A technika kell, de mire a "három ilyen - három olyan - három amolyan odafelé, visszafelé megint más" sorozatnak felveszem a ritmusát, addigra vége is a gyakorlatnak. Nem vagyok szakember, de néha azt gondolom, hogyha sikerül jól eltalálni egy mozdulatot, azt jobb bevésni egy kicsivel hosszabb idő (legalább egyszerre 2-300 méter) alatt, mint azon nyomban egy másik tempóval folytatni a következő karcsapásnál.

Semmi bajom a technikával, sőt, jó lenne, ha sikerülne javítani rajta, az pedig csak gyakorlással megy.

A technikák nagyon is kellenek, habár a Robot az érdekes volt. 

Tényleg vált pályát, vagy majd mellettem lesz hely. :-D

Az a baj, hogy nem Ani az ifikkel foglalkozik, de már ő volt az, aki tavasszal elkezdte ezeket az összevissza technikákat, Roland pedig folytatja. Arról nem tehetnek, hogy sokan vagyunk, és ennyi ember mellett nem lehet mindenkire figyelni.

Viszont nekem nem nagyon van más alternatívám. Reggeli úszás, közel a munkahelyhez, jó társaságban, viszonylag megfizethető áron.

Valahogy magamat kellene megint felfelé ívelő pályára állítanom.

Régen ilyenkor iktattunk be egy véletlenszerű pillnagót, valahogy az mindig segített helyretenni a dolgokat. Persze, ha ismerős társaság, akkor én is inkább szólnék, vagy más megoldást keresnék. 

Amúgy egs az úszást!

Szólni kell! Majd mégegyszer, ha nincs foganat ott kell hagyni, amennyiben a fejlődés a fontosabb, nem pedig a társaság.