Edzésleírás

Először is reggelre 12 fokot írtak az időjárással foglalkozó, és azt profi módon, tehát pénzért csináló oldalak. Délutánra 22-t. Budapesten a 12 fok gyakorlatilag nem volt valós. Délelőtt olyan hideg volt, hogy majd odafagytunk a bicajra, és a futás is csak akkor esett jól, mikor bent, a szélvédett helyen mentem izomból.

A GPS szerint a kör 20 méterrel rövidebb, szóval befutottam a buszmegállóba, de az már nem a belső kör. A hosszabb (GPS szerinti) 19:57 lett, a rövid, kimért 19:52.

3:55-ös ezrekkel kellett volna futni, a cél az lett volna, de hát ennyi jött most össze, viszont én a felkészülés ezen szakaszában (75%) még korainak éreztem a versenytempóban való futást. Viszont sikerült! IGaz, ehhez képest 40%-kal lesz több a K&H, de akkor már versenyhangulat lesz, szóval az remélem, sokat segít majd.

Nuszkó szuper volt! De tényleg. Szegényke aggódott, hogy ne beszéljen túl sokat, én meg nem szóltam neki előtte, hogy nekem nem egy együttérző cuki kis legjobb barátra, hanem egy verbális korbáccsal felszerelkezett hajcsárra van szükségem ahhoz, hogy a mára előírt edzést teljesíteni tudjam. Szó se róla, nagyon jó volt, hogy mondta a tempókat, mert az első 500m a lejtő miatt 1:50 lett, ami 3:40-es tempó. Tehát itt vissza kellett vennem. Az első két kilin amúgy a lábaim a résztávoknak köszönhetően annyira könnyűnek érződtek, hogy ezt a 4 perces tempót már-már kocogásként éltem meg. :)

Azért be kellett látnom, hogy a víztorony után előjött a savacska, és némi félszt sikerült elplántálni a gondolataim közt. Mégpedig amiatt, hogy ekkor még marhára sok volt hátra. Tudtam, hogy Blue valahol ott van előttem, úgyhogy ez még adott némi motivációt. Utol kell érni, nehogy eltűnjön, mielőtt legalább egy hellot mondanánk neki. Szóval összeszorítottam a fogaimat, és tapostam tovább az aszfaltot, Nuszkó alapvetően nyugodt, ám kissé aggódó felhangokat is mutató hangjától kisérve. A légzésem a kör végére már egy gőzmozdonyt utánzott, de a zenélő kútnál értem utol Bluet, és mivel EO-s pólóban futottam, mutattam Nuszkónak, hogy ne szóljon előre. :D

A fordítónál próbáltam rágyorsítani, ami némileg sikerült is, és így már 4 percen belülre került a tempó. Ennek örültem, annak viszont nem, hogy kezdett rohamosan fogyni az erőm. A lejtős sokat segített, de valami turista csoport nem akart elengedni, mert csak jöttek, csak jöttek a hotel felől keresztbe az úton, aztán a végén ők megálltak, és elengedtek szépen, de egy bringás vágott be elém, ami miatt ezúton is kapja be. :DDD

A palatinus környékén már kezdtem egészen furcsa fájdalmakat átélni a fáradtság miatt. Az a klasszikus, hullámokban jövő volt, ami valahogy csak még jobban ösztönzi az embert a futásra. Akkor már tudtam, hogy ha ezt végig tudom futni ilyen tempóban, akkor ma nem kicsit leszek fáradt a nap további részére. :) A palatinusz főbejárata környékén éreztem először, hogy elég, és fel kéne adni. Itt már trappoltam, és úgy ziháltam, és nyeltem a levegőt, mint az a színész, akit lenyomnak a víz alá egy kádba, hogy kifaggassák a pajtása hollétéről, de az csak játék. Aztán persze lassultam is, és az egyik 500 már 2:02 lett, amivel el is b@szhattam volna a 20 perces 5 kilit. Úgyhogy a hosszú egyenesben megembereltem magam, és csak tettem a cipőt. Eredetileg itt még bele akartam gyorsítani...durván. Az utolsó másfél kilin szerettem volna egy igazán gyors tempót letudni, hát ehelyett inkább az tudott le engem. Szerencsénkre jött egy bunkó rendőr, aki az autójával kb 80-90-es tempóval megelőzte a velünk szembe jövő kis elektromos autót, szóval nem sok híja volt a gázolásnak. Persze, tudom, jól vezetnek, de azért egy kicsi észt is vigyenek már bele, vagy nyomja fel a villogót, meg a vijjogót, ha ilyen gyorsan közlekedik.

Mondjuk nekik köszönhetően annyira mérges lettem, hogy elfelejtettem, mennyire nagyon fáradt vagyok, és az emelkedőn annyira szaggattam, hogy végül behoztam 20 perc alá. Nem örültem neki akkor, csak lerogytam a járdára és hallgattam a 190-es pulzusom miatt dübörgő vért a kobakom belsejében. Nuszkó is leült mellém, és ezért is nagyon hálás vagyok neki, az már nagyon jól esett.

Az öröm most délután kezdett elhatalmasodni rajtam. Nagyon köszönöm Jucinak, hogy jött velem, és segített. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy 3 hétnyi munka után ez most sikerült a semmiből. :)

1 hozzászólás

lajhára 4394 napja

nagyon szeretem az elévülhetetlen érdemeket :) nagyon jót futottál, örülj is neki!!!