Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:00:00

Távolság

30 km

Tempó

00:00 p/km (0.00 km/h)

Edzésleírás

Aztán jött a futás. Az első kört még jó volt, bár nem éreztem gyorsnak magam, a kör végén Józsi mondta, hogy akár vissza is vehetek, nem kell igy rohanni. :) A második körben megértettem, mire gondolt.

A pálya úgy nézett ki, hogy a versenyközponttól kifelé vezetett egy 2 km-es szakasz, és azon kellett oda-vissza futkároznunk. Ennek a közepén volt a frissitő, tehát 2 km-enként ért oda az ember, ez igy tökéletes is volt.

Az első két körben még vagány voltam, a frissitőnél csak felkaptam a poharat, kicsit ittam, kicsit magamra locsoltam a vizet, és mentem tovább. De a második körben éreztem, hogy nem lesz ez igy jó. A frissitő után a forditó felé ugyanis pokoli viszonyok uralkodtak. Meleg volt, fülledt, megrekedt a levegő a Balaton mellett a bringaúton, sütött a nap, sehol egy kis frissitő szellő...Muszáj volt megállnom a frissitőnél mosakidni, értékes időt vesztegetve. És a mozfgás, amit műveltem, azt sem neveyném futásnak. Elkeydtem hergelni magam: ez rosszabb, mint Keszthely, mia fenének csinálom, hülyeség, meleg van, a triatlonosok mazochista barmok, hogy a legnagyobb kánilukában futkároznak, Józsi pedig még szadista is, hogy erre rávett engem, uramisten mi lesz velem Nagyatádon, én ugyan nem futok tovább, mindezt kb egy 2 km-es szakaszon sikerült kipréselnem magamból... (Amikor ezt a panaszáradatot elmondtam Kecskés Lacinak, szó szerint körbenevetett, hogy ezt pont én mondom?) A versenyközpontnál elég egyértelmű volt, hogy ki vagyok akadva, Józsi mondta is, hogy levált hamarabb, na de akkor meg megszólalt a büszkeségem, hogy azt viszont már nem hagyhatom! Valamelyik frissitésnél, már nem is emlékszem, talán a 3. körben lehetett, odajött hozzám Ulrik, akit istenigazából nem ismerek, de a futós blogokon mindig emlegetik, néha posztol is, online futóközösségekben eléggé központi figura, és szerintem ő s ismer látásból versenyekről, és én épp egy lavor viz mellett próbáltam csutakolni magam, hogy a kánikulát elviselhetővé tegyem, és megkérdezte, hogy megy. Én pedig kifakadtam, hogy szarul, meleg van, a kifelé vezető szakasz pokoli, elegem van, nem akarom csinálni. Ő meg próbált biztatni, hogy menni fog az, ne aggódjak...És valahol ezen a ponton, ennél a kifakadásnál sikerült tényleg átlendülnöm a nehezén. Igen, meleg van. És mi volt például tavaly az UB-n, amikor meleg volt? Nyavalygás az biztos nem, hanem lassú, de biytos haladás. Végül is, Józsi azt mondta, élvezzük a versenyt, szóval akkor én úgy döntöttem, elfelejtem a 11 órát, elfelejtek mindent, inkább tényleg megpróbálom élvezni. Ehhez a legfontosabb: el kell terelnem a figyelememet a melegről. Erre pedig egyetlen lehetőség volt ebben a mérsékelten ingergazdag környezetben: a többi futóra kell figyelni! Szóval nekiálltam, mint a 12 óráson szokás, biztatni a többieket. Aki szembejött, arra rámosolyogtam, mondtam, hogy hajrá, gyerünk, ilyesmik. Eleinte nem értették. Mit akar ez a zizzent nőszemély. Aztán egyre többen mosolyogtak vissza, volt, aki már jó előre örült, ha meglátott, visszaintegettek, a vége felé már pacsira is nyújtották néhányan a kezüket. Volt, aki meglérdezte, ismerjük mi egymást valahonnan? Mondtam, hogy nem, csak hát én mindenkit biztatok, ha már egyszer egy ilyen kis pályán kerülgetjük egymást órákon át. Hozzá kell tenni, ekkor már főleg csak váltósok és az ironman-ek voltak a pályán. És főleg ez utóbbi csoport megérdemel mindenféle biztatást :)
4 kör után kaptam egy kör pihenőt. Azt hittem, ez jó lesz, de amint megálltam, émelygett a gyomrom. Futás közben nem, csak a pihenő alatt. Tudtam, hogy enni kéne valamit, de alig birtam. Józsi nagyon gyors volt, igy hamar visszaálltam, de nem is bántam, ez az örömfutás, amire ráálltam, az igazán jól esett. Jó volt ott lenni a pályán, miközben valakik épp valami nagyon nagyot csinálnak. Mint Sárváron Zsuzsi mellett. Ja igen, találkoztam Sárvári ismerőssel is, aki ott szurkolt nekünk, pontosabban Zsuzsinak, minden körben. Most ironmant csinált, és igyekeztem viszonozni azt a buzditást, amit áprilisban mi kaptunk tőle. Voltak egyéb kedves pillanatok, például a pálya szélén, a versenyközpontban egy srác tapsolt, és mondta is, hogy eddig én szurkoltam neki, most ő jön, hogy nekem szurkoljon. Az ironmant megnyerő lánnyal is nagyokat mosolyogtunk össze, és hajráztunk egymásnak. Egy pasi meg is kérdezte tőlem, hogy én itt mondenkit ismerek? Á, dehogy, bár a végére már tényleg keydtem úgy érezni magam, mint a kis családias ultraversenyeken, ahol mindenki mindenkit ismer.
Aztán Józsi szólt, hogy kicsit kapkodjam magam, mert veszélyben a 11 óra, de ha kell, beáll az utolsó körre. Itt már nem ellenkeztem. Sietni nem akartam, nem is tudtam volna sokat gyorsitani. Igy a második etapban 4 helyett csak 3 kört mentem, de ebből az utolsót azért kicsit erősebben. Én ugyan továbbra is azt éreztem, vonszolom magam, de a pályán a többiek is mondták, hogy gyors vagyok, és a végén Csilláék is meglepődtek, hogy máris kész a kör. És persze utolsó körről lévén szó, nem álltam meg mosakodni egyszer sem, pedig eddig minden körben, minden alkalommal hideg vizzel lemostam magam, ez volt a túlélésem záloga, csak úgy, mint tavaly az UB-n. Hiába, a nyári kánikulát nem nekem találták ki...
Na de Józsi szerencsére a futásaival korrigálta az én örömfutás(vánszorgás)omat, és csak sikerült 11 óra, egész pontosan 10:56:32 lett! És ezzel 3.-ak lettünk, az

És amint befutottunk, minden hiszti és kellemetlenség azonnal átcsapott hatalmas örömbe és boldogságba, mert megcsináltuk, sikerült a cél, a bringa nekem csodás volt, végül a futást is egész élveztem, és akármikor újra elindulnék. Ugyan Nagyatádtól, pontosabban az ottani futástól még mindig be vagyok tojva, de mostmár kevésbé félek, valahogy csak megcsinálom majd. Csak remélem a csapattársaim lesznek olyan toleránsak, mint amilyen Józsi volt ;)

2 hozzászólás

MBalazs 4033 napja

Gratulálok!! :)

Rékucc 4033 napja

Gratula Julcsi!!!! Fantasztikusak voltatok! És egy hős vagy, h legyőzted magad hisztiügyileg, az a legnehezebb! :)