Tresó Gábor körbefutotta Nógrád megyét

Tresó Gábor, a balassagyarmati Kiss Árpád VDSE sportolója tíz nap alatt minden nógrádi településre elfutott, több mint 700 kilométert teljesítve. Bár az utolsó két napon már sérüléssel bajlódott, így is végigvitte célkitűzését, amelyekre nehéz szavakat találni.

Az ultrafutó azóta kipihente magát, és a Nógrádsport tudósítójának mesélt élményeiről.

- Az egyik legnagyobb élmény, helyszíntől függetlenül a sok csodálatos táj volt, melyeket láthattam – kezdte élménybeszámolóját Gábor. – Az egyik mindenképpen a Cserhátszentiván-Kutasó-Bokor szakasz, ahol lehet, hogy az eső még javított is a látványon. Ahogy a meredek fákkal teli domboldalon szállt fel a pára, és az eső eltompított mindenféle civilizációt. Mintha a házak is összehúzták volna magukat, hogy kevésbé ázzanak, én pedig azt éreztem, eggyé olvadok a természettel.

A másik ilyen szépséges látvány a Jobbágyi felé tartó úton, az egyenes végén a Mátra nézett le rám, miközben balról a Cserhát intett búcsút. De legalább olyan szép volt reggel a ködös párás időben az elveszett szellemvárost idéző Hollókő is.

Hatalmas élmény volt megismerkedni a csodálatos, kedves emberek, akik vendégül láttak utam során, vagy csak pár jó szóval biztattak. Nagyon új és döbbenetes találkozás volt az erdőben a vadállatok közelsége. Kétszer volt alkalmam közelről megcsodálni őzeket, és egyszer fácánokat zavartam fel egy bokorból. Nem tudom ki ijedt meg jobban.

- Hogy bírtad fizikálisan a nagy utat?

- Mondhatni, gond nélkül fogytak el lábam alól a kilométerek. A 3-4. nap körül vártam a változást, de semmi nem történt. Szüleim csodálkoztak is, hogy nincs semmi gondom. A legtöbbször feltett reggeli kérdésre, szinte mindig a „nem rosszabb, mint tegnap volt" felelet hangzott el. Esténként nagyon jól aludtam és minden reggel feltöltődve ébredtem.

- Na és mentálisan?

- Talán két-három olyan kisebb szakasz volt, amikor igazán magányos lehettem volna. De nagyon változatos volt mind a tíz nap. Mindössze három nap volt, amikor egyedül indultam neki az aznapi távnak. A csatlakozó futók, a változatos terep és időjárás, az eltévedések és a telefonhívások nem engedték kikapcsolni az agyam. Végig aktív voltam szellemileg.

De mentálisan a legnagyobb segítség a szüleim és Kovács Dusán támogatása volt, aki minden reggel üzenetet küldött. Ezek általában még elszántabbá tettek, esténként pedig ha volt időm és energiám, átbeszéltük a történteket. 

A teljes interjú itt olvasható.

Napi beszámolók Gábor weboldalán. 

Forrás: nogradsport.hu,

Képek: trashow.uw.hu