Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:40:23

Távolság

9.51 km Szint: 176 m

Tempó

04:15 p/km (14.13 km/h)

Edzésleírás

IV. Diósdi családi futónap – 10km-es versenyszám

Időpont: 2017.09.16. 10:45

Táv: 9.51km (2 kör (2x5km))

Pálya: aszfalt és terep vegyesen

Szintkülönbség: 176m

Helyezés: abszolút 2.

Eredmény: 40:23

Hőmérséklet: 20°C

Frissítési pontok, szervezés: kb. 2.5km-nél, és a célnál

Garmin TE: 4.4 (nem is vészes)

 

Pár éve már láttam ezt a versenyt, de akkor a Zsámbéki 15km-es terepversenyre mentünk. Utána más miatt kimaradt, így most már tényleg el kellett menni.

Mivel Diósd egyből Érd mellett van, nagyon hamar oda lehetett érni. Nem kellett reggel kapkodni, tudtam eleget aludni, és rendesen reggelizni. Ez szerintem nagyon fontos, jó alapot adott a versenyzéshez.

A családból anya, Moncsi és én is futottunk. Én a 10km-es számban (leghosszabb választható táv), a többiek az ötösön.

A nevezés roppant egyszerű volt. Odamentem, és kértem egy 10km-es rajtszámot. Teljesen ingyenes volt, és mivel az Intersport volt a szponzor, elég sok dolgot kaptunk, és még a tombolán is nyertünk.

Gyorsan felmértem a környéket, így hamar rátértem a bemelegítésre, ami most pici könnyű futás, majd hegyi rövid RT-zés volt fel és le. Nem éreztem kirobbanónak a formát, így azt gondoltam, ebből nem lesz nagy futás…

Egy gélt ittam meg előtte, ami igen jó szolgálatot tett (éreztem). A folyó ügyeket gyorsan el lehetett intézni, melyre volt kijelölt épület. Nem volt tömeg, nem kellett vele kapkodni. Ez egy hatalmas piros pont!

Kb. 20-an indulhattunk a 2 körös távon. Attilán kívül senkit nem ismertem, így nem tudtam, hogy mire számíthatok. Attila nagyon erős hegyi futó, tudtam, hogy már az elején el fog lépni a többiektől.

Amúgy az UB-s bemondósrácok voltak a ceremóniamesterek, így erre indultunk: „a három, a kettő az egy” dudaszó -> rajt!

A pálya nagyon technikás volt. Pár száz méter enyhén lejtős aszfalt, majd volt egy jobbra kanyar miután enyhén elkezdett emelkedni. Innen kb. 400-500m után jobban emelkedett, majd jött egy terepes rész, ami szintén még picit jobban emelkedett. Volt egy kis hullám, majd jött a legkomolyabb köves emelkedő. Ezután volt egy kis pihenős rész, egy kis hajtűkanyarral fűszerezve. A pálya nehezén már túl voltunk, innen már csak pici emelkedős rész volt a legmagasabb pontig, ahol volt a frissítési pont. Én mindegyiknél elvettem egy pohár vizet, ami leginkább hűtésre ment el. Attila egyiknél sem, amivel mindig nyert pár mp-cet előttem.

 

Gyakorlatilag elég hamar 3 részre állt be a mezőny. Volt egy nagyon fiatal srác (18 éves) ő, kicsit előre ment, aztán Török Balázs, Zöldi Attila és én szorosan egymás után/mellett.

Nem szerettem volna kockáztatni, ezért óvatosan futottam meg az első kört. Arra figyeltem, hogy a 2., 3. hely környékén maradjak, és figyeltem Attilát is. Balázs mellett kb. 2.5km után mentünk el, és picit messzebbről követett minket, a fiatal srác meg előre lépett el.

Már a verseny előtti napokban tudtam, hogy Attila is ott lesz, ő lesz a fő versenytárs, így megküzdöttünk egymással.

Szóval, az első és a negyedik hely között ketten maradtunk, szorosan követve egymást. Azt hallottam, és láttam, hogy Attila elég keményen tolja előttem (hangosabb légzés, és az emelkedőknél is picit többet vett vissza). Ettől független tudtam, hogy nem lehet semmit a véletlenre bízni, nem akartam korán ellépni tőle (az első helyezésért nagyon keményen meg kellett volna küzdeni, és nem lehetett tudni, hogy a srácban mennyi tartalék van, valamint Attilában is lehetett még plusz, mely erőt tisztelni kell). Figyeltem minden mozdulatát, hol előre ment picit, hol egész közel kerültem hozzá, de előzési távolságban maradtam. Már az első körben kialakult a fejemben egy technika, amivel le tudom előzni. Nem véletlen, hogy a futásaim végén gyakoroltam a fokozó technikát, és hogy pont a végére tettem. Pici tartalékkal futottam meg a verseny 2/3-át, majd az utolsó km-ben gondoltam, hogy robbantok egy nagyot. Az utolsó előtti km-ben már számoltam a hátralévő távot 9km-ig. Amikor elérkezett az idő, akkor egy hihetetlenül erős iramban elléptem tőle, szerintem nagyon meg leptem vele. Ezt 510m-en keresztül kellett tartani (3:13-as átlag iram), így kb. 30-40m-rel előtte hasítottam át a célvonalon. Kegyetlen jó befutó volt, és igazi verseny. Szerintem Józsa Gabi és Csere Gáspár is hasonlóan nagy csatát vívott meg az idei Wizz Air-en.

Talán ez volt eddig a legjobb versenyem. Hatalmas köszönet Attilának, hogy megküzdhettünk.

 

Konzekvenciák:

-          az első és legfontosabb, hogy úgy gondolom, a sok erősebb nyári edzésnek most igazán kijött a hatása (nem szállt el a pulzus, mégis nagyon erős iramot tudtam futni, a befutóra meg maradt bőségesen energia)

-          az új gél nagyon jó lesz. A Wizz Air-en nem éreztem a hatását, viszont más futásokon igen (egy tempó edzés, és ez a verseny)

-          szerintem ez volt a legokosabban, és legtaktikusabban felépített versenyem. Folyamatosan analizáltam, és mérlegeltem. Igazi mérnöki munka!

-          mivel pont egy újabb 10km-es versenyem lesz jövő héten, így a mai futás jó sok információval szolgált azzal kapcsolatban, hogy mit várhatok a NATO 10km-es versenyszámon (picit más pálya, már össze is állt fejben a taktika). Remélem majd arról az eseményről is ugyanilyen élménnyel tudok írni. Jó lenne! J

-          semmi gond nem volt, úgy érzem, minden tökéletesen sikerült.

 

 

 

Bare X-210: 1104.47km

 

 

4 hozzászólás

lacika76 2433 napja

Köszi szépen. Van benne igazság! :-)

Czeglédi Ferenc 2434 napja

Ez mestermunka volt!!! Gratulálok Lacikám!

lacika76 2435 napja

Köszönöm! Ez a verseny most nagyon jól jött, így a Wizz Air után, ami számomra nagy csalódás volt.

RemAti 2436 napja

Szép. Gratulálok!