begun futócipő tesztje

A krisztusi kort elhagyván, tíz éve kezdtem újra futkározni. Komolyabban 2006 tavaszától, amikor elhatároztam, hogy lefutom Belgium legnagyobb hírű utcai futóversenyét, az 1980 óta minden évben megrendezett brüsszeli 20 kilométeres „majdnem félmaratont”. Akkor kezdtem igazán komolyan venni, hogy milyen cipőben taposom az aszfaltot, merthogy többnyire városban, utcákon futok. Azóta túl vagyok már három maratonin, és a negyedik cipőmet koptatom.

A Brooks Glycerin 4 örökké kedves marad, mert ő volt „az” első, benne abszolváltam azt a bizonyos első brüsszeli 20 kilométerest. Az Adidas Supernova Cushion 6 azért nőtt a szívemhez, mert 2007 őszén abban futottam le az első maratonit, a budapestit. Papírforma szerint az eddigi legjobb cipőm a Saucony ProGrid Triumph 5 volt, mégis az tette emlékezetessé, hogy a bejáratáskor csúnyán feltörte a sarkam, a 2008. áprilisi párizsi maratonin pedig akkora vízhólyagot okozott a táv felénél, hogy sokkal jobban örültem a célba érésnek, mint az első alkalommal, Budapesten. El is határoztam, hogy a harmadik maratonira új cipőben készülök fel. Így vettem meg 2008 nyarán az akkor már kifutott modellként leárazva árult Nike Vomerót, amely számomra is váratlanul 2008 őszén bizonyított: végig szakadó esőben a brüsszeli maratonin 3:26:24-es idővel egyéni csúcsot döntöttem.

Nem elsősorban a tisztes árengedmény miatt vonzott a nem mellesleg Nike+ kompatibilis Vomero. Eleve a szóba jöhető modellek között szerepelt, hiszen már korábban is sok-sok méltató véleményt olvastam róla, az USA-ban az első verziója az egyik évben a legtöbbet eladott futócipő is volt, és ottani fórumokon főleg azért dicsérték, mert agyonpárnázott, kifejezetten aszfaltra-betonra való. Egyesek szerint túlságosan is puha, emlékszem egy bejegyzésre, amelynek szerzője úgy érezte, mintha Vomeróval a lábán homokban futna. Amikor a gyors és rugalmas Saucony után először felvettem, nekem is túlontúl „süppedősnek” tűnt, óriási volt a kontraszt, ráadásul az első hetekben a talpam elülső, párnázott részén is furcsa égető nyomást éreztem az edzéseken 5-6 kilométer után. Na, gondoltam, ezzel is befürödtem.

A helyzetet tovább rontotta, hogy egyszer túl szorosra találtam fűzni, és úgy elgyötörte a lábfejem, hogy utána két hétig fájlaltam. De az égető érzés és a bokahajlati sajgás is elmúlt, és egyszer csak azt vettem észre, hogy remekül összeszoktunk egymással én és a cipőm. A maratonira mégsem őt, hanem a gyorsabb és időközben betört Sauconyt akartam felvenni, ám közbeszólt a természet. Miután kiderült, hogy aznap esni fog, úgy döntöttem, a Sauconynál vastagabb talpú, a vízzel szemben ellenállóbbnak látszó Vomerót öltöm fel. Persze 10 kilométer után már csak úgy cuppogott benne a lábam, de mint már említettem, nem hagyott cserben. Sérülés- és vízhólyagmentesen finiseltem a brüsszeli belváros macskaköves utcáin.

A maratonival együtt addig beletett 550 kilométer meg sem kottyant a Vomerónak. Nyúztam is tovább rendesen, azóta még futottam benne vagy ezer kilométert, és az aszimmetrikus középső merevítő elemmel megspékelt Cushlon talp még mindig kiválóan csillapít, a cipő változatlan kitartással nyeli el az izületgyilkos rezgéseket. És ami legalább ilyen fontos, a magasabb lábboltozatú, enyhén szupináló, valamint neutrális futóknak egyaránt ajánlott Vomero elnyűhetetlen. A talpat és a sarkat védő, Duralon, illetve BRS 1000 fantázianévre hallgató gumi vizes felületen is kitűnően tapad és jól állja a strapát. Egyedül a sarok külső peremébe illesztett ütődéscsillapító hab adta meg magát hónapokkal ezelőtt, de a minap elvittem a cipészhez, és visszaragasztotta a lifegő darabot. A felső rész hálós, légáteresztős anyagán a minap figyeltem csak fel az első centis szakadásra a jobb lábfejnél.

Ha az összesuszterolt sarok még bírja, sokáig fogom még gyűrni ezt a cipőt. Gondolom, a Vomero 2+ utódai (már megjelent az 5+ is), ha lehet, még komfortosabbak és tartósabbak, ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki sokat fut, ezért némi anyagi áldozatra is hajlandó egy valóban kényelmes és megbízható cipőért. A Vomero ilyen, nekem nagyon bejött. Az elérhető csúcs.

Futócipő értékelése

Kényelem: 5 - Az egyik legkényelmesebb cipőm, ami valaha volt

Megjelenés: 4 - Nagyon szép, legszívesebben utcára is hordanám

Stabilitás: 4 - Stabil, szinte minden helyzetben jól támaszt

Tartósság: 5 - Nagyon tartós, több mint 1000 kilométer után is alig kopik

Rugalmasság: 4 - Rugalmas, igen könnyű benne a léptem