Sport

(verseny)

Edzés ideje

03:30:00

Távolság

90 km

Tempó

02:20 p/km (25.71 km/h)

Edzésleírás

Szóval azt már irtam, hogy Józsival beneveztünk pár hete egy ironman váltóra. A jelszó az volt, hogz csak érezzük jól magunkat, nadeazért próbáljunk meg 11 órán belül beérni.

Egy picit voltak kétségeim magam miatt, mert az UB után egy hetet pihentem, utána meg összeszedtem valami virust, meg munka miatt 3 napot Milanoban voltam, igy az UB és e versenz közt összesen edyettem 27 km futást, azt is inkább szenvedve mint kellemesen...Ráadásul szombat hajnalban 3 és fél óra alvás után indultam le a Balantonra, hogy nekivágjak a versenynek. Reggel, amikor leértem, nagyjából annyi szellemi és fizikai megerőltetésre voltam képes, hogy ha Józsi azt mondta, toljam arrébb a biciklimet, akkor arrébb toltam, és ott megálltam. Tisztára mint egy szobanövény :P

Aztán elkezdődött a verseny, Józsi úszott, (szerintem nagyon jót, de ő sosem elégedett magával :)), aztán kiment az első körre bringázni. Eközben én némi koffein és reggeli segitségével kezdtem kilábalni az egysejtű-állapotomból, drukkoltunk kicsit a versenyzöknek, aztán rákészültem a bringára. Jó volt, hogy Dávid ott volt, ő tudta, merre kell menni a váltáshoz, segitett a Neoprént elpakolni, képben volt a versennyel is, igy nem tudtam semmit nagyon elrontani :)

Pár perccel mielőtt Józsit váltottam a bringán, pont áthaladt Csilla és Mózes a váltóponton, igy volt egy kis motivációm, hogy hátha sikerül beérnem őket, mert hát én még tök friss vagyok. 7-8 km körül sikerült is Csillát beérnem egy emelkedőn. Ja igen, most nagyon jól jött ám az új gps-es órám. Igaz, hogy még mindig nem tökéletes valami beállitás rajta, mert a köröket elég önkényesen és bénán mérte (néha 40 mp után pittyent egyet, hogy kör vége). de legalább a megtett km-eket láttam rata. És mivel tudtam, hogy az első 10 km az, amit túl kell élni, ezért már ez is nagy segitség volt. Egyszer Mózes mellett is elmentem, de szerintem ő épp megállt akkor, mert utána meg elsüvitett mellettem, és legközelebb már csak a futópályán láttam őt.

Ugyan már hetek óta futó projekt, hogy akarokegyországútibringát, de még mindig nem sikerült megtalálni az igazit, igy a véárosi bringémmal mentem. És bár most volt szervizben, de a váltóval van valami baj, ha elől a nagyobb tányérra (ez a jó szó?) akarok váltani, leesik a lánc. Eddigi tapasztalataim alapján 3-ból 2-szer. Ebből egy persze a versenyen. És én ezelőtt még sose tettem vissza láncot, mert mindig, ha leesett, volt a közelben egy segitőkész úriember, aki megtette helyettem. Na most nem volt, szóval 1-2 perc kétségbeesett tökölés után felhivtam Józsit, hogy mondja el, mit kell csinálni, mert pontosan tudom, hogy ez valami borzasztó egyszerű művelet, de nem megy magamtól. Elmondta, visszatettem, és már mentem is tovább. Közben Csilla megint elment mellettem, de igy legalább megint volt egy kis motiváció, hogy mennikellmennikell, mert perceket vesztegettem a bénázásom miatt.

Mentem is, a forditót, frissitőt túléltem, pedig azoktól ém nagyon féltem, aztán jöttek a nagy lejtők, ahol a váltóm betegeskedése miatt sorra húztak el mellettem azok, akiket emelkedőn lazán megelőztem. De nem baj, ráfogtam a bringára, és inkább élveztem azt, hogy még igy is száguldok lefele, hűt a menetszél, a Balanton-felvidék gyönyörű, imádom, mostmár nem csak az UB miatt lehet ezek szerint idejönni, hanem emiatt a verseny miatt is :) És titkon reméltem, hogy jöhetek még egy kört. A váltáskor közöltem is Józsival, hogy én menni akarok még egyet, mert ANNYIRA jó volt. És ő nem ellenkezett!

Szóval az első kör után volt egy kis pihenőm, addig lementem a futópályához a polzthlonos depóhoz, drukkoltunk a féltávos futóknak, Gyula addigra megnyerte a versenyt, a lányok is nagyon jól álltak, (Csilla fokozóra futotta a félmaratont, Zsuzsi szokás szerint vágtázott a rettentő menő gepárd mintás triatlonmezében :)) szóval minden tök jó volt. Aztán vissza a bringás váltásra, Józsival megbeszéltük, hogy akkor ő futja az első kört majd, hogy legyen időm átöltözni.

Nekiindultam a 2. körnek, itt már tudtam, mire számitsak, mit jelentenek a nagy emelkedők. Őszintén szólva én rosszabbra számitottam, főleg, mert Józsi illetve a többiek is napok óta mondogatták, hogy szörnyű és brutális lesz és készüljek fel és jujujuj, ehhez képest oké, emelkedő volt, de fel lehetett menni rajta. Persze utólag belegondolva rengetegett segitett a bringás cipő is, emelkedőn sokkal könnyebb azzal menni, illetve biztos az is számit, hogy én egyáltalán nem időre akartam végigmenni. Csak meg akartam csinálni, mindegy hogyan. És ahhoz képest nem is lett olyan rossz :). És legalább szép emlékeim maradtak az egészről.
Na szóval miben volt más a 2. kör? Kevesebb ember volt. Ja, és a depóban felejtettem a napszemüvegemet :( Rám is szólt egy pasi, hogy miért nincs rajtam, vigyázzak a szememre nagyon, én meg elmondtam neki, hogy jaj, elfelejettem felvenni, mert hogy ez az első versenyem, és néha azt sem tudom, fiú vagyoküe vagy lány...És melegebb volt. Vagyis nagyon meleg volt! A bringán 25-30-cal "száguldva" is megcsapott néha a hőség. (Ilyenkor nagyon féltem, mi lesz futáson. A következő részből pedig megtudhatjátok, kedves érdeklődők, hogy mi lett...). Ja és a végén boryasztó éhes lettem, ayt hittem a forditóban most is hozzám vágnak egy gélt, mint az első körben, de nem :(. Persze ha kérek, biztos adnak, de megállni sem akartam, meg hát az egész bringa alatt olyan kis béna elsőbálozónak éreztem magam...

Viszont kb hasonlóra sikerült mennem ezt a második kört, talán picit lassabb lett, főleg ha beleveszem az első körös láncok játszadozást. Mindenesetre tök elégedett voltam magammal. :D

(Az idő nem pontos, de nincs kedvem most kikeresni. :P)

 

2 hozzászólás

necromedve 4031 napja

Élvezetes beszámoló, gratu!

Maráz Zsuzsanna 4033 napja

Te vagy a leglegleg az én szememben. Gratulálok!!! Imádom olvasni a beszámolóidat. Mindig jókedvem lesz tőle. :)))