Boston Marathon: 2:03:02, de nem világcsúcs

pen | 2011-04-19  | 5 hozzászólás

• cimkék:
• Kara Goucher, 
• Marathon, 
• boston, 
• Geoffrey Mutai, 
• maraton 

Tweet

Hétfőn ideális futóidőben és erős hátszélben futotta a 115. Boston Marathont a több mint 24 ezer induló. Az eliteknél szoros befutók és hihetetlen eredmények születtek, de a bostoni pálya sajátosságai miatt világcsúcsként a győztes férfi időeredményt (2:03:02) nem fogadja el az IAAF.

A férfi mezőny erős tempójáról eleinte az amerikai Ryan Hall gondoskodott, aki mindig közbelépett, valahányszor lassult az élboly. 5 km-nél 14:47, 10 km-nél 29:05 volt az elsők részideje. Féltávnál (1:01:58) már világos volt, hogy új pályacsúcs születik majd – a korábbit Kiprono Cheruiyot futotta 2010-ben (2:05:52). A szintes útvonal ellenére a táv második felében tovább nőtt a tempó. A kenyai Geoffrey Mutai 30 és 40 km között futott egy 28:22-es tíz kilométert, ezzel teljesen szétrázva az élbolyt. Az iramot csak honfitársa, Moses Mosop bírta, így kettejük sprintbefutója döntött a győzelemről. Mutai 2:03:02-vel nyert, Mosop 2:03:06-tal lett második, az etióp Gebre Gebremariam 2:04:53-mal harmadik és legjobb amerikaiként Ryan Hall 2:04:58–cal bejött negyediknek.

Bár Mutai ideje 57 másodperccel jobb Haile Gebrselassie 2:03:59-es világcsúcsánál, a bostoni pálya több ponton sem tesz eleget az IAAF szabályainak, ezért itt - hátszél ide vagy oda – nem lehet hivatalos világcsúcsot futni. Egyrészt a rajt és a cél közötti szintsüllyedés túl nagy, másrészt túl messze van egymástól –légvonalban - a start és a finish. Ennek ellenére a Mutai által futott maratoni átlagtempó (2:55/km) fantasztikus.

Sok pro és kontra vélemény született máris arról, elfogadható-e az új idő világcsúcsnak. Talán a kontra vélemények az érdekesebbek, így ezekből fordítottam le párat:

Alberto Salazar szerint nem szabad, hogy Mutai ideje világcsúcs legyen. Salazar szerint:”A pálya letjése, kombinálva az erős széllel (21mérföld/óra hátszél) ami csak az ilyen egy irányban haladó versenyeken segít, körülbelül kétpercnyi előnyt adott most a futóknak. Ha ezt elismerjük hivatalos rekordnak, akkor hamarosan olyan maratoni pályákat alakíthatnak ki, melyek kínálják ezeket a lehetőségeket, és így sokkal jobb idők születhetnek majd.”

Mark Landrum (maratonfutó, cikk hozzászóló): „Ötször futottam Bostonban, voltam 128. New Yorkban és 34. Chicagoban. 40 évesen futottam 2:31-et New Yorkban. Tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy Boston a legkönnyebb maraton, amit valaha futottam. A Heartbreak Hill [a 21. mérföld táján lévő emelkedő a pályában - a szerk.] egy vicc. A hűvös idő, a szurkolók, a pálya szintsüllyedése, a viszonylag kis emelkedők amik a 18. mérföldnél kezdődnek, a jó frissítés és az utolsó hat, végig lejtős mérföld következtében lesz ez a pálya remek „felkészülés” az év későbbi részében rendezett nehezebb martatonokra. Boston még egy sík maratonnál is könnyebb, mert síkon az ismétlődő teljesen ugyanolyan lépések kiszívják a lábakból az erőt. Az olyan erős hátszél, mint ami most volt, pedig csak tovább könnyítette a futók dolgát."

Ross Tucker (sportscientists.com) szerint a szél tegnap 2-3 százalékot, azaz 3-4 percet segíthetett Mutainak. Hosszas elemzését a témában itt olvashatjátok el (angolul).

Mutai a verseny után maga is elismerte, hogy a hátszél is segítette, megköszönte Ryan Hall kezdeti tempó diktálását, és még arról is nyilatkozott, hogy a megnyert 225 ezer dollárnyi pénzdíjat félreteszi majd azokra az évekre, amikor már nem tud így futni.

A nőknél is jól szerepelt az egyik amerikai futónő, de nem az, akire a verseny előtt a legtöbb figyelem irányult. Kara Goucher helyett ugyanis Desiree Davila volt az, aki megpróbált végig a kenyai-etióp élbollyal (Sharon Cherop, Caroline Kilel, Alice Timbilili, Dire Tune) maradni. 30 km után előbb Timbilili, majd Tune szakadt le, így Davila, Cherop és Kilel küzdhetett egymással a dobogós helyekért. Cherop fáradt el először, Davilát pedig bár szárnyakon repítette a közönség szurkolása, az amerikai így sem bírta az utolsó 200 méteren az apró Kilel tempóját. Kilel 2:22:36-os egyéni csúccsal nyert, Davila 2:22:38-cal lett második. Kara Goucher - akinek tavaly szeptemberben született meg első gyermeke - szintén egyéni csúcsot futott, 2:24:52-es idővel ötödik lett.

Eredmények

Férfiak

1. Geoffrey Mutai, KEN, 2:03:02

2. Moses Mosop, KEN, 2:03:06

3. Gebre Gebremariam, ETH, 2:04:53

4. Ryan Hall, USA, 2:04:58

5. Abreham Cherkos, ETH, 2:06:13

6. Robert Kiprono Cheruiyot, KEN, 2:06:43

7. Philip Kimutai Sanga, KEN, 2:07:10

8. Deressa Chimsa, ETH, 2:07:39

Nők

1. Caroline Cheptonui Kilel, KEN, 2:22:36

2. Desiree Davila, USA, 2:22:38

3. Sharon Cherop, KEN, 2:22:42

4. Caroline Rotich, KEN, 2:24:26

5. Kara Goucher, USA, 2:24:52

6. Dire Tune, ETH, 2:25:08

7. Werknesh Kidane, ETH, 2:26:15

8. Yolanda Caballero, COL, 2:26:17

Forrás és kép: iaaf.org