Szenior Fedettpályás Világbajnokság, Budapest

Igazat megvallva nem tudtam, hogy mire leszek képes a 9 nappal ezelőtti 53 kilis futásom után... így nemigen reklámoztam, hogy neveztem a félmaratoni (persze nem fedettpályán) távon. Úgy voltam vele, hogy ha már itthon van ez a VB, akkor kihasználom a lehetőséget, ki tudja mikor sikerülhet ilyen mégegyszer.

Reggel elég satnyának éreztem magam, nemigazán akart a lábam bugizni. Aztán beálltam a rajthoz az M35-ös korosztály (35-40 év közöttiek) zónájába, és nem volt visszaút. Nekiindultunk a távnak, amire 1:50:30 idővel nevezetem (tudom... többezren nyomnak ennél jobbat :) ), és 2 kilinél a részidő 8:48 volt... hát nem mondom kicsit bekezdtünk, pedig valahol a mezőny utolsó harmadában "kocogtam" a 60-70 évesekkel együtt :D. 5,5 körös volt a futás, ahol a leggyorsabbak 2,5 körnél előztek meg... na mondom, akkor kétszer is fognak kőrözni :D A második kör végén (7 kili) nyomtam egy zselét meg Gatorade-et, hogy időben jöjjön a hatása, ami be is jött, mert a táv felénél nagyon jó tempóban tudtam menni. Aztán kezdtem érezni, hogy fáradok, de fal sehol, így lelkesedésből nyomtam tovább... valahol 15 környékén volt a legnehezebb még a motivációt és a lendületet fenntartani, de a versenyhelyzet felülmúlta a gondolataimat is, és csak faltam a kiliket. Az élmezőny pedig nem ért utol mégegyszer... :D Aztán elérkezett a 20 kilis tábla, ahol szó szerint már kirázott a hideg az élménytől és rákapcsoltam amennyire csak bírtam, és a célegyenesben még lehajráztam 4 versenyzőt (na jó, ők 45-60 közöttiek voltak). Egy elmondhatatlan érzés kerített hatalmába, mikor megnéztem az órámon az eredményemet, el sem tudtam hinni, hogy képes vagyok 5 percen belül futni a kiliket a félmaratonon keresztül... Mondjuk a pulzusomat elnézve talán a felénél már ki kellett volna dőlnöm :D

Egyszerűen csodálatos volt a nap, főleg hogy 9 napja megdöntöttem 10 kilométerrel az eddigi hivatalos futás távomat, ma meg 9 és fél perccel medöntöttem a félmaratoni időmet!