Szuperkatlan 30
(Távolság- és szintadatok az itiner alapján.)

Túl jó idő, a kelleténél sokkal több szúnyog (de közel sem annyi, mint a Buda Határán), eléhezés, majd kaja után a teljes visszaszakaszon hasmenés, no meg az előzmények, és a Mátra 60 után egy eleve roncs térd - a mellékelt adatokból látszik, hogy nem is nagyon ugráltam vele. 

Jeremcsuk Istvánnak gratuláltam közben a Mátrabérhez (célzott rá, hogy a Kinizsihez is kéne :)), Csetneki mester meg csábított a K100 oda-visszára magánban, de mondtam neki, hogy ilyen lábbal ez nekem pár hónapig felejtős. De az igazat megvallva ekkora baromságról már én is inkább csak olvasni szeretnék, mint részt venni benne. (Pár héttel a Szuperkatlan után egyébként megcsinálta.) 

Izomzatilag nem volt kimerítő, mégis a hétvége után kettő plusz négy napig teljesen zombi voltam. Lehet, nem kellett volna pár nap alatt egy levél Algoflex Fortét benyomni, de ennél is megalázóbb, hogy a torkomat két jéghideg citromos limonádé ütötte ki. Mindegy, végigértem, megmaradtam, legalább kaptam egy újabb papírt arról, hogy hülye vagyok. :)

A szervezéssel sem volt gond, bár egy rajtszámot azért elviseltem volna. :) A túra nekem marhára tetszett, volt egy sajátos, őrült családos hangulata. :) Ó, és amiért mentem - végre tudom már, mi az a Katlan, és hogy visszafelé (a meredek oldalon) milyen megmászni a Getét. (Amolyan Ágasvár extra.) Már csak a jó lábbal lefelé hiányzik... legközelebb. :)