Gúta maraton.

Szeretem ezt a versenyt, közel van és pont félbeszakítja a felkészülés már-már unalmas menetét. Ha szerencsém van sikerül régi ismerősökkel találkozni és olyan futókkal állni rajthoz, akiket nagyra tartok.

Idén Vágó Bogi tűnt fel elsőre, majd pilláztam egyet mert Szőnyi Feri rajtolt mellettem.

Nem kérdés, hogy elfutottam az elejét, elcsesztem az első frissítést, szénsavas víz volt és én nem tűröm a savanyút, sem gyümölcs ízt futásnál. Nem ittam, még szerencse, hogy egy darabig bejöttek Imiék kocsival, így tudtam panaszkodni és megitattak a saját pöttyös bögrémből  mentes vízzel.

A továbbiakban viszont nem volt mese, inni kellett, toltam a szénsavasat, várva, hogy mikor jön a hányinger, túl meleg volt, túl is öltöztem. Van olyan, hogy minden passzol???

Mivel ez egy oda-vissza verseny, így mindenkivel tudsz találkozni, így esett, hogy fülig ért a szám mikor szembe futott Maráz Zsuzsi és kedves, gyors  kollégám Petri Krisztián.

Ajándék lányom második hajcsárként szövegelt. Kiszólt a kocsiból valahol 28  km után, hogy van még 1 óra 21 percem, hogy beérjek!!!

(itthon nyújtásnál, mikor elsőre nem értem el a lábujjamat, kinevetett és megkérdezte segítsen-e? Ha még az apjától is tanul, felköthetem a gatyámat.)

Meg vagyok elégedve, sikerült terv szerint 4 órán belül (absz 6., korosztályos 5. lettem, jelentősége semmi, de jól néz ki  :)  )