Fáradásos törés

Ha túlterhelésről kezdünk el beszélgetni, hamar szóba kerülnek azok a sérülések, melyek sokunk életét keserítették már meg, mint az ínhüvelygyulladás vagy az ízületi kopás. Van viszont még egy komoly túlterheléses sérülés, amiről talán kevesebb szó esik: a fáradásos törés. Ennek próbáltam utánaolvasni, valamint megkérdeztem egy gyógytornászt és két, ilyen sérülésen már átesett futót is.

 

 

Futóknál és triatlonban is gyakori

 

A fáradásos törések a sportsérülések közel tíz százalékát teszik ki. Bár a futók körében a leggyakoribbak, sok más sport – például triatlon, torna, balett - gyakorlása során is előfordulhatnak, elsősorban a 18-25 év közötti korosztálynál. A fáradásos törések legnagyobb része az alsó végtagot érinti, többnyire a sípcsontban vagy a szárkapocscsontban keletkeznek, ritkábban a lábközépcsontokban, a sarokcsontban, a combnyakban illetve a medencében.

 

Túlzott terhelés okozza

 

A „normális” csonttöréssel szemben a fáradásos törés esetében nem külső behatás okozza a törést, hanem a csontot érő nagyfokú terhelés. Ez a terhelés általában ismétlődő, hosszabb időszakon át tartó, de előfordulhat fáradásos csonttörés egyszeri, extrém terhelés következtében is. A fáradásos törést szenvedő sportolók sokszor számolnak be arról, hogy a törést megelőzően hirtelen megnövelték edzésmennyiségüket, vagy változtattak addigi edzésmódszereiken, például növelték az intenzitást vagy új, szokatlan felszínen edzettek.

 

A terhelés hirtelen emelése mellett az alábbi tényezők növelik a fáradásos törések valószínűségét:

- Fáradt izomzat. A csont környéki izmok segítik a futómozgás során a csontokat az őket érő terhelés elviselésében. Ha az izmok fáradtak, több teher jut a csontokra.

- Edzetlenség. Ha izmaid alapból gyengék illetve hamar elfáradnak, akkor a testmozgás alatt szintén nem tudják megfelelően tehermentesíteni a csontokat.

- Biomechanikai problémák. Ezek sokfélék lehetnek, egy kutatás szerint például a túlzottan lapos talp kimondott rizikófaktor, de ide sorolható egy-egy különösen gyenge izomcsoport vagy túlságosan merev ízület is.

- Hirtelen testsúlynövekedés.

- Rossz cipő. Kemény talajon használt megfelelő csillapítás nélküli cipő növelheti a kockázatot.

- Nők. A nők csontjai általában gyengébbek mint a férfiaké, és az ő esetükben a csontritkulás esélye is nagyobb.

A csont felszívódik és épül

 

A csontjaink képesek az őket érő terheléshez alkalmazkodni, annak hatására saját szerkezetüket is át tudják alakítani, meg tudják erősíteni. Ehhez azonban időre van szükségük. Csontjainkban általában párhuzamosan zajlik - és egyensúlyban van egymással - a régi csont felszívódásának valamint az új csont képzésének a folyamata. A probléma akkor jelentkezik, ha a terhelés olyan mértékű illetve gyakoriságú, hogy az egyensúly eltolódik a lebontó folyamatok irányába, és így a csont az őt alkotó csontszövetek felszívódásának következtében meggyengül. Az ilyen, meggyengült szerkezetű csonton sokkal könnyebben alakulnak ki apró, un. mikrorepedések, melyekből aztán bekövetkezhet a csont részleges vagy teljes törése is.

 

Diagnosztizálás

 

 A fáradásos törések felismerése nem könnyű feladat, a tünetek sokszor nem egyértelműek. Az érintett sportolók általában a terhelés során jelentkező erős fájdalomra panaszkodnak az érintett csont környezetében, mely fájdalom pihentetés hatására csökken. Későbbi fázisban - azaz további erőltetés után - a fájdalom fokozódik, a futást követően egyre tovább tart, míg végül már nyugalomban is jelentkezik. Jellemző, hogy a fájdalom az érintett csontban egy bizonyos ponton jelentkezik, ami nyomásra is érzékeny és sokszor vörös és duzzadt is. Fontos, hogy ha ilyen fájdalmat érzünk, ne folytassuk a terhelést, mert teljesen áttörhetjük vele a sérült csontot.

 

A fáradásos csonttörés felismerését tovább nehezíti, hogy az első 4 hétben az a röntgenfelvételeken gyakran még nem észlelhető, ebben a szakaszban csak CT-vizsgálattal, MRI-vel illetve szcintigráfival (izotópdiagnosztikai eljárás) lehet a törést megállapítani. Maga a diagnosztizálási folyamat sokszor elhúzódik, mivel a diagnosztizálás során általában sok egyéb lehetőséget kell az orvosnak kizárnia, mielőtt a fáradásos törés kétséget kizáróan beazonosítható.

 

 

Kezelés: szükséges a műtét?

 

A szükséges kezelés nagyon eltérő lehet a fáradásos törés jellegétől és az érintett csonttól függően. Sőt, ugyanazon csont esetében is igen eltérő kezelést igényelhet a fáradásos törés attól függően, hogy a csont mely részén következett be. Jellemzően akkor alkalmazzák a műtéti eljárást, ha már áttört és elmozdult a csont, ekkor ezt a műtét során rögzítik.

 

Amennyiben olyan a törés, hogy a csont magától képes összeforrni, úgy általában hosszan tartó pihentetés írnak elő, melynek időtartama nagyon eltérő lehet, de minimum 2-4 hét, maximum 6-8 hónap. Súlyosabb esetekben a sérült csontot rögzítés céljából be is gipszelik.

 

 

Rehabilitáció: pihenés és gyógytorna

A fáradásos törések esetén alkalmazható gyógytornáról illetve rehabilitációról Horvát Krisztina (Scolinea Gyógytorna) mesélt nekem.

 

A terápia sikere függ attól, milyen korán diagnosztizálták a törést. Bizonyos esetekben a tünetek nem egyértelműek, így ez az idő elhúzódhat. Egy idejekorán felismert fáradásos törés esetén esetekben elegendő az érintett testrész átlagosan 2-4 hétig tartó pihentetése, majd lassú, fokozatos újraterhelése. A "mikor?"- kérdéssel kapcsolatban minden esetben orvosi konzultáció szükséges az egyéni eltérések megléte miatt. Komolyabb esetekben felmerülhet a külső sínekkel történő rögzítés, vagy akár az operáció lehetősége is. Sok esetben a korai fázisban gyengített terhelések, mint az úszás és a biciklizés megengedettek, majd ezután egy óvatos dozírozású tréning veszi kezdetét.

 

A gyógytorna célja a szövetek regenerációjának segítése, a megfelelő mozgásminőség visszaállítása és az erősítés. Ennek elérése érdekében egy fokozatos sportrehabilitációs programot alkalmazunk, ami a helyi, valamint az általános kondíció elnyerését is célozza. A következő fázisban specifikus gyakorlatok kerülnek előtérbe, amelyek már a sporthoz való visszatérést készítik elő. Ez magában foglal gyorsasági, ügyességi, stabilizációs, valamint mobilizációs gyakorlatokat. Ezután a sportoló mozgástechnikájának javítása, a túlterheléses irányok alkalmazásának kiküszöbölése a fő feladatunk. Fontos a sportmozgások biomechanikai kontrollja, szükség esetén a terhelés helyes irányba történő megváltoztatása a későbbi hasonló problémák elkerülése érdekében. A sportolóval egyeztetnünk kell mind az edzés gyakoriságának, mind intenzitásának és irányának maximális határait.

 

 

 

A sporthoz való visszatérésben az izületi teljes mozgástartomány és az érintett végtag a másik oldalhoz hasonló, majdnem teljes izomereje alapfeltétel, de emellett nem kis szerep jut a lelki felkészítésnek is. Kiemelendően említendő az aktivitás, a terhelés csökkentése és megváltoztatása, és eme változtatások a gyógytornaterem falain belüli, kontrollált betanítása a későbbi siker érdekében. A sportrehabilitációs gyógytorna mellett a fájdalom csillapítására gyógyszeres, valamint a szöveti regeneráció elősegítésére kiegészítő terápiák, mint a kryoterápia, ultrahangos kezelés, masszázs is szóba jöhet.

 

Ismeretes, hogy az első nyugalmi fázis be nem tartása a gyógyulási folyamat lassításához, akár stoppolásához vezethet. A legegyszerűbb megoldást a megelőzés jelenti, ami ezesetben a túlterhelés elkerülésén, a saját test jelzéseinek figyelmbevételén alapul.

 

Megelőzés

 

A legfontosabb tanács tehát, hogy próbáljuk kerülni a túlterhelést. Ha pedig extrém terhelésnek tettük ki szervezetünket, akkor adjunk magunknak kellő pihenőidőt a regenerálódáshoz. Ha változtatni akarunk edzésmunkánkon, azt fokozatosan tegyük, lépésenként növelve a terhelést. Egyik hétről a másikra az edzésterhelést maximum 10 százalékkal emeljük.

 

Javasolt még az alsó végtag illetve a törzs izomzatának rendszeres erősítése is, hiszen a jó kondícióban lévő izmok terhelés során később fáradnak el, azaz tovább képesek csökkenteni a futómozgás által a csontokra gyakorolt stressz hatást.

 

Emellett természetesen fontos a megfelelő táplálkozás illetve a megfelelő mennyiségű kalcium és D vitamin bevitel, hogy támogassuk a csontok felépítő folyamatait.

 

Végül pedig nem szabad megfeledkezni a futófelszerelés legfontosabb darabjáról, a megfelelő minőségű futócipőről sem. Válasszunk a lábformánkhoz, a futóstílusunkhoz és a talajviszonyokhoz illeszkedő futócipőt, és azt a gyártók által előírt kilométerszám után cseréljük le.

 

Futók mesélték

 

Megkértem két futót, akik már túl vannak egy-egy fáradásos törésen, hogy meséljék el saját esetüket - mindannyiunk okulására. Következik Korányi Balázs és Lengyel István fáradásos törésének története:

Korányi Balázs

 

Nekem 1997-ben volt egy fáradásos sípcsonttörésem. Ez még atléta koromban történt, tehát rövid távokat futottam, nem pedig ultrákat. A fáradásos törést úgy kell elképzelni, hogy ez valójában egy hajszálrepedés, ami csak szélsőséges esetben "fejlődik" töréssé. Fáradásos törés sokféle van. A közös nevező, hogy a törés előtt sokáig fáj és a futónak jelentős fájdalmon kell átküzdenie magát az első repedésig.

 

Nálam ez begyulladt, letapadt csonthártyával kezdődött. Nagyjából 2 hónapig fájt a lábam, egy idő után már minden lépésnél. Én persze a két hónap során futottam mint állat és szedtem a fájdalomcsillapítót. Közben meg nagyokat hallgattam, hogy mi a baj. Visszanézve, eléggé idióta dolog volt, amit csináltam.

 

Június végén már olyan erős volt a fájdalom, hogy normál körülmények között abbahagytam volna a futást, és augusztus elejére jutottam oda, hogy kialakult a repedés. (A sípcsont legalján, kb. 10 centivel a boka fölött.) Szeptember elején diagnosztizálták a repedést. Ekkor a röntgenen az lehetett látni, hogy van egy 2,5 centi hosszú 5 mm vastag kálcium lerakódás a csonton, ami az orvos szerint azt mutatta, hogy legalább egy hónapos a csont sérülése, mert annyi idő kell ilyen mennyiségű kálcium lerakódásához. Repedés nem látszott. A dokim szerint még 3-4 hét maximális erővel végzett edzés elvezethetett volna odáig, hogy a hajszálrepedés annyira megnő, hogy idővel a csont is kettétörik.

 

Az orvos javaslata minimum 6 hét teljes pihenő volt, de ha tehetem, akkor inkább 8 hét. Kaptam mankót azzal, hogy használjam, ha fáj a lábam. Szigorúan kímélő életmódot írtak elő. A mankót nem használtam, de a szigort betartottam. Nem futottam, nem lépcsőztem, csak lassan sétáltam. A 8 hét során jártam uszodába úszni és vízben futni. Nagyon jó edzés volt, ki is purcantott, de a futáshoz szükséges állóképességemet nem tudta fenntartani. Igazából úgy gondolom, hogy a medencében végzett munka nem ért semmit a futáshoz szükséges képességek tekintetében, de legalább azt az érzést keltette bennem, hogy csinálok valamit.

 

8 hét után, november elején kezdtem futni. Az első edzésen 2 perc futás volt füvön. Ezután jött 1 nap pihenő majd 4 perc futás. Minden másnap futottam és 2 percekkel emeltem az adagomat egészen 30 percing. 30 perc után futottam először két egymást követő napon. Ezzel egy időben elég sokat edzettem a sípcsont körüli izmokat kondi teremben - alacsony súllyal, magas ismétlésszámmal. A novemberi újrakezdést követően kb. 2 hónappal később éreztem azt, hogy elértem a maximális terhelhetőséget. Március végén kezdtem ismét versenyezni, áprilisban kezdtem tűrhető eredményeket produkálni és májusban futottam a következő egyéni csúcsomat. Összegezve azt mondhatom, hogy kb.9 hónappal vetett vissza a sérülés.

 

Azóta azt gondolom - persze lehet, hogy tévesen - hogy aki fáradásos törést szenved, sokáig ignorálta a saját szervezetének visszajelzéseit, és igazából fejjel rohant a falba, hiszen régóta tudnia kellett, hogy baj van.

Lengyel István:

 

2008-ban több ultratávú versenyt teljesítettem. Először a Terep Százas után kezdtem érezni a lágyéktáji fájdalmat. Nem túl erősen, de eléggé ahhoz, hogy a futás kellemetlenül nehézkes legyen. Elmentem orvoshoz, készül rólam röntgenfelvétel is, de azon az orvos nem látott semmit, ami indokolná a fájdalmat. Felírt izomlazítót, keringés javítót, fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt, és porcerősítőt, én magamtól még kipótoltam magnéziummal és kalciummal. Azt tanácsolta pihentessem. Már csak két hét volt az Ultrabalatonig, nem edzettem, mert azt akartam, hogy meggyógyuljon. A rajt előtti napon még nem volt rendben a lábam.

 

A verseny eleje jól ment, az első 25km 2 óra 30 perc lett. Aztán lassultam és egyre jobban éreztem a fájdalmat. Földváron leguggoltam és próbáltam a comb izmokat nyújtani kicsit. Amikor felálltam nagyon fájt és nem tudtam lépni. Nagyon nehezen ment az első lépés, és őrülten fájt. Hangosan roppant fent a comb és lágyék rész találkozásánál valami. Nem tudtam mi az. Volt nálam fájdalomcsillapító és a sporttársaktól is kaptam - nem is tudom igazából mennyit vettem be.

 

Kifordult bal lábbal, kicsit húzva, olyan félig gyalog félig futva haladtam. Számoltam a hátralevő időt és a kilométereket. Siófokig eljutottam úgy hogy ropogott valami, és nem álltam meg, mert nem tudtam volna elindulni. Siófokon nem volt tovább. Nem tudtam lépni. Valaki segített mentőt hívni és lefeküdni a fűbe, mert egyedül nem sikerült volna. 149km lett a vége.

 

A kórházban a röntgenfelvételről kiderült, hogy fáradásos combnyaktörésem van. Megműtöttek. Az operáció során a combcsontomba belülre befúrtak és a lyukba belekalapáltak egy hosszú rudat, ami leér kb. a combközépig. Az alsó vége keresztbe a combcsonton keresztül rögzítve van egy csavarral. A rúd felső végénél ferdén két csavar van a rúdon keresztül a combnyakba belehajtva. A műtét közben beszélgettem a sebésszel. Kérdeztem tőle, látja-e csontritkulás jeleit, de azt mondta, ezen a téren minden rendben, alig tudja kifúrni a csontomat.

 

Hosszú út vezetett a kórháztól az első méterekhez, amit nagy jóindulattal már futásnak lehetett nevezni. Sokszor kaptam közben dührohamot a tehetetlenségem miatt. Elestem a fürdőben, mert nem bírta el a lábam a súlyomat. A műtét után sokáig nem tudtam rendesen aludni, ha jobb oldalamon aludtam, akkor a párnát a két lábam közé kellett tenni, ha hanyatt akkor a térdeim alá. Sántikálva minden távolinak tűnt és nehezen elérhetőnek. Étvágyam szinte semmi nem volt, 86 kilóról 75 kilóra fogytam.

 

Mielőbb újra mozogni szerettem volna. Műtét után a tolókocsit csak két napig, a mankót kb. két hétig használtam. Egy hónappal a műtét után kezdtem gyógytornázni (igaz, nem sokáig jártam), voltam pár víz alatti masszázson és kaptam iszappakolást is. Hiányzott nekem a határozott orvosi útmutatás, hogy pontosan mit szabad és mit nem. Ha nem kértem külön, akkor nem kaptam beutalókat a kezelésekre, így gyógytornára sem.

 

Szeptember végén próbáltam meg először futni – tíz métert sikerült. Karácsonykor viszont már végigmentem egy 4 km-es versenyen, igaz, utolsóként értem be a célba. Első értékelhető futásom december 31-én Tatán volt, itt futottam egyben 7 kilométert 49 perc alatt. Ekkortájt már úsztam és szobabicikliztem is. Aztán jött áprilisban a Gerecse 50, majd a Terep 100 és megint az Ultrabalaton – ahol ezúttal - kerek egy évvel a sérülésem után - célbaértem.

 

Balázs írta egyszer, hogy kétféle fájdalom van, a jó és a rossz. És fontos, hogy tudjuk, mikor melyiket érezzük. Talán ez a legnagyobb tanulsága számomra ennek a sérülésnek.

 

Köszönöm Kriszitnának, Balázsnak és Istvánnak a cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget!

Források:
http://www.drdiag.hu,
http://www.medical-tribune.hu,
http://www.sportorvos.hu;
Mayo Clinic Health Letter, 2010 március;
American Fitness 2007 szept-okt.;
Running & FitNews 2002 júl-aug.

Képek: Scolinea Gyógytorna; http://news.medill.northwestern.edu