Balatonman, Iron-váltó.

bringát végül így Julcsi fejezte be, szóval én kezdtem a futást. több, mint két hete nem futottam egy métert se, és ez eléggé meglátszott. elindultam abban a tempóban, amire az agyam emlékezett, de a testem már a fordítónál jelezte, hogy ez így nem fog menni, így az első kör elég nagy szenvedés lett. utána Julcsi jött 4el, szóval volt időm pihenni, kóláztam és kajáltam, és reméltem, hogy legalább még 1 körre vissza tudok állni. közben Julcsin is látszódott, hogy nem túl őszinte a mosolya, így kezdtem kétségbe esni, hogy nem biztos, hogy ez a váltó volt a legjobb ötlet, de szerencsére a nap végére megfordult a helyzet. kezdtem jobban lenni, és a második kört sikerült okosabban megfutni, itt már azért vidámabb voltam, pláne mert kezdett kinézni nekünk a 3. hely, mert mögöttünk a többfős váltók lassabb ütemben közelítettek. ezután megint Julcsi jött 3mal, az uccsóra pedig megint visszaálltam, mert jól bírta a hátam, és sikerült megtartanunk a 3. helyet. nem egy nagy eredmény, de jól esett legalább küzdeni érte, meg a 11 órás célidőért. végül tök jó érzés volt befutni a célba, bár voltak pillanatok, mikor a hátam közepére kívántam az egész versenyt, de minden jó, ha a vége jó :) és tök büszke vagyok Julcsira is, városi acélvázasával tekert 90 kili után futott majdnem 30at. szerintem ügyes volt :)

szóval szép hétvége volt, de triatlonversenyből nekem idénre az utolsó, annak reményében, hogy jövőre remélem visszatérhetek.