszer is felkeltem. Az első ébredéskor vettem be újra altatót! A második ébredéskor ránéztem azért az órára, mert ha reggel 5-6 környéke van, akkor már lehet nem fér bele! Viszont az a durva, hogy a második éjszakai ébredésem hajnal 2kor volt! Hát ekkor bőven belefér az újabb altató! Ez volt az utolsó altató! Keltem fel még utána is éjszaka, de akkor azért magamtól vissza tudtam aludni!

Szokás szerint utolsó este, illetve éjszaka kajára annyira nem figyeltem! Hiába este 8-9, ekkor ettem szendvicset (szénhidrátot). És éjszakai ébredéskor is ettem egyszer, mert ha jól lakott vagyok, nem vagyok éhes könnyebben elalszok. De ezt rengetegszer átbeszéltük Renivel és nincs a versenyre negatív hatással. Amiatt számított, hogy így viszont reggelizni sokkal kevesebbet tudtam, mint szoktam! Nem tudtam megenni azt amit terveztem, csak fele adagot. De azért tudtam, hogy előző nap ettem rendesen, úgyhogy (annyira) nem izgultam!

Az utolsó napokban extra mg-t is vittem be. A szokásos vitamint bevittem, de ezen kívűl extra MG shot-ot is ittam utolsó két napban.

A verseny reggelén szerencsére nagyon kipihenten ébredtem (~7:30). Nem nagyon volt ilyen korábban…Hogy utolsó 3 éjszaka egyaránt kipihentem magam. Viszont fejben valahogy a flow hiányzott, nem éreztem magam annyira késznek fejben. Szerencsére a rajt csak 12:30-kor volt, bemelegítést 11 körül terveztem elkezdeni. Elég akkor elkezdeni a mentális ráhangolodást. Az átöltözésen is sikerült javítani, mivel utolsó pillanatban belefutottam, hogy Tiszások felajánlottak apartmant öltözködés/melegedési funkcióval. Sokkal jobb volt, mint a BSI-s. Azért választottam ezt, mert ez melegebb volt. De amiatt is jobb volt, hogy nem volt tömeg, könnyebben tudtunk még Zolival/Ákossal (Mikivel) beszélni dolgokról.

A verseny reggelén, verseny előtti pár órában szerencsére oda tudtam figyelni arra hogy ne igyak sokat! Amiatt féltem nagyon hogy (nagyobb) gyomorpoblémám lesz. De kis wc-re se lenne jó megállni. Mivel előző este rengeteget ittam, így csak normál mennyiséget ittam utolsó 3-4 órában, ami pont jó volt! Verseny előtt azért hatalmas stressz volt bennem. Tervek szerint mentem el még kis mosdózni (12:24). Viszont mikor visszaértem Ákoshoz (12:26) azt éreztem egy nagyon kicsi maradhatott bennem. Így 1,5perccel rajt előtt álltunk csak be. Szerencsére nem volt gond ezzel. Fizikálisan és lelkileg is készen álltam.

 

Előzetes tervek/ aktuális formám/Garmin predictor

Életemben először nem volt bennem kétely! És ez már hónapokkal előtte is így volt!!!!! Szeptember 14-i, spar-os 14km verseny után ugyan csalódott voltam, mert (nagyon) sok maradt bennem. De ekkor először volt olyan, hogy direkt odamentem a PB haranghoz, hogy lássam mások örömét. Korábban sokszor irigykedtem, mondván, hogy én sose tudtam megkongatni. De már itt tudtam, hogy nekem nem csak szólni fog a gong, de az 1:30-at is meg tudom (MEG FOGOM!?) futni. Úgy éreztem hogy (szinte) bármilyen körülmény lehet, menni fog! Ha nincs Ákos. Ha nincs Zoli és pohárból kell frissítenem. Ha van szél…Így is menne…Persze ha ehhez hozzáadom mondjuk egy nagyobb gyomorszünetet és pl. versenycipő hiányát, akkor azért már biztos volt, hogy nem lenne meg. De szerencsére minden volt, minden összeállt! Minden tökéletes volt!

Az aktuális formámat tekintve tudtam, hogy életem formájában vagyok. Olyan edzéseket csináltam, amiket elképzelni nem tudtam. Fogalmam sincs hogyan tudtam eljutni 3 hónap alatt erre a szintre. Szerencsére hiába a hosszú kihagyás, a testem/lábam megint gyorsan elkezdett emlékezni a korábbi ingerekre és edzéseken is tudtam rendesen teljesíteni! Végig egészséges voltam, egyetlen egy edzést sem kellett kihagynom! Könnyítenem sem nagyon kellett (illetve néha csak kicsit, általában extra pihenővel résztávokon). Variálnom se kellett edzéseket. Az egész felkészülésem tökéletes volt! Na jó, ha a középső 1-1,5hónapban is van „Renim”, lehet talán ott is egy fokkal erősebb edzéseket csinálok. De így is az ő szellemiségében csináltam a dolgokat! Figyeltem hosszú iramfutáson a tempót végre (ahogy írtam feljebb). Magasabb alaptempóval futottam, ahogy ő is várta volna!

Garmin predictor annyira nem számít, mert ~1:23-as félmaratont mond nekem. Nyilván teljesen irreális, de a korábbi évekkel jó ezt összehasonlítani és PB-t jelzett ő is. Vagyis most mutatta a legjobb várható időt félmaratonra! És egyszer (~1-1,5héttel verseny előtt) azt is kiírta hogy you are peaking, csúcsformában vagyok! Ezt én is így éreztem!

Utolsó két hétre azt mondta Reni, hogy ne aggódjak, ne féljek azon ha lábaim az elején kicsit fáradtak! A versenyre rendben leszek! Viszont lábaim nem voltak annyira fáradtak!! Már az első taperinges hét végén úgy éreztem hogy mennék már, jöjjön már az a verseny. Tökéletes forma időzítés. Az utolsó hetekben nagyon vártam már. Nagyon be voltam zsongva. Az a flow ami tavaly volt (=2024 Vivi) az elmaradt. Kevesebbet sírtam (örömömben!!). Valószínű amiatt is, mert már akkor is fel voltam készülve. És most is. Semmi extra örömre nem volt okom, vagyis akkor is jó formában voltam, tudtam hogy le tudom futni és emiatt sírtam sokat. Többször el is kalandoztam, nem ezzel a versennyel foglalkoztam, mert úgy voltam hogy sima lesz az 1:30. Nyilván ez alapvetően jó, de emiatt is maradhatott ki a flow. Azon gondolkoztam sokszor milyen következő kihívás jöjjön (leginkább 40perces 10km). Utolsó felpörgető résztáv után is ezt a versenykiírást nézegettem…

 

 

Versenytaktika, hogyan építsem fel, tervezett tempó:

Az utolsó 2-3 hét arról szólt, hogy kitalálom milyen tempóban tervezek futni a versenyen. Mivel kurva jó formában voltam nem az volt a kérdés, hogy tudok-e 1:30-on belül, hanem hogy mennyivel. Utolsó 3 hétben végig úgy voltam vele, hogy egy 1:29:50-es idővel nagyon csalódott lennék, mert tudom hogy (sokkal) több van bennem. Viszont Bálint és Reni is megerősítette bennem azt, hogy fussam le először végre 1:30-on belül! Én úgy gondoltam, hogy 1:29-en belül simán tudnom kéne (~4:13). De ha minden tökéletes (időjárás+lelki dolgok), akkor 1:28-on belül is (4:10). Túlságosan kockázatos lett volna ezeknek a terveknek neki menni. Ezért az a döntés született, hogy „lassan” kezdünk, 4:15-ös tempóban. Szigorúan tilos az elején gyorsítani, gyorsabban futni! Persze néha beleférhet gyorsabb km, mert úgy is lesz lassabb (ezért nem volt gond , hogy az első és harmadik kili gyorsabb lett). De az első 12-16km-en mindenképpen az volt a tervem, hogy „lazán” fussak! Leginkább azért, mert így tovább csökkentem a gyomorprobléma előjövetelnek az esélyét! Hátránya persze az, hogyha mégis meg kell állnom, akkor nem lesz előnyöm…. De felírtam a kezemre hogy milyen hátralevő tempót kéne futnom és ha csak nem 2perc ez a technikai szünet (15, 17km-nél), úgy éreztem ez is beleférhet! Még akár egy 2perces megállás a 10km-es mosdónál is belefért volna előzetesen, úgy gondoltam tudok annyit gyorsulni a végére!

A legreálisabb tervem az volt, hogy az első 15-16km-t végig "kocogom", és az utolsó 5km-t megkérem Ákost hogy ~4:10-es tempót fussunk. Megbeszéltük hogy szólok majd mikor kérek gyorsulást. Így pedig egy sub 1:29-es időt épphogy reálisnak gondoltam, de Miki PB-je így irreális volt. Szerencsére igazából egyik sem érdekelt. Az utolsó napokban tényleg már az 1:30 volt a fókuszban és úgy éreztem elégedett leszek ezzel is!

Az egyetlen félelmem az volt, ha a gyomrom közbeszól! Minden más tökéletes volt, ettől féltem, és tartottam, de nagyon! Hiába az, hogy a legutóbbi ~10 versenyemen egyszer sem volt ezzel probléma! Sose lehetek 100%-ig biztos, hogy most is ilyen lesz!

 

A versenyről:

Utolsó napokban konkretizálódott az, hogy Ákos mögött KELL fussak. Főleg az elején! Mivel ha mellette futok, akkor lehet én fogom őt elvinni és elfutjuk az elejét! Így viszont ennek az esélye nincs meg! Eszméletlenül hálás vagyok neki!! Annyira, de annyira könnyű volt így futni!!! Tényleg semmire sem kellett figyelnem! „Törte” az útat is! Tökéletesen előzött, ha kellett, nem volt nagyobb rágyorsítás ha épp kerülni kellett! Nekem csak követnem kellett őt! Az első 12km így nagyon könnyen telt! Éreztem hogy azért jó formában vagyok, de nem volt meg bennem az a flow, ami pl. Mikinek megvolt, vagy nekem korábbi Siófoki PB-men (2013). Leginkább annak tudható ez be, hogy azért 4 kudarcos félmaratonból jövök, így nem mertem egyszerűen elhinni, nem mertem elengedni magam. Koncentráltam, figyeltem végig. Nem kalandoztam el. Csak figyeltem és követtem Ákost. Igyekeztem nem figyelni gyomromra és sikerült is ezt kizárni, vagyis nem kezdtem el örülni, hogy milyen jól vagyok. ~10km-nél elkezdtem azt érezni, hogy ezzel nem lesz semmi gond. Aztán persze ~11km-nél előjött egy más (pisilési) inger. Na mondom kurva jó…Mindegy, futok tovább, majd kiderül mi lesz. Ha meg kell állni ez amúgy is rövidebb (~40mp?) lesz max, ez azért beleférhet, de hátha el fog múlni. Valami csoda folytán ez teljesen elmúlt, semmi problémám nem volt!

Ákos ~12-13km környékén hirtelen kiállt és ugyan mondott valamit, de nem hallottam. Reménykedtem, hogy utól fog érni. Sőt úgy voltam vele, hogy biztos utólér, annyira erős. Viszont azért 1km-el később már elkezdtem aggódni, 2km-el később meg biztossá vált, hogy ezt bizony egyedül kell végigcsinálnom! Emiatt volt extrám hasznos az, hogy a tavalyi Siófokból tanultam én is, nem csak mást hibáztattam! Erre mondjuk pont nem voltam fejben felkészülve, de ez se zavart meg! Persze nem volt azért jó. Kicsit el is bizonytalanodtam hogy menni fog. Mögötte baromi könnyű volt futni, nagyon de nagyon könnyen ment az első 12km. Főleg fejben volt könnyebb, hogy csak őt követtem. Szerencsére ott volt mellettem Zoli, azt beszéltük meg, hogy ő amúgy is 13km-től végig kísér és ha kérek akkor tesz be zenét! Már Ákos kiállása előtt kértem tőle zenét, mert éreztem hogy kellhet, segíteni fog. Zoli és a zene miatt nem hiszem hogy ment volna egyedül... Így is elég nehéznek éreztem. Vagyis nem voltam még limiten, de azért bizonytalan voltam. Lettek bennem kérdőjelek. Ha van Ákos előttem, akkor nem lett volna kérdőjel. Szóval inkább fejben volt nehezebb. Az edzéseken „tanultakat” vettem elő, átállítottam órámat lap pace-re , és mindig adott km-t próbáltam megfutni. Szerencsére versenybírok nem szóltak a zenés kísérő miatt. A táv elején hamarabb volt a lap pace-m, mint a valós km, de a közepére, már „hátrányba” kerültem. Így minden lelkiismeret-furdalás nélkül „csaltam”, és ilyen 1-2méterrel kevesebbet futottam pár derékszögű kanyarkombinációnál. Így is többet mutatott az órám, mint 21,1km. És utólag azt mondom amúgy is simán mellett volna. Semennyi lelkiismeret furdalásom nincs emiatt, így is rendesen futottam! (meg nem voltak ezek lekordonozva, szóval ki tudja, lehet ez volt az optimális útvonal? Meg tuti hogy az eleje, elsők is így futottak!). Volt bennem elég komoly bizonytalanság 15-20km között, hogy meglesz-e. Úgy éreztem hogy nagyon a határon leszek! De már a táv közepén (8-10km) is tudtam, hogy nem fogok kérni Ákostól egyáltalán gyorsítást! (akkor ha se ha végigfutja velem)

Már az egyenletes, tervezett tempó futásával is úgy éreztem (~12km körül) lehetnek gondjaim a táv második felében (~14-20km között). Vagyis nem voltam benne biztos hogy fogom tudni tartani végig a 4:15-ös tempót! Dehát a kurva élet, ezért szenvedtem kurva sokat előtte, erre készültem!!! (Valami hasonlót gondolhattam magamban) Szerencsére azért ment a futás, és mindig amikor új "lap" kezdődött az első értékem „gyors” volt, vagyis pl 4:10. Ez jót jelentett, mert ugyebár mindig adott km-t tervezem megfutni, és ha az első pár méteren gyorsabb vagyok, az azt jelenti hogy van még bennem. De nagyon, nagyon kicsi tartalékot éreztem legfeljebb magamban, szóval egyáltalán nem mertem (és nem is tudtam szerintem) gyorsítani! Fel volt írva a kezemre egy puska, hogy 4:15/4:16-os tempóval számolva milyen 20km-es részidőt kell elérnem hogyha tartom a tempót a maradék távon akkor meglegyen a sub 1:30! Csak ez volt ekkor már a célom! Viszont hiába a puska elfelejtettem erre ránézni, ezért fejbem kezdtem el kiszámolni….20km-nél kezdtem el így először azzal foglalkozni hogy hogyan állok, meglesz-e az álom időm! Addig csak az adott/következő km-t futottam (kibaszott jól, okosan csinálva!!). Elvileg úgy tűnt, azt számoltam hogy van komoly előnyöm (~20-30mp), de nyilván 175-es pulzussal kiszámolva nem lehettem ebben biztos. Ezért igyekeztem az utolsó km-en gyorsítani és sikerült is, tudtam is kicsit gyorsulni! 20,6km-nél már nagyon valószínűnek tűnt, hogy meglesz a céldiőm (80%). És amikor ráfordultunk az utolsó csiki-csukira (~20,8km-re) ott vált biztossá. Még talán Zolival is lepacsiztam, vagyis akartam volna. Nem tudom hogy mi történt pontosan, annyira nem emlékszek erre. Talán csak intettem, intve köszöntem meg neki a dolgokat. Az utolsó 300méter életem legboldogabb és legkönnyebb futása volt! Nem is futottam már erősen. Hagytam hogy élvezzem. Volt mit, megérdemeltem, megharcoltam ezért. Kurva sokat készültem, szenvedtem, sok áldozatot hoztam. Az hogy 1:29:23, vagy a mostani 1:29:39, teljesen lényegtelen. (Ha utolsó 500-1000métert erősebben futom akkor talán ilyen 29:23 lehetett volna. De who the fuck cares.

Láttam a nagy órát, tudtam hogy az is 1:30-on belüli lesz, szóval FB képemen is sub 1:30-as idő lesz majd látható! Így tényleg csak élveztem, lazán futottam a végét. A pulzuson ez látszik, nem lett olyan magas, mint előtte (max pulzus adott km-en). Viszont tempóban mégis 3:xx-es tempó lett. De ez már laza volt!!!

 

A célban, verseny utáni érzések:

Előzetesen azt mondtam hogy nagyon csalódott leszek 1:29:50 körüli idővel. Nagyjából ezt futottam meg, de mégse volt bennem egy csepp csalódottság sem! Maximálisan, 100%-ig elégedett vagyok! Még annak ellenére is, hogy utólag azt mondom, éreztem a célba éréskor, hogy éreztem hogy mind lábilag, mind pulzusilag maradt bennem kicsi. Még nem beszéltem Renivel, amikor ezt írom, de már 4 nap eltelt a verseny óta. De se verseny után közvetlenül, se másnap, se azóta nem tudom hogy mégis hol maradt ez bennem!? Verseny előtt ugyebár azt gondoltam hogy olyan erős vagyok, hogy bármi történik meg tudom, meg fogom ezt futni. Biztos voltam abban, hogy ha nincs se Ákos, Se Zoli, akkor is megfutnám. Célba éréskor viszont pont az ellenkezője volt bennem…Ha bármelyikük hiányzik nem lett volna ma meg nekem…Ha Reni nem segít, akkor sem. A mostani finomhangolásban is segített verseny előtt, meg önbizalmat próbált verni belem. De az elmúlt években mindig olyan edzéseket írt, ami bennem fel se merült. Ilyen edzésnek magamtól tuti nem állok neki, mivel lehetetlennek, túl nehéznek tűnt…De minden edzés után kiderült hogy igaza van…Szóval nagyon kellett ő is, hogy segítsen kihozni belőlem a maximumot.  

 

Tavaly Siófok után jobban el voltam fáradva. Nyilván köszönhető ez a mostani (sokkal) jobb formámnak. Általában szoktam tudni, érezni hogy hol maradhatott bennem és pár nappal később ezt meg tudom fogalmazni. Most viszont azt mondom, hogy fogalmam sincs még mindig. Zoli azt mondta, hogy talán ott lehetett volna, ha magasabb alaptempóban futok, mondjuk táv közepétől. Nem 4:15/4:16-ot becélozva, hanem mondjuk 4:12-t. De hát én annak is örültem, hogy tudtam úgy ahogy tartani a 4:15-ös, belül ezt is csodának (és NEHÉZNEK!!!!) gondoltam! Ha lett volna Ákos végig akkor sem lett volna ez gyorsabb, mert eszem ágában nem lett volna gyorsítani! Végig, 19-20km-ig tuti mögötte futottam volna 4:15 környékén. Maximum nagyobb flow lett volna a végén, magabiztosabb, nyugodtabb lettem volna és előbb tudatosult bennem hogy ez sikerült. Ez esetben amúgy még ennél is kevésbé fáradtam volna el! Nem mintha most nem fáradtam el! Sőőőt! Nyilván életem legjobb futása. Életem legnagyobb teljesítménye (lásd garmin intensity, 5,0 a korábbi 4,9 után!). Életem legnagyobb harca. Ehhez képest az Ironman (kurva) könnyű volt. Ott tényleg semmi buktató nem volt. Kevesebb mint 2 év alatt a semmiről elértem az Ironmant, hiába indultam 120kg-val, nagyon könnyen ment az egész. Nyilván az egy másfajta kihívás volt.

 

Az eufórikus érzés hogy ez álom beteljesült viszont csak részletekben fog jönni. Nem egyből kaptam. Persze nagyon, de nagyon, nagyon, nagyon, kurvára boldog voltam, vagyok. De pl. meg szerettem volna várni Ákost a célba érés után, hogy megköszönjem neki, meg vele is gongothassak egyet.

Kicsit kevésbé érdekelt a testem, szervezetem verseny után, mert hát már teljesen mindegy mi történik. Zoli megkérdezte hogy nem-e fogok megfázni, mondtam hogy nem érdekel…Azért pár perc után csak felvettem valami hosszú felsőt, meg nyújtottam is verseny után. De amíg verseny előtt nagyon, de nagyon durván odafigyeltem magamra, most kicsit az ellenkezője. Valószínű emiatt is történhetett, hogy lebetegedtem…Szombaton verseny, vasárnap pakoltam, hétfőn utazás Tenerifére. A szombati verseny legyengítette a szervezetem, ami után nem volt 100% az odafigyelés magamra. Erre rájött még egy hosszú repülés és kevés alvás(ok). A kiutazás még simán ment, de másnapra nagyon rosszul lettem. Pedig megérkezés után a megszokott rutint követtem volna és egy átmozgató edzést majdnem csináltam (laza futás 40p). „Szerencsére” meggondoltam magam, részben azért mert éreztem hogy szervezetem nem 100%-os, de közrejátszott az is hogy már sötét volt, meg kicsit késve értem a szállásra. Mondjuk kurvára kellett volna a lelkemnek ez a flow (is). Kár hogy nem egészségesen/világosban értem vissza, mert akkor elmentem volna futni egyből. Tulajdonképpen itt, Tenerifén készültem fel az ÖSSZES félmaratoni kísérletemre! Kivéve persze most, az utolsó 3 hónap, de előtte mindig Tenerifén készültem, itt szenvedtem rengeteget. Kurva jó lett volna, de azért még mindig KURVA JÓ LESZ először futni itt úgy hogy sub 1:30-as félmaratonista vagyok. Vélhetően lesz még eufórikus érzés....Ha végre megnézem majd a kisfilmet előjönnek az emlékek. Ha elmegyek először lazát futni Tenerifén a környéken. Ha lemegyek először tenerifei atlétika pályára...Ha beszélek Renivel...Ha kiakasztom falra az érmemet...Hú de várom ezeket már!!!! De a hatalmas flow nem jött el.

 

Arra számítottam hogy verseny után étkezés terén nagyon elengedem magam, de (egyelőre) ez nem történt meg. Aznap este viszonylag normálisan étkeztem…Éjszaka se jártam rá a hűtőre. Pedig most aztán (egészen januárig) ez belefér. Furcsa, de nem kívántam/kívánom annyira. Tenerifére kiérve betegen már azért kicsit más a helyzet, de inkább a betegség miatt.

 

 

„Rövid” összesítés, random dolgok:

-Kibaszott egyenletesen futottam végig! Megelőlegezem azt (mielőtt Renivel beszélek) hogy tökéletesen! Tökéletesen megcsináltam azt amit szerettem volna! Full egyenletes tempó!!! Hatalmas hála Ákosnak! Hiába futott csak 12km-ig velem, nélküle ez nem sikerült volna! Nem csak a tempóra figyelt, hanem tényleg csak követnem kellett! Sokkal könnyebb is volt őt követni, mint egy bolyt, pl. Vivicittan. Ott nem tudom ki milyen erőben van épp, mit tervez. Mikor szakad le, mikor frissit stb. Nagyobbokat kell kerülni, stb. Bár nagyon minimális extra erőkifejtés bármi ilyen és kurvára vagyok olyan erős, hogy ezek nem számítanak, zavarnak. De ez a mostani "privát" iramfutó valami eszméletlen brutál nagy segítség volt.

 

-Helyezést tekintve nagyon hátul végeztem! Azon is csodálkoztam hogy első pár km-en folyamatosan futnak el mellettünk, pedig nem a legelső sorban álltam. Érzésre a helyemen voltam (kb 7.sor). De valószínű sokan futották a 10,5kilit, mert második kör már szellősebb volt. A Spar-os 14km-en valahogyan első lettem a korcsoportomban, de ez amiatt volt, mert az „átlagos erős” futó más távon futott! A fő táv a maraton volt, de mind 10km-en, mind 21kilin többen indultak, mint ebben a kategóriában. Siófokon, ma viszont ez volt a „fő szám”. Megközelíteni sem tudtam korábbi arányokat. Még a korábbi "életem futása, teljesítménye alatt sem": Renis 10km (Spar 10km) volt az amire legbüszkébb vagyok olyan tekintetben hogy a mezőnyben mennyire elől végeztem! Ugyan a mostani spar-os 14km felkészülési versenyen előrébb végeztem, de egyrészt kevesen voltak, másrészt nagyon nem tudtam kihozni magamból a maximumot! Alapvetően sose a helyezés érdekel(t), csak az idő, ezért nem is tudtam örülni, nem érdekelt a helyezés. Éppen ezért most elégedett vagyok a helyezésemmel, mert kurvára nem érdekel(t), csak az idő!

Totál: 1374/96  (6,99%)

Férfi: 905/88  (9,72%)

M35:  97/12 (12,37%)

 

-Comb, tape: Meglepően végére került ez, épphogy eszembe jutott! Már az edzések alatt úgy éreztem hogy semennyire sem akadályoz! Korábbi edzéseken az volt, hogy éreztem is a pontot és kicsit visszább vetettt (ha máshogy nem tudat alatt) a teljesítményemben. Most ez nem volt! Egyedül utolsó felpörgető résztávon kellett vigyáznom magamra, nem elengedni magam és futni 3:30-as 400-akat, meg 2:50-es 200-akat, nehogy belesérüljek. Egy kicsit éreztem a combomat felkészülés alatt, de edzéseken semennyire se befolyásolt. Ennek ellenére tape-el futottam! Most más milyen érzet volt, mert amikor tesztből feltettünk az edzéseken (tesztversenyeken) egy nagyon kicsit előjött, elkezdtem érezni. A verseny napján viszont (ahogy szokott!!!!) minden tökéletes volt! Sehol, semennyire se éreztem! El is felejtettem!

 

-Utolsó három hónap km-ei: Ugyanazt a számot hoztam, mint korábbi évek(ben). De  ezt csak most, verseny után néztem meg. Fölsölegesnek gondoltam előzetesen is. Edzések intenzitását nézve brutálisan erősödtem! Hiába futottam "csak" ugyanannyi km-t, ezek keményebbek voltak. És hát így is kurva sokat futottam, szóval egyáltalán nem mondanám, hogy kevés ez a km, sőt! (csak volt korábban két felkészülést tekintve drasztikus növekedés km számban is!)

 

 

-Frissítés:

Szinte ugyanaz mint korábbi versenyeken!

WC előtt (~11:50, 40perc pre rajt): MG vízzel

Rajt előtt: izó

3km:  víz

6km  izó

9,5km izó

13km víz+sótabi

16km izó

18,5km izó

A terv/taktika az volt, hogy vagy 9,5 vagy 13-nál kérem a víz+sótabit. Az egyiknél mindenképpen. Ha nem kérem 9,5-nél, akkor automatikusan kérni fogom 13-nél. Ez így is lett, és tökéletesen sikerült végrehajtani, Zoli jól fel tudta adni, és könnyen fel tudtam venni/betudtam vinni! A végén volt az tervben, opció hogy vagy 16, vagy 18,5-nél mg-t kérek (vízzel elkeverve). De csak akkor ha külön kérni fogom, ha nem mondok semmit akkor izót szeretnék. MG-t végül nem kértem volna, de ő mégis elsőre ezt nyújtotta 18,5-nél. Kicsit felhúzott ezzel, de csak kicsit :) Meg szerencsére hamar kapcsolt és adta helyette az izót. Az egy kicsit jobban zavart, hogy miatta nehezebben tudtam rövidíteni derékszögű kanyart :) Na de a frissítésre visszatérve az a lényeg hogy végén nem éreztem hogy kellhet, hasznos lesz a mg. Nem is kellett. Bár amúgy felmerült bennem a holtpont közben (14-18km közben), hogy lehet jó lenne akár  kóla is….Szerencsére olyan hatalmas szükségem nem volt erre se utólag. Meg ezt annyira alaposan nem beszéltük át/meg Zolival, hogy talán fogom kérni. De biztos elő tudta volna venni, elő volt végülis készítve. De nem emiatt nem kértem, hanem mert szerencsére mégse kerültem annyira limitre, hogy kellett volna.

 

 

Pulzus gondolatok, összehasonlítás, korábbi versenyek:

Erre már rájöttünk Renivel hogy nekem tilos figyelnem a pulzust, mert csak megijedhetek attól, ha túl magas. Éppen ezért ezúttal egyetlen kijelzőn sem mutatta ezt. Utólag megnézve a pulzust ez szokás szerint jó döntésnek bizonyult. Belülről nem éreztem ennyire magasnak, vészesnek a pulzusomat. Érzésre elég könnyen ment (főleg a táv első része, első 12km Ákossal). Mégis az intenzitáshoz képest egy kicsit talán nagyobb pulzus. De ugyebár tudtam, hogy nem pulzusra kell fussak! Tudtam hogy (simán) képes vagyok 1:30-ra. Teljesen mindegy milyen pulzuson. Bálint azt tanácsotla, hogyha verseny közben úgy érzem hogy van holtpont ne foglalkozzak vele. Fussak csak tovább. Just do your things. Fussak, mert fel vagyok készülve. Tudom. Képes vagyok rajta. Csak végig kell futnom. Nem kell többet csinálnom, mint amire képes vagyok. Ha lesz holtpont majd úgy is elmúlik. Szóval csak futottam így valóban. (Kisebb holtpont csak akkor jött, bizonytalanság mikor Ákos kiállt, 14-20km között).

Az elején a pulzusom az összes korábbi versenyhez képest alacsony(abb) volt. A végére viszont az átlagot tekintve mégis magasabb szám jött ki. Ahogy feljebb írtam, ez a 14-20km közötti szakasz volt nehéz, főleg fejben, egyedül. Ott kezdett el felszökni a pulzus! De így se volt túl magas, legalábbis érzetet tekintve! Utólag azt mondom, hogy ez se volt a limit, mert ahogy írtam, célba érve is úgy éreztem maradt bennem. Bár hogy hol azt nem tudom, mert megnézve azért utolsó 5km pulzusa magasnak tűnik és előzetesen nem hittem volna hogy képes leszek erre (főleg úgy, hogy ugyebár ez se max volt!!). 

Szóval el kéne hinnem, hogy tudok (ilyen magas) pulzuson is teljesíteni! Azt amúgy már kezdtem „elfogadni” hogy a 165-ös pulzus az nem számít magasnak, az optimális versenypulzus. De most ugyebár a 14.km-től a max pulzusom mindig 17x volt! Valószínű részben frissítőknek is köszönhető, mert amikor ittam kicsit felugorhatott! Meg a legvégén Zoli kétszer is felhúzott, egyszer mikor előttem ment úgy éreztem túl lassan megy és kicsit akadályoz. Máskor meg nem tudta hogy én levágom a két derékszögű kanyart, illetve egyszer szintén túl közel futott hozzám. Ez semennyit sem befolyásolta telesítményemet szerencsére! De amúgy lehet ezek miatt ugrott fel 18x-re a pulzusom ezeken a szakaszokon! Lehet csak emiatt lett 18x a max pulzus?

Lásd a táv legvégét! A 20km-nen volt magas pulzus! A 21.km volt kifejezetten erős tempót/érzetet is tekintve, de itt nem értem el a 18x-et. A legvége (21km+) meg "örömfutás". Szóval most így azt mondom hogy a max pulzusom igazából „csak” 179, amit utsó kiliben futottam…Valószínű valami egyéb miatt ugrott fel 182/180-ra. (Vagy Zolis apró stressz miatt, vagy frissítés miatt!).

A vége felé az átlag/max pulzusom ha látom valószínű aggasztott volna! De ahogy írom el kell hinnem, hogy képes vagyok erre (is!).  Hiába a 174-176 körüli átlag, és 179-180 körüli max pulzus. A verseny vége felé tudom ezt is!

(Ha 10km-t, és/vagy 5km-t fogok futni akkor pedig még brutálisabb pulzusra készülhetek, lásd következő pont!)

 

 

A jövő:

Ugyebár már verseny előtti heteken sokszor elkalandoztam! Leginkább azzal hogy 40percen belüli 10km-t (is) szeretnék futni. Néha irigykedtem Ákosra, milyen jó neki gyorsan futni edzésen. Na nem mintha azt a tempót én tudnám. De néha szívesebben futottam volna gyorsabban/rövidebb résztávokat. De azért máskor elképesztően hülyeségnek gondoltam, ha már ezeken a résztávokon is szenvedek, hogy fog esni nekem pl egy 20x400m, 1p pihenővel!? Mikor a mostani 20x1km se ment 1,5perc pihivel. Jobb lett volna a korábbi 2perces pihivel. Ákos a verseny végén egyből felajánlotta hogy legközelebb is szívesen segít nekem. Hááát, jólesett ez a felajánlás, de nem örültem neki :) Mert emiatt még inkább el kéne kezdeni felkészülni és nagyon fogom utálni magam az edzések közben/végén…. Szerencsére ettől még messze vagyok, a "menetrend" fix:

2024 nov vége/december: pihenés, kajálás! Sportolni fogok, de csak azt amihez épp kedvem van!

2025 jan: valószínű (turbo) diéta, már ha elkezdenék készülni valamire, forma visszaépítés

2025 feb-márc: edzések mehetnek teljes intenzitáson és így

2025 ápr Vivi 10km (maybeee)

Dönteni véglegesen majd csak január/február környékén fogok, hogy mi lesz a következő cél, már ha lesz.

 

Ami viszont biztos, bárhogy is lesz: ezúttal nem fogom engedni, hagyni hogy ennyire a sport vegye át az irányítást az életemben. Szerencsére megtehettem hogy elhanyagoltam a munkát. De karrierépítés (befektetések/ingatlan) témában is maradt bennem. Magánéletben csak azért nem, mert bizonytalanságban voltam eléggé sokáig. De bárhogy is lesz, a sport egyértelműen a második (vagy harmadik/negyedik, stb) lesz az életembe! Nem az edzésekhez fogom időzíteni a többi dolgomat, hanem fordítva! Ennek ellenére képes leszek felkészülni bármire szerintem. De erre azért oda kell figyelnem!

 

 

Most abban teljesen biztos vagyok, hogy félmaraton nem lesz. Nincs már célom. Előzetesen azt gondoltam hogy csalódott leszek egy 1:29 végi idővel, mert tudom hogy a sub 1:28 is bennem van. De mivel kihoztam magamból (közel) a maxot, nincs bennem hiányérzet. És faszom fog felkészülni még egy félmaratonra! Nehezebb szerintem, mint 10kilire (és/vagy másabb).  1:28-as idő semennyire se vonzana. Ami szexi lenni az egy 4perces tempón belüli félmaraton, de ez fényévekre van. Mondjuk azt hogy így leírom nem sok jót jelent. A korábbi éveket tekintve eddig ha leírtam egy (irreális) ötletemet, azt előbb-utóbb mindig át is változott célla. De most egyáltalán nem érdekel, nem foglalkoztatott. Szerintem ez lesz a kivétel. Öregszek is már :) Ha futok is legközelebb versenyen, akkor rövidebb távokon (10km 40percen belül, szigetkör 20percen belül). Vagy esetleg TRIATLON!!!!!. Az elmúlt három évet Tenerifén kicsit "szenvedtem"! Hiába voltam meleg helyen és biciklizhettem volna sokat. Nem tettem meg. Pedig a kerékpározást szeretem, élvezem leginkább itt. Mindent alá rendeltem ilyen téren is a sub 1:30-as félmaratonnak és inkább futottam. A felkészülés közben is úgy voltam/vagyok vele hogy vágynék, szeretnék újra triatlonozni (olimpiai táv ami fekszik nekem, esetleg sprint). Szóval az biztos, hogy a sport továbbra is napi része marad az életemnek. Szinte az is biztos, hogy lesznek még versenyek/célok. De hogy pontosan mikor és mi, azt nem tudom. Most Enjoy!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

1 hozzászólás

SchZol 29 napja

Nem tudom ki a nagyobb hôs, Te, aki lefutotta 1:30-on belül a félmaratont vagy én, aki végig olvasta a beszámolót :). Mindenestre itt is nagy gratula!