Balatonman, Iron-váltó.

még nem tudtuk, hogy 3-1, vagy 2-2 arányban osztjuk-e a bringát Julcsival, így azért óvatosan tekertem az első kört. elég nehezen ment, bár végig előznöm kellett, mert előttem a féltávos mezőny vége ment, de éreztem, hogy nem az igazi a tempó. a lábam is lassan forgott, a hegyek is nehezen estek, szóval gyenge voltam. váltás után aztán megnéztem neten a részeredményeket, és ledöbbentem, hogy tényleg milyen gyengén ment, akikkel tavaly Orfűn még egy tempót mentem, tőlük 5 percett kaptam csak 1 kör alatt. szerencsére Julcsi mosolyogva ért vissza a köréből, és mondta, hogy szívesen megy még egyet, szóval úgy gondoltam, hogy akkor most maxot megyek. az eleje még elég lendületesen ment (legalábbis így éreztem), de végül ez a köröm se lett jobb az előzőnél, így szomorúan vettem tudomásul, hogy ma ennyi megy. mondjuk május 1-je óta nem volt minőségi hegyi edzés a lábamban, de ez akkor is kevés, legalábbis a féltávos mezőny idejeit elnézve.