Első nap.Szîvem a torkomban dobog.

Pulzusom az egekben.

Mit keresek.én itt??Ma a francot akarok??Rengeteg ultrás vesz körül.Hátizsák.Futnak mint akik az életükért teszik.Engem.is elragad a hév.De félek.Nem tudom mi vár rám.Szépen a maratonig megállás nélkül futottam.Kocsis Árpi szólt h bőven időn belül vagyok.Sétálhatok is.Jól.éreztem magam.A meleg erősen tűzött egész nap.Este masször.Nyújtás.Vavsizni alig tudtam.Viszont jót aludtam.

Második nap.Reggel fél 5 kor ébredek.Semmi bajom.Semmim nem.fáj.Reggeli.Zuhany.Indulunk.

Hűvös volt.De hamar meleg lett.A maitól féltem.legjobban.De ez ment a legjobban.Énekeltem.Beszélgettem.Telefonáltam.6 óra alatt értem be.Este a szokásos.Enni.még mindig nem tudok.

Hamadik nap.Csak egy maraton.20 nál hatalmas fájdalom a jobb lábujjaimnál.Cipő le.A körmeim lifegnek.Hatalmas hólyagok.Ragtapasz.Jó erősen.Ketodex.Semmi gond.Fele megvan.Kissé szenvedősre sikerült maraton.Este masszőr.Nyújtok.Végre tudok enni is.A lábujjaim gázosak.Nem.kicsit.Nagyon.Nem.is alszom jól.Félek.Mi.lesz ha nem tudok holnap cipőt húzni.

Negyedik nap.

Óraállítás.A fél 5 az fél 6 basszus.Gyors reggeli.Az összes körmömet leragasztottam ahogy csak birtam.Korai indulás.Fázom.Rohadt hideg van.Dzsekiben indulok.Hamar megválok tőle.Óvatosan.lépkedek.Jesszusom.Birok futni.14 nél csatlakozik barátnőm.Jó h itt van.De sokat nem.bedzélgetünk.Fülem.bedugom.Zenét hallgatok.30 nál teljes megzuhanás.Sirok.Zokogok.Azt akarom h vége legyen.Sosem volt még 10,km ilyen hosszú...útálom.Aztán a löszfal után egyre több ismerős az út szélén.Kiabálnak.Sikitoznak.Ölelgetnek.Észhez térek.Nem fájnak az ujjaim.A térdem fáj.De mennyire.Úristen.Beszarok a fájdalomtól.Ketodex.Hátha segít.Ha krll sétálok.De beérek.A srácaim.ott várnak.Aztán valami történt.Óvatosan futni kezdtem.Már csak 3,2,1 km.Az ikreim elémjöttek.Futnak felém.Anya!!!!te hős vagy!!

Folynak a könnyeim.

Megcsináltam.

Körbefutottam

Mert megígertem.

Magamnak.

Neked <3

Ui:azon gondolkodom ,jövőre mit fogok másképp csinálni.