Edzésleírás

Spárta 2.0 - Az őszi hadjárat - 24. edzés - Hétvégi hosszú - Három a magyar igazság
A hétvégi hosszúmra még azzal az elképzeléssel indultam el, hogy a legutóbb kialakított Kaputól-Kapuig útvonalat futom meg. Aztán az indulás után kedvet kaptam az előző napi akarattyai magaspartos felfutáshoz, így erre készítettem magamat már az Árpád úton is. Az Aligai út elején észrevettem egy másik hegyre vezető ösvényt is, aminek nem tudtam, hogy hol lehet a vége. Ezen kattogott az agyam a kapuig vezető, majd onnan vissza irányú úton, így vettem egy éles jobbkanyart, és már harcoltam is a lépcsőkkel. :) A Katica Pékség akarattyai kisboltja mellett értem fel a magasparta, a szívem jobban vert, mint az első csók előtt, de azért a helyén maradt. Egy felfutás nem felfutás, mondtam ki a jelszót, és már indultam is lefelé a Bercsényi lejárón annak érdekében, hogy az eredeti terveben szereplő alagutas feljárót is meghódíthassam. Ezt is megcselekedtem, így 3 kilométeren belül másodszor is 180 közelébe emeltem a pulzusomat. A balatoni panorámát most nem élvezhettem ki, mert az orromig alig láttam a ködben, de büszke voltam. Indult az ereszkedés. Akarattyáról lefelé azon kezdett el járni az agyam, hogy a fűzfői kapunál sokkal izgalmasabb lenne, ha a három a magyar igazság jegyében felfutnék a kenesei Soós-hegyre is, természetesen egészen alulról, a Partalja utcából. Ha már megfogalmaztam a lehetőséget, akkor valóra is váltom! - adtam ki a vezényszót, és megiramodtam felfelé. Jól esett a küzdelem, a pulzusom itt sem maradt a lent, hanem velem tartott a hegyre. Ha már feljöttem ide, akkor menjünk tovább a kenesei határ irányába, és emeljük a távot 25 kili környékére. Lett volna kedvem még felfutni az 1000 éves Csárdához is, de úgy ítéltem meg, hogy ma nem kell 30-hoz közel futnom, és otthon is vártak már rám. A kenesei Fő úton szépen visszacsorogtam, és elégedettséggel zártam a szerintem eddigi legizgalmasabb futóútvonalam teljesítését.