Edzésleírás

GMG Pick-Up Games (2:0)

Az idei első egész pályás játék.

A cégnél kosárcsapatot szerveztek valami üzleti liga féleségbe. Meghivtak engem is. Hogy előtte játszhassunk együtt, béreltünk egy kültéri pályát 2 órára. Nem indult jól a történet. Először azt igérték, hogy felvesznek és kivisznek a helyszinre, de nem várt senki. Negyed óra várakozás után odagyalogoltam, de addigra már fél órája játszottak. Elkezdtem melegiteni. Már vagy 20 perce ott voltam és még mindig nem volt csere, pedig vagy 10 ember várt hogy játszhasson. Mivel amúgy is csak egy órát maradtam volna, mert Run Club edzésre akartam menni még utána, és annak már a fele eltelt de még mindig nem fogtam labdát, ezért elengedtem a dolgot és elindultam a futásra. Ezt látva a többiek visszahivtak, hogy mindjárt csere, igy további 10 perc várakozás után elkezdhettem végre játszani, bár addigra már full ideg voltam. Általában a pick-up game-eken rövid meccsek vannak, hogy senki ne üljön sokáig. Ők meg 25 pontos meccseket játszottak, egyesével számolva. És mivel a szinvonal nem volt túl magas, igy ez örökkévalóságig tartott.

 

Maga a játék is furán kezdődött, mivel a játékosok nagy része mély növésű filippino volt, igy életemben először centert kellett játszanom. Érdekes élmény volt. Csak a játék vége felé jöttem rá, hogy éppenséggel én vagyok az, akinek szednie kell a pattanókat. Amúgy is menni szoktam a értük, ám ezúttal én voltam az esélyesebb a megszerzésükre, és nem kellett tartanom tőle, hogy a fejem fölött átnyúl egy kéz és leszedi előlem.

 

Az első meccsen még a NIke-s kollégáim is játszottak. Először Akkaoui-t fogtam, mert ő tűnt a legügyesebbnek, de nem sok vizet zavart. Csak akkor tudott fickándozni, ha nem kapott normális védekezést. Na velem vért izzadt. Ráadásul elég kislánykosárlabda folyt (az általam megszokotthoz képest) a legkisebb keményebb ám szabályos megmozdulásnál is már nyávogva reklamálták a faultot.

Az elején még nem nagyon találtam a helyem az új pozicióban és bemelegedve sem voltam, igy elhúzott az ellenfél. A csapattársaim elég önzőn, passz nélkül dobáltak, igy sokszor fel sem értem a támadásokhoz, meg a lepattanóért sem tudtam menni. Ez elvette a maradék kedvem is. Amin sokat az sem javitott, hogy menetrendszerűen megint sikeresen kifordult a kisujjam egy szerencsétlen labdaérintésnél. De lassan aztán megtaláltuk a játékunkat, elkeztünk passzolni és mivel a másik csapat kezdett fáradni, gyorsinditásokból szerzett könnyű kosarakkal forditottunk, és végül szoros meccsen 22:20-ra nyertünk. Azt már észrevettem korábbi meccseken is, hogy nem viselik jól a vereséget, igy a kollégáim ezután durcásan le is léptek.

 

A második meccsen ott maradtam egy teljes filippino csapatban, mint a legmagasabb játékos (az én kollégáim között azért volt még egy center alkat). Ez a játék az előző totális ellentéte lett. Simán elhúztunk, és már zsebben érezhettük a győzelmet. Azonban ahelyett, hogy folytattuk volna a bevált taktikát, és járattuk volna a labdát, mindenki őrült módon elkezdett tüzelni - persze mellé. Igy magunkra húztuk szépen az ellent. Át is vették a vezetést, és már a győzelem kapujában voltak, mikor utoljára még egyszer megráztuk magunkat, és először egyenlitettünk, majd egy jó védekezés után megyereztük a győztes pontot is. 25:24.

 

Tisztában voltam vele az első játék után, hogy a futóklub edzést lekéstem, de mivel a győzelem kicsit meghozta a játékkedvem, igy folytatni akartam. Összességében nem ment rosszul, bár őszintén nagyon alibit játszottam végig, minimális erőbefektetéssel. Nem haraptam, hajtottam védekezésben, nem mentem a pattanókért (úgy sem hogy én voltam a legmagasabb) és alig futottam. de ilyen alacsony szinvonal mellett ez is (bár épp hogy) elég volt. Pillanataim voltak, amikor kicsit meghajtottam, de akkor meg azonnal kikészülve lógattam a nyelvem. De ilyenkor mindig lett egy kis megnyugtató előnyünk, vagy forditottunk. Hiába, 2 éve nem fogtam labdát, persze, hogy nem ment patentül.

 

A nem túl nagy hajtástól eltekintve egészen jól ment a játék. Akadt 1-2 bosszantó eladott (nem is passzokból, inkább betörésekből) de alapvetően nem hibáztam nagyot. A passzaim ültek, de valószinű nem azért mert annyira jók voltak, inkább mert nem túl ügyes törpék ellen játszottam, akik nem tudtak belenyúlni a labdáimba.

 

Inkább a társaimat tömtem labdákkal, nem vállaltam sokat (mivel a dobásom még nagyon bizonytalan, plusz nem is melegithettem). A 10 kosarat amit dobtam döntően visszatett lepattanóból és ziccerekből szereztem. A végefelé bemelegedve azért elengedtem már néhány tempót is. Idei első egész pályás játéknak elment, jó is hogy nem keményebb ellenfelek ellen kezdtem a visszatérést, de innen nagyon sokat kell még előre lépni, mert egy komolyabb ligában ez semmire nem lesz elég. Önbizalomnövelőnek és kis gyakorlásnak fel lehetett fogni, edzésértéke azonban nem sok volt.