Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:29:59

Távolság

19.2 km Szint: 500 m

Tempó

04:41 p/km (12.80 km/h)

Edzésleírás

1. Baradla Underground Trail (http://baradla-trail.hu/)

Pénteken lementünk Jucival, és egy régi barátjával (aki tiz éve él Japánban) a Jósvafőn lévő Tengerszem szállóba. Meló után 6:15-kor indultunk Gáborért az újpesti metró végállomásnál lévő Gogo Hamihoz. Ott toltunk egy burgert, kicsit beszéltünk, aztán go Jósvafő. Az M3 shell kúton még megálltunk egy pályahasználati licencért, ami 10 napra 3 ropiért nem is olyan sok a spanyol autópályadijak után... :)

Kényelmes tempóban haladtunk az autópályán, és aztán Miskolcon meg is álltunk a mekinél egy kis kávéra. Itt először a Chéque Déjeuner Cadhoc+ utalványával szerettünk volna fizetni, ám azt nem fogadták el. Először a menedzser még azt mondta, hogy OK, de aztán látták, hogy ez a CADHOC PLUSZ, igy módositották korábbi álláspontjukat, és nem vették át a jegyeket. Maradt fizetési eszköznek a KP. Innen már lassabban tudtunk haladni, de azért csak leértünk, és megérkeztünk a teljes sötétségben is gyönyörű környéken lévő Jósvafőre, ahol a Tengerszem szálló 14-es és 15-ös szobáiban megszálltunk (sic!). :D

Este már nem sok erőnk volt semmihez, igy egy közös, dumálós vacsi sem fért bele, mentünk aludni a tusolás után.

Reggel 7-kor..körül keltünk, hogy kényelmesen odaérhessünk az Aggteleken lévő versenyközpontba, lehetőleg a 9 órai rajt előtt jóval. Sietve elköltöttük a Nuszkó által összeállitott reggelinket (én csak az egyik Mars csokiszeletből haraptam egyet, mert ennyivel futás, pláne verseny előtt nem szerencsés, ha bekajálok) a teljesen menetkész csomagjaink néma társaságában a hotel előtti, két komoran sötétlő hegy által V alakot formázó völgy látképét biztositó téren sorakozó, esti eső áztatta súlyos fa padok egyikén. Miközben a ködbe burkolózó tájat néztük, és halkan beszélgettünk, én fejben már félig a versenyen jártam. A taktikámat dolgoztam ki. Azon filóztam, hogy mennyire nyomjam meg összességében a versenyt, és végül arra jutottam, amire előzetesen is gondoltam. Egy jó lendületes edzésnek fogom betudni, és hajrázni sem fogok a végén. Ez nem arról szól, most még nem. :)

Aggtelekre gyorsan átértünk, és a barlang előtti parkolóban álltunk meg, ami akkor még majdnem üres volt. Innen kb 350 méter séta után elértünk a versenyközpontban, ami pár sátorból, meg a rajtkapuból állt. Elég szép számmal gyűltek össze a versenyzők, és még Korányi Balázzsal is tudtam beszélgetni pár percet, amig a rajtszámátvétel miatt egymás mögött álltunk sorban.

A melegitést most az első két-három km-re biztam. Úgy okoskodtam, hogy nem túl durva a mezőny, és azért reméltem, hogy 16 km-es hegyiverseny lévén lesznek kényelmes tempóban futók is, akikhez csatlakozva a táv elején majd szépen bemelegszem, aztán az első komolyabb emelkedőn kicsit növelem a tempómat, és egészen a barlang kijáratáig kényelmes utazóban haladva tartogatom az erőmet a "visszaútra", ahol aztán lendületesen futva bedarálok majd jó pár arcot. Ez volt a terv. De mint sok esetben a taktika itt is borult. A rajt előtt a főszervező srác persze bemondta, hogy előttünk halad majd kb 100-150 méteren át egy felvezető autó, ami megpróbál "visszafogni" minket annak érdekében, hogy le tudják kamerázni a mezőnyt.

A rajt majdnem pontosan, 9 óra 2 perckor történt meg. A felvezetéses lassitás kb 50-60 méter lehetett, és utána nekiiramodtunk. A mezőny eleje látszólag túl gyors tempót ment, velük nem akartam menni, viszont közvetlenül az első 4-5 ember mögötti szétszóródott 8-10 fős társaság tagjaként lépkedtem közel térdig érő gazban a keréknyomban. Itt aztán elég gyorsra sikerült az a laza melegités, mert az első pár kilin 4:23-as tempóval melegitettünk, de ezt szépen megtörte az első komoly emelkedő, ahol a durván két km-en keresztül tartó kaptatón annyira elsavasitotta az engem korábban megelőző 7-8 ember közül egy kivételével (ha jól értettem később, akkor ő futó berkekben Tapirka becenéven ismert) az összeset, hogy a hegy tetejére ketten utolértünk egy jóval előttünk futót, aki csatlakozott hozzánk. A tetőről lefelé zúdultunk, és Jósvafőn, az előző esti szállásunk mellett futottunk be a Baradla barlangba, ahol csodás élmény fogadott mindenkit. Itt megint összeverődött egy kisebb társaság, mert sorra futottunk fel az előttünk haladókra egészen addig, mig egy kb 8 fős társaság össze nem verődött, és libasorban haladva szaladtunk a kivilágitott folyosókon, és termeken át. Ez az élmény általan nem igazán foglalható szavakba. Egyszerűen hihetetlen volt. Mintha én lettem volna egy sötét elf őrjárat egyik üldöző, vagy menekülő tagja egyenesen az R.A.Salvatore által jegyzett regények egyikéből. Ha valaki elolvassa az Otthon cimű kötetet, vagy még inkább az azt követő, Mélysötétben játszódó részek egyikét, akkor nagyjából megérti, mire gondolok. Vissza a futáshoz. Szóval úgy gondolom, hogy bent is nagyon erős tempót mentünk, mert a körülölelő látvánnyal nem nagyon tudtam foglalkozni, csak éreztem, hogy valami fantasztikusnak vagyok a részese. Ahogy a levegő hirtelen pár fokkal hidegebb, és sokkal nyirkosabb lett, már az is önmagában eszméletlen volt, de ekkor jött a fekete leves. Bizony a nagy semmiből. Eddig eszméletlenül jó volt minden...aztán egy csapásra megváltozott.

A barlangba 7km-nél, és pontosan 30 percnél mentünk be. A GPS elvesztette ugyan a jelet bent, de a futó óra mutatta, hogy mennyi idő telt el, és igy nagyjából meg tudtam mondani, hogy hol járhatunk. Mivel a táv 16km volt a kiirás szerint, és a felszinen ebből 2x7km-t kellett teljesiteni a tempónk mellett arra tippeltem, hogy maximum 10 percet tölthetünk a barlangban, de érzetre jóval 5 percesen belüli ezreket futottunk bent is, igy egészen furcsa volt, amikor a konvojunk egy idő után más - nem kivilágitott szakaszon haladt. A talaj csúszóssá, és egyenetlenné vált, minek okán akaratlanul lassultak a lépteim. Nem sokkal a Barlang cimű horror film megnézése után minimális kétségbeesés kezdett úrrá lenni rajtam, amikor észrevettem, annyira leszakadtam pár száz méter után a sötét barlangban, hogy már csak a hosszabb egyenes szakaszok végén láttam a korábbi társaim lámpáinak fényét pislákolni egy pár másodpercig. Majd következett újra a sötétségben körülölelő csend, amit csak a lábaim szüntelen dobogása, és a fújtató lihegésem tört meg. Látvány szempontjából ez a rész volt a legérdekesebb az egész futó pályafutásom során, jelesül a saját lihegésemből eredő, a fejlámpa jobbra-balra imbolygó fényével megvilágitott tejköd szerű pára a mindenhol sötét üregekkel teli kanyargós nem túl szűk, de végtelenül hosszúnak tűnő járatban.

Egy idő után utolért engem egy srác, akivel aztán együtt utolértük a többieket, de eddigre már 4:48 (ekkor fordult alá először a bokám) + 42:57 = 47 perc 45 mp-nél jártunk összességében, tehát ha 5 perces tempóban futottuk, akkor a barlangban eltöltött 17 perc 45 mp alatt több mint 3.5 km-t tettünk meg, azaz bőven másfél kilit futottunk feleslegesen oda. Na ekkor utolértük az elbizonytalanodó társaságot, akik jelentősen lassitottak, viszont nekem ekkorra elegem lett az "üldözésből", ezért megfordultam, és a saját lámpám fényénél akartam haladni, mert úgy jobban láttam, tehát elöl akartam lenni. Jött mögöttem egy srác, aki majdnem felért rám, de nem vártam meg, hogy előttem haladhasson, igy elzúdultam mellette, s most már én voltam az, aki vezette a barlangi rohanást. Egy rakás értékes perc eltelt, mire kiértünk a kivilágitott részre, ahol figyeltem, hogy hol kell majd felfelé futni. Egy elágazásban állt egy fiatal srác, aki odafelé hagyott minket, illetve az utánunk jövők közül még jó pár embert továbbfutni, és mikor rákérdeztem, hogy miért nem szólt nekünk, akkor csak annyit mondott, hogy ott vannak a kövek. Lenéztem, és a szürke betonon láttam kb 10 kicsi, szürke(!!!) követ nyil formában lerakva ott, ahol a srác állt. Bazmeg! És ezzel a véleménnyel csak én nem küldtem el a felmenőjébe azok közül, akikkel beszéltem.

Sebaj, ez már egy új verseny, ugyanis kb 3 kilit mentünk a barlangban egy nem az útvonalhoz tartozó, totálisan veszélyes, kivilágitatlan, az amúgy szervezett túrák között legnehezebb, öt csillaggal jelölt nehézségű útvonal lebetonozatlan szakaszán. Persze visszagondolva a tudat, hogy ilyen helyen -, ahol más halandók csak túravezetővel és óvatoskodva sétálhatnak - futhattam, totális magányban, mindent feledtet. Ilyenre valószinűleg nem volt még példa engem, és a mögöttem jövő magányos srácot kivéve. És mernék fogadni, hogy nem is lesz. :)

Szóval a kijáratot megtalálva azt kellett észrevennem, hogy egy rakás, nálam sokkal lassabb ember előzött meg, és egy lépcsőn mennek felfelé. Hát uccu neki! Kettesével szedem a fokokat, közben tologatom félre az embereket, akik lassitanának engem, s sűrűn kérek elnézést, ha valakinek véletlenül picit nekimegyek. Próbálok vigyázni, mert már sokat jöttünk, de ezek mindenhol ott vannak. Mindig előttem! Aztán egyszer csak végre szabad az út! Gyerünk! Megyek tovább, de nem fogynak a rohadt lépcsők...felnézek, és még hátra van egy csomó! Ó, hogy a ragya verje bele. Átváltok sétára én is, mert körülöttem mindenki sétál. Persze kettesével harapom megint a lépcsőt, közben nagyokat húzva magamon karral mindkét oldalon fogva a korlátot. Egy mögöttem érkező még gyorsabb, ezért őt elengedem. A végét meglátva megint nekiiramodok, pár másodperc, és kint vagyok. Balra fordulunk, és előttünk egy tér félkörben kirakva kövekkel. Emberek állnak körülöttünk, és tapsolnak mindenkinek, de nem érek rá ezzel foglalkozni, igy szétnézve látom, hogy ott van a bejárattól a beigért frissitőállomás. Odaszaladok, és betolok egy fél pohár kólát, majd nekivágok, és közben megkérdezem a bőszen töltögető lányt, hogy merre vezet az útvonal, mire ő oda mutat a háta mögé, és annyit mond, hogy arra, felfelé. Megindulok a jelzett irányba, és látok egy utat főúttól a barlang felé levezető útba beletorkollni. A kereszteződésben bekapuzták az oldalutat, ami jó széles, és felfelé megy, még nézem is, hogy milyen szépen ki van rakva kövekkel az egyik oldal. De rendesek ezek, igy már nem lehet eltéveszteni! Igy kéne kirakni a köveket máshol is! Meg is indulok felfelé a betorkolló úton, ami kanyarodik vissza a barlang bejárata fölé tornyosuló épület mögé. Egész nagy kanyart irunk le...mondom magamban. Hú, de keskeny ösvényen kell futnunk, ez nem vicces! Aztán egyszer csak vége az útnak. Megtettem egy bazi nagy kört, és megint ott vagyok a barlang bejáratánál. PHASZOM MÁR! MI EZ? Szivatnak minket? Megkérdezem megint a lányt, hogy merre van az út... Mondja, hogy arra fent. Nézem, de nem látom. Viszont most már nem a lábam előtti utat figyelem, mint mikor a barlangból kijöttem. És a pulzusom sincs már az égben, mert nem lépcsőzésből jövök ki.

Megindulok megint arra, és közben a pillantásomat körülhordozom az úton, ahol futottam egy kört....hát sokan jöttek utánam. :DDD

Megint odaérek a kövekhez, de most távolabbra nézek, és látok az erdőben egy-egy faágon egy 30 és egy 50 centis szalagot...király! Akkor mégsem nekünk rakták ki a köveket. Valszeg az autósok ellen, hogy ne parkirozzanak oda.

Átgázolok a bozótoson, és látok magam előtte jóval két embert. Egy csajt, meg egy idősebb urat. Mint utólag kiderült a csaj második lett a lányoknál, az öreg úr meg...nos ő róla nem tudok semmit. Iszonyatosan nehéz volt felfelé az emelkedőn, és mivel ez már többszörösen új verseny volt, nem is nyomtam annyira. A lány nem futott gyorsan, de nagyon lassan hoztam be. Mögöttem hallottam feljönni azokat, akiket a barlangban a lépcsőkön leszakitottam. Úgy voltam vele, hogy ha tudnak, menjenek el. Nem érdekel, az előzetesen eltervezett 1-10 helyek egyike már úgysem lesz meg, szóval csak futok egy jót magamnak.

Felértünk a domb tetejére, miközben lehagytam az urat, meg a csajt is, hátranéztem, és azon kaptam magam, hogy engem megtörtek a történtek, de még igy is jobban jöttem ki a szituból, mint mások, mert most nagyon lemaradtak! Elkezdtünk ereszkedni. Kétszer is aláfordult a bokám az itteni, öklömnyi kavicsokkal tarkitott felszinű csapáson, s ezután már nagyon óvatosan lépkedtem, minek okán jelentősen lassultam is. Még igy is megelőztem 3 további embert a nyélig, ahol látótávolságban volt 5 további áldozat. A nyél brutális emelkedője visszafelé kemény lejtővé vált. Itt szerencsére visszafogott tempó és szolid előzgetés jellemezte az utamat, és nagyjából a bokáimból is kiállt a fájás. Utána következett egy derekas lejtő, ahol további 3 embert kaptam el, köztük egy nagyon fiatal fiút is megelőztem. Riszpekt neki, hogy ilyen versenyen gyötri magát! Utána egy fószer megkérdezte, hogy én is eltévedtem-e. Mint az állat, feleltem, és nyomtam tovább.

Egy lejtőhöz érve már kezdtem érezni a cél szagát! Láttam, hogy 100-200 méterrel előttem 5 ember fut eléggé szétszórva. Na, őket kéne még megcsipni - jutott eszembe a gondolat. Egy lejtő végén lévő éles balkanyarra azonnal emelkedésbe fordult a pálya, és alig hittem a szememnek, mikor visszanéztem oda, ahonnan jöttem, az üldözőim, akikről azt hittem, hogy rég leráztam őket, ott voltak kb 25-30 méterrel mögöttem! Hát ez nem lehet igaz. Na jó, nem fogom széthajtani magam, tartom a tempómat, és ha befognak, akkor sem fogok velük menni, meg hajrázni, mert ez nem az a verseny. Hozzá kell tenni, hogy ekkor már nagyon éreztem, hogy nem ilyen távra készültem, amióta áprilisban elkezdtem a futást. A lábaim kezdtek elfáradni, és a légzésem is olyan volt, mint egy versenylóé a futás végén. Na nem olyan habos, hanem olyan zajos! Arra tippeltem, hogy 2 kili lehet hátra. Ekkor mentünk el egy tábla mellett, amire ezt irták:

"Baradla barlang 2km"

Nicsak! A barlangtól kb 300 méterre van a cél, akkor már csak 5 perc kb. Fejben dől el minden, hiszen There is no spoon! Csak azt néztem, hogy kit lehet még megfogni. És csökkent a távolság. Az engem üldözőkkel nem is foglalkoztam. Foglalkozzanak ők velem, én teszek rájuk. Kapjanak el, ha tudnak! Ajjaj, valaki átkapcsolta a Destroy módot a fejemben. Elkezdődött a bedarálás! 1...2....3 sorra jöttek, és már láttam, hogy az amúgy jól mozgó srácot is meg tudom fogni, ha nem nyit hosszú hajrát. Ahhoz nem éreztem a csit. Ha felfutok rá, és nem birok ellépni mellette, akkor sem fogok sprintelni a végén, mert biztos le tudnám nyomni, de nem akarom. Viszont úgy csaptam hátba, hogy azzal a lendülettel el is mentem mellette. Kb 400 méter lehetett hátra, és ekkor már elég durván mentem megint. Az utolsó domról még hátranéztem, és láttam, hogy nincs mögöttem közvetlenül senki, nem is kell hajrázni, hurrá! Azért nem kocogtam, nehogy baj legyen a végén. Beértem, kicsit pihentem a térdeimen, aztán mentem innivalóért.

Szuper volt még igy is! Kóla, banán, viz, olympus, Nuszkónak, és Gábornak Borsodi Citrom sör. Aztán egy jó meleg vizes zuhany, hajmosás, száraz ruha, és eredményhirdetés várt a gulyásleves meg az utána következő barlangi túra előtt.

Az eredményhirdetés előtt elmondtam a főszervező srácnak, hogy a barlangban mi történt, ami miatt elnézést is kért. Persze utána a hangszóróba kijavitotta, hogy nem az ő hibájuk. Akkor kié? A váci börtönigazgatóé? Vagy Nelson Mandelaé? Mindegy, volt egy rakás korosztály (5-6/7-8/9-10/11-12/13-14/15-16/felnőtt/felnőtt, mi lett volna ha nincs eltévedés, amit rögtönöztek).

A felnőttek "hivatalos" eredményhirdetése közben beszólt valaki, hogy mondjanak időeredményt is, mire a főszervező srác visszakérdezett, hogy minek, hiszen az nem tükrözi a pályát. Hát ezzel vitatkozni lehet, ugyanis tökéletesen tükrözi azon futók esetében, akik a hivatalos versenyen az első három helyet bezsebelték.

A vicc kategóriát is kihirdették, igaz, az övékét úgy hivták, hogy "felnőtt férfi korosztály, ha nem lett volna eltévedés". Tehát egy mondaton belül meg is ideologizáljuk, hogy ez nem a mi hibánk. Lett volna+ eltévedÉS!!! Mindegy a fő poén eztán jött csak, mikor kihirdették a harmadik helyezettet, akkor bemondta valaki, hogy ő saját maga szerint második lett volna...akkor gyere. És megkapta a "mi lett volna, ha ezüstérmet". Majd egy olyan futó kapta az aranyat, akinek "72 perces NIKE félmaratont sikerült futnia idén". :D

Elképzelek igy egy olimpiát, vagy VB-t, vagy bármilyen más futóversenyt. LOL

Mindent összevetve egy élménnyel lettünk gazdagabbak, és valszeg jövőre is el kell jönni ide, mert a legszebb és egyben a legbolondabb futóverseny diját is besöpörte nálam a Baradla Underground Trail.

Köszi, és viszlát jövőre!

2 hozzászólás

G.Ildi 4276 napja

TROLL! :D

Gratulálok, nagy vagy! :)

lajhára 4277 napja

húúú, isteni leírás!! nagyon jó volt újra átélni, amit átéltem és jobban megismerni, amit nem éltem át.

és egy hős vagy, hogy nem gyaktad le azt a barlangi k*cs*g*t a f**ba. remélem, hogy később kibelezte egy barlangi troll.