Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:22:40

Távolság

3.6 km

Tempó

22:58 p/km (2.61 km/h)

Edzésleírás

I love Balaton Öbölátúszás

1998-at írtunk, amikor egy esti parti beszélgetés során Szabó Karcsi barátom azt kérdezte tőlem, hogy van-e kedvem csatlakozni hozzájuk a másnapi Öbölátúszáson? Miért ne, menjünk, hiszen önbizalomhiánnyal már akkor sem küzdöttem... :) Hozzá kell tenni, hogy Karcsi éveken át úszott versenyszerűen, én pedig autodidakta módon edződtem. Másnap adaálltunk az V. Pannon GSM Öbölátúszás rajtjához Füreden. Karcsi néhány méteren keresztül hősiesen tűrte a mamimellemet, aztán támogatást kért a megúszáshoz. Megkapta, elhúzott, én pedig átevickéltem Tihanyba. Ha az emlékeim nem csalnak, akkor olyan 2:20 körüli időre volt szükségem a landoláshoz, de megúsztam...
16 év alatt nagyon sok minden történt, de uszoda környékén nem jártam. Tavaly nyáron viszont elhatároztam, hogy 2015 a triatlonnal való ismerkedés éve lesz, így úszni is kell majd. Az úszóedzések elkezdésével egészen január végéig vártam, viszont akkor csatlakoztam a B784 Team-hez, és Ábel és Balu segítségével elindultam az úton, ami reményeim szerint pár év múlva egészen komoly cél eléréséhez vezet majd...
Az elmúlt 6 hónapban olyan látványosan fejlődtem a vízben, hogy az előzetesen lyukas számnak gondolt úszás bekerült a portfóliómba, és nem vagyok már gyengébb érdemben benne a lehetőségeimhez képest, mint bringában vagy futásban.
Nem úsztam még 3.600 métert tempóra, mégis teljesen nyugodt lelkiismerettel álltam oda a rajthoz, és biztos voltam benne, hogy mindenféle holtpont nélkül képes leszek leúszni gyorsban a távot.
Tekintettel arra, hogy 8-ra érkeztem, én nem szívtam egyáltalán a szervezési hiányosságok miatt. Sőt, a Füredről Tihanyba szállító első busz (idén is Füreden kellett nevezni, de a rajt Tihanyban volt) nem várt 10-ig, hanem elindult 9h15-kor. (Piros pont a sofőrnek)
Tihanyban sok időm volt a rajtig, de nem zavart, békésen elvoltam a tihanyi strandon.
Közeledett a rajt pillanata. Egyre többen orientálódtak a szűk lépcső elé, amin keresztül a habokba vethettük magunkat. Nem tolakodtam, gondoltam, ott az 1:10-en belüliek gyűlnek.
Elrajtolt a mezőny. Egyre több kobak tűnt elő a vízből, és bizony egyre több maradt tartósan a víz felett... Megdőlt a hipotézisem, bizony a mamimelles csapat tagjai közül is voltak a #délbenhúslevesnincsidőszarozni elvet vallók között.
Én is odaértem a lépcső elé, chip csippan, az órámat viszont még nem indítom, hiszen én az úszásomat akarom csak mérni. Lépcsőn lassan le, óra be, víz be. Az első 300 méteren az volt a legnehezebb, hogy a szlalomozás közben háromszor folyt bele a víz a szemüvegem jobb "lencséje" alá, így nem győztem hanyatt vágni magam, és üríteni.
Tettemet siker koronázta, de az is lehet, hogy a #beleb@szomavízbeeztaszarthamégegyszerbelemegyavíz gondolat vezetett eredményre... :)
Furcsa érzés volt, hogy egyenletesnek érzett gyors tempóban haladtam, és sorra előztem le az előttem rajtolókat. Ilyen élmény úszás közben még nem ért... :) A víz hullámzott, de csak olyan balcsisan, így semmi extrém nem történt a vízben.
Gyönyörűen fogytak a sárga bóják, én pedig érzésre villám tempóval haladtam a part felé. Az órámra úszás közben nem szoktam ránézni, legyen meglepi módszerrel pancsolok, így vakon voltam.
Még egy bója, még egy bója, és part. Óra lenyom 3.498 méter, 2:21-es tempó... Nemár! Hiszen én ennél sokkal gyorsabban úsztam. De nem! Ennyi. Pár másodperc csalódottság, aztán hatalmas öröm, hiszen közel az IM úszótávját nyomtam le lazán, fáradtságérzet nélkül úgy, hogy nem esett volna nehezemre nyeregbe pattanni. Ha valaminek, akkor ennek tényleg lehet önfeledten örülni!
Pár hét medencés edzés kimaradt most, csak a Balcsiban úsztam, így szerdán visszatérek a Sun Palace 25 méteres medencéjébe, és megnézzük, hogy ott megy-e még könnyedén a 1:50-es 100m...