Őszi futócipő teszt: Nike Pegasus GTX

pen | 2008-10-05 |

A Nike terepfutásra átlakított modelljét, a Pegasus + GTX modellt Attila tesztelte. A cipő maximálisan megfelelt az igényeinek, stabilan tartott és nem ázott át, még esőben, sárban sem. Az egyetlen gyenge pont az ára...

A cipő és tesztelője adatai:
- Gyártó: Nike
- Modell és méret: Pegasus+ 25 GTX 42 méret
- Típus: terep
- Attila szeptember 06-21 között 9 edzésen, öszesen 155 km-t futott a cipőben
- Testmagasság és testsúly: 184 cm 80 kg
- Futóstílus: semleges

A Pegasus + 25 GTX a Pegasus terepfutáshoz módosított változata. Az időjárási viszontagságoknak ellenálló, ugyanakkor átszellőző cipőfelsőrész száraz, kényelmes érzést nyújt - minden időben.

Fontosabb technológiai jellemzők:
- új fejlesztésű, rugalmas lábboltozat alatti merevítés a biztos tartásért
- vízálló, tartós Gore-Tex külső borítás

Edzések

Az első edzés:
szeptember 06. Nike félmaraton előtt szombaton kaptam meg a cipőt. Felpróbálva szorosan, de kényelmesen fogta körül a lábam. Nekem az átlagnál egy kicsit szélesebb a lábfejem. Körben megerősített talp, erős szövésű felső rész. A talprész korábbi cipőimhez képest is masszívabbnak tűnt. A talp mintázata kifejezetten a terepfutásokra tervezett. A sarokrész is három helyen bordázattal megosztott, ami a gördülékenységet nagyban segíti. Amint hazaértem az átmozgató edzést már ebben teljesítettem. Laza futás 3.2 km, majd gimnasztika és 10x100 m fokozó futás, 0.5 km levezetés. Az edzést a lakhelyem melletti horgásztavak körül végeztem, kitaposott földúton. A cipőt felvéve már tapasztalható volt az új cipő mássága. Korábban zömmel két New Balance-ban edzettem, amik szintén terep cipők. Ezek már bőven „középkorúak" legalább 1500-2000 km-t futottam bennük darabonként. A pontos adatokat nem tudom, állandóan cserélgetem a cipőimet. Három cipő, három edzés. Ez a Pegasus kicsit könnyebbnek tűnt, stabilan fogta a bokámat, de mégsem szorított sehol. A talaj egyenetlenségeket jól koordinálta, tartotta a bokát futás közben. A repülőknél érezni lehetet, hogy konkrétan nem erre készítették. Ehhez a sebességhez nehézkesnek tűnt de nem volt merev az ellépésekkor. Az első edzésről csak jókat mondhatok, az új cipő nyavalyái sem jöttek elő.

A második edzés:
szeptember 08. A Nike utáni lehűlés meghozta a csapadékot is. Az edzés alatt már nem esett az eső, de lehetőséget adott vizes körülmények között is kipró-bálni a cipőt. 12,6 km laza futás, 4:45 tempó. A lakásból indulva szokásos útvonal, kifutás a Pentelei parkerdőbe és vissza. Az első 2 km vizes betonon. Itt csodálkozva tapasztaltam, hogy a terepre tervezett talp ezen meg-megcsúszik az ellépéseknél. Kiérve a murvás részre már nem volt ilyen gond. Itt már a korábban megismert tulajdonságok kerültek előtérbe. Stabil tartás, ruganyos ellépések. Az ellépéseknél sokszor kikaparva a murvát, de ezek sem jelentettek megcsúszásokat. Az erdőben lehetőség volt extrém körülmények elé állítani a cipőt. A sáros talajon, sőt a pocsolyákba befutva sem csúsztam meg az ellépéseknél. Bár a pocsolyák nem voltak gyakoriak, de a cipő nem ázott át a bő egy órás futás alatt. Hazafelé futva a beton már nagyrészt felszáradt, így a korábbi csúszkálások már nem voltak tapasztalhatók. Mintha a lábamra öntötték volna a cipőt. Nem nyom sehol, a talpam nem fáradt el.

A harmadik edzés:
szeptember 09. A szokásos útvonal kifutás a Pentelei parkerdőbe és ott 3 kör futás normál tempóban 4:32; 18,7 km. Most már száraz talajon. Az első két edzés tapasztalatai alapján bátran álltam neki a hosszabb futásnak és gyorsabb tempónak. Most sem volt probléma kb. 50 percen keresztül. Ekkor elkezdte nyomni a jobb sarkamat a cipő. Azt tudni kell, hogy ez a lábam erősebb, kicsit hosszabb. Hát innentől kezdve azért nem volt nagy élmény a futás. Igazából az egyre nagyobb égő érzésre figyeltem, nagyon vártam a futás végén. Hazaérve szép vérhólyag lett a sarkamon. Ez a negatív élmény nem a cipőnek szólt, az jól működött, a lábam eltéréséről nem tehet. A bal lábamnak semmi baja. Az új cipőben ilyen hosszabb futásokat nem érdemes végezni. Holnap ki akartam próbálni verseny körülmények között. Mezei futás 4,8 km. Ez most elmarad, egy-két nap normál utcai viselet vár rá, hogy egy kicsit betörjön.

A negyedik edzés:
szeptember 13. Három nap kihagyás után ma futottam ismét a cipőben. Ismét átmozgató edzés, ugyanaz mint az elmúlt szombaton a Nike előtt. Mivel az edzésen nem volt gondom a sarkammal, az ötödik edzésnek a Tárkány-Ászár félmaraton tervezem. Korábban is többször futottam terepcipőben versenyeken (Nike, Bécs-Budapest), ezért a cipő súlya most sem okozhat problémát, tudom mire vállalkozok.

Az ötödik edzés:
szeptember 14. Kellemes 14 fokos, felhős, kiváló futó időben, száraz betonon volt a verseny. A távot egyenletes tempóban tudtam lefutni a visszafelé úton fújó oldal ellenszél ellenére is. (19:28, 19:46, 19:46, 20:14). A cipő jól tompította a beton merevségét a táv során, a lábamat továbbra is jól tartja, segíti az elrugaszkodást. A futás végére sem tűnik nehéznek a cipő, nem fáradt el sem a vádlim sem a talpam. A betonon futásra is jó a cipő, de nem igazán erre tervezték, nem itt hozza ki a legjobb tulajdonságait. Az előzetes sarok problémák ellenére is sikerült olyan időt futni (1:23,57) amit a Nike-ra terveztem, de ott a meleg miatt nem lehetet teljesíteni. Lehet hogy a versenycipőmben jobb eredményt is lehetet volna futni, de ki akartam próbálni egy hosszabb futáson is ilyen körülmények között.

A hatodik edzés:
szeptember 15. A vasárnapi verseny után laza felrázó futás 14,7 km. Kifutás a Pentelei parkerdőbe és ott egy kör után hazafutás. Ma végig esőben, ami hol kevésbé, hol jobban esett. Igazán ma lehetet értékelni a cipő jó tulajdonságait. Az első két kilométeren a vizes betonon néha ismét megcsúszások. Az erdei tornapályára kiérve sok helyen már nem csak vizes talajon, hanem vízzel borított, többször már dagonyás terepen vezetett az utam. Az extrém körülmények között sem voltak problémák a talajfogással és az elrugaszkodással a talp mintázata megakadályozta a csúszkálásokat. Ilyen körülmények között is stabilan tarja a bokát a cipő. Hazatérve a levéve lehetet lemérni a vízállóságát. Bár maga a cipő sáros, de a vizet nem engedte át.

A hetedik edzés:
szeptember 16. kifutás Pentelei parkerdőben és ott 6 kör futás; 24,5 km 4,36-os tempó

A nyolcadik edzés: szeptember 17. Pentelei parkerdő és ott 7 kör futás; 26,4 km 4,27-es tempó

A kilencedik edzés: szeptember 21. Velencei tó futás 28 km betonon. 4,18-as tempó

Értékelés:

- Csillapítás: A cipőt szinte minden talajon kipróbáltam. Erdei föld utak, murvás talaj és beton. Még a kemény betonon rugalmatlanságát is jól tompítja a cipő, hosszabb távon sem terheli a lábat. A terepen futva szinte észre se lehet venni a talajfogást, gördülékenyen veszeti el a becsapódás „traumáját" 10 pont
- Rugalmasság: A szélességi tengelyen található tagozódás elősegíti a talp hajlékonyságát. Ezt segíti elő a hosszanti irányban a külső talp él közelében végig futó bordázat is. Igaz ez a hajlékonyság nem hasonlítható a versenycipőkéhez, de nem gátolja a laza és a normál iramú futást. Gyors futásoknál, repülőknél ez a rugalmasság már nem elég, na de nem is ilyen tempóra való ez a terepcipő. 10 pont
- Stabilitás: A lábboltozat alatti merevítések, a felső résszel egybedolgozott nyelv rész biztosítja futás közben a láb biztos tartását. Szorosan, de még sem kényelmetlenül öleli körül a lábfejet. A tagozott sarok rész és légbetét biztosítja biztos talajfogást. A vízben illetve sáros talajon sem okoz problémát a láb tartása. 10 pont.
- Kényelem: Ez az első olyan cipőm ahol nincsenek belső varrások. A cipő belső felülete egy részből álló anyaggal borított, ami össze van dolgozva a külső résszel. Így az erősítést biztosító merevítések és márka jelzés varratait belülről nem látni és nem is lehet ér-zékelni. Ez és a belső talpbetét nagyfokú kényelmet biztosít a lábnak. Azt, hogy a 3. edzést nem úsztam meg vízhólyag nélkül, nem a cipő miatt volt. 10 pont
- Tartósság: A kilenc edzés alatt lefutott 153 km nem állította nagy feladat elé a cipőt. Korábbi terep cipőimet is több éven keresztül használtam. Igaz nem folyamatosan mert az Achillesem érzékeny. Elmondható hogy az ilyen fajtájú cipők nagyon meg vannak erősítve, és egy normál testsúlyú futónak több száz, akár 2.000 km lefutását is lehetővé teszi, ha elsősorban terepen fut benne és nem betonon. A talp egyszerűen nem tud elkopni, és ha erős anyagból készül a felsőrész akkor sokáig elnyűhetetlen. A lefutott kilométerek alatt kopást nem tapasztaltam. Valószínűleg ez a cipő is még sokáig lesz használatban lábamon. Én is csak megelőlegezni tudom a 10 pontot.
- Design: A terep cipők nem szoktak a legcsicsásabb cipők közé tartozni. Ez a cipő a szürke megerősítéseknek, a piros márkajelzésnek és a piros talp betoldásnak köszönhetően még is felhívja magára a figyelmet. A fényvisszaverő csíkok sötétben való futáskor figyelemfelhívó. Futótársaim és az iskolai gyerekek körében is nagy tetszést aratott. 10 pont.

A tesztelt modell legjobb tulajdonsága: Már a kinézete is nagyon tetszik. A legjobb tulajdonsága a biztos tartás. Kinn a terepen, rossz, sáros körülmények között egyenetlen talajon sem kell tartani a csúszkálástól, láblefordulástól.

A tesztelt modell legrosszabb tulajdonsága: Igazán én sem tudok ilyet mondani. Aki ilyet vesz, az nem száguldozni akar, tisztában van a modell súlyával. Azt tudja amire tervezték.

Kinek ajánlom? Azoknak, akik a város betonjából kiszabadulva az edzései zömét a természetben tudja végezni. Bármely súlyú futónak jó, aki lazán vagy lendületesen fut az erdőben. Ha az edzéseket valaki zömmel betonon, vagy rekortánon végzi, annak inkább egy stabil cipőt javaslok.

Vennék ilyen cipőt magamnak? Meg kell mondani, hogy nekem ilyen kaliberű edzőcipőm még nem volt. Korábban is inkább a már kifutó, (leárazott) de még korszerű modelleket tudtam megvásárolni. Soha nem akkor vettem cipőt amikor kellett, hanem amikor éppen volt olyan amilyet szerettem volna. A sok jó tulajdonsága ellenére és a borsos ára miatt (mint új modell) nem hiszem hogy önerőből is ilyet választanék.

A cipő ára: 33.000 Forint