Számomra a 2014-es év rengeteg kihívást tartogatott, és ezek nagy része nem a futásról szólt. Ami a sportot illeti, így alakult az évem:

4 maratont futottam az idén, de ez a hegyi sikerült érzésre a legjobban, ha időben nem is a legjobb lett.

A verseny reggelén a Zalaegerszegre vezető úton csak pislogtam, mikor a kocsi hőmérője – 17 fokot mutatott, de a futótársakkal csak bíztatni tudtok egymást, napfényes futás lesz, semmi problémát nem fog a hideg okozni. Az öltözékem a lehető legjobban sikerült eltalálni. Leírom, hátha valakinek egyszer segítséget ad hogyan kell öltözködni – 12 fokban: 1 zokni, 1 vastag futónadrág, 1 felső aláöltözet, 1 rövid ujjú póló, 1 futó kabát + vékony sapka és kesztyű tökéletesnek bizonyult, egy picit fáztam, de csak addig, amíg nem értünk fel a TV toronyhoz.

A TV toronytól lefele a kedvenc részemen megint hihetetlen öröm fogott el, hogy újra itt lehetek, futhatok, a szikrázó napsütésben a hó gyönyörűen csillogott. Igyekeztem ezeket a képeket elraktározni  a maraton második felére , illetve rosszabb időkre. Csácsig elég sokat futottam „napozva” telis-tele ilyen érzésekkel. Eddig is imádtam ezt a pályát, de azt hiszem ebben az évben lett a szerelem örök.

A versenyzési taktikám az előző évekhez képest nem sokat változott, ahogy az emelkedőkön azt éreztem, hogy gazdaságosabb gyalogolni, megtettem. Sajnos évről évre már ismerem az oszlopokat és a bokrokat, hogy honnan sétálok, szóval itt nem volna rossz valami fejlődő tendenciát mutatnom.

Ahol a 24 és a 41 km-es táv kettéválik, nyugodt szívvel, nem sóvárogva a 24 kilométeres futók után elfordultam a csácsi részre. A terep ezen rászén az útviszonyok elég rosszak voltak, de esés és mentális megborulás nélkül megúsztam (az előző években Csács után kétszer is holtponton estem át). Az erőmet az idén is jól sikerült beosztani, mert sík részen sehol sem kellett sétálnom. Gógánhegyen tudtam, hogy sok időt fogok veszíteni, és mivel a pályát lefele is jól belehetett látni, figyelni tudtam a vetélytársakat, akik nem is tűntek fel, így a motivációm eléggé lecsökkent a gógánhegyi felfele részen.  Viszonylag kipihenten láttam meg azt a bizonyos buszmegállót, ahonnan már csak lejtmenet várt rám. Amikor a városba értem és piros lámpát kaptam, odajött hozzám egy srác, gratulált, jól esett.

A célban olyan kedves emberek vártak, akik csak miattam jöttek el Keszthelyről, és pont látták a befutóm. Nagyon meghatódtam, köszönöm nekik.

Habár a tavalyi időmön 11 percet rontottam, mégsem vagyok csalódott, mert az időjárási körülmények és az útviszonyok sokkal mostohábbak voltak. A 4 óra 27 perces időmmel korcsoportos 1. helyezett lettem (ami nem volt túl nehéz, mert sajnos egyedül voltam a korcsoportomban). Összetettben  3. helyezést sikerült elérnem, ez utóbbi teljesítményért megkaptam életem első kupáját is.

Minden frissítőállomáson megköszöntem a frissítők munkáját, mert szerintem sokkal nehezebb a hidegben ácsorogni, mint futni. Hatalmas köszönet jár nekik, mindenhol olyan hőmérsékletű teát kaptam, ami éppen jó volt. Természetesen köszönöm a szervezők  munkáját is, különös jó volt a visszaemlékezéseket olvasni az elmúlt 19 évről.

Ahogy tavaly, az idén is rengeteg barát és ismerős vett körül és szurkolt nekem, köszönöm mindenkinek, jövő re újra találkozunk!

Ha valakit érdekel a pulzus, táv és szint diagramm, íme: