Sport

(verseny)

Edzés ideje

06:20:00

Távolság

180 km Szint: 650 m

Tempó

02:07 p/km (28.42 km/h)

Edzésleírás

Nagyatád Ironman OB, díjazott váltó, kerékpár. A tervünk a 12 órán belüli teljesítés volt, ha sikerül, 12 üveg Veuve Cliquot-t nyerünk:). Az úszás nagyon jól sikerült, Bisku az előzetes várakozásokhoz képest korábban, 1:25 alatt kint volt a vízből, ami nagy eredmény mellben úszva. A váltás után biciklire ültem, a depoból kijőve azonnal 175 volt a pulzusom. Gondoltam idővel megnyugszom és lejjebb megy, ezért elkezdtem egy nyugodtabb tempót tekerni - és nem változott semmi. Nagyatádig 175-ös átlagpulzuson tekertem, nagyon magas volt, pedig 30 körüli átlagom volt. A pálya egész jó volt, sok helyen lehetett frissíteni, mondjuk a sokat változó déli szél sokat kivett belőlem. Leginkább a nagy meleg fogott meg, 10:30 és 17:00 óra között voltam kint, a legnagyobb melegben, felhő egy szál sem. Már az elején tudtam, hogy ez a magas pulzus vissza fog ütni, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele, ezért inkább megpróbáltam így végigcsinálni. Nagyatádig minden rendben volt, sokat ettem és ittam, nem éreztem fáradtságot vagy görcsöt, sok embert előztem. Aztán az első körön, olyan 80 km körül elkezdett görcsölni a bal lában és innen a maradék 100 km végig volt valami gond. Hol a bal, hol a jobb lábam, a vádlim, a combom belül, kívül, hátul, nem tudtam mit csinálni vele. Kicsit visszavettem, próbáltam máshogy helyezkedni az ülésben, más pedálfordulatot választani, ezek egy darabig segítettek is, aztán ott is utolért a görcs. A 3 kör maga volt a rémálom, iszonyúan szenvedtem, nem segített a zene, a frissítő, a locsolás, a magnézium, semmi. Egy dolog volt bennem: egész évben erre készültem / készültünk, egyszerűen nem adhatom fel, végig kell mennem. Többször is elszédültem, színes foltokat láttam, majdnem hánytam, párszor el is sírtam magam. 2 olyan görcsöt is kaptam, hogy nem tudtam a nyeregben nyújtani, annyira összeugrott a lábam, hogy muszáj volt megállni. Az utolsó kör elején annyira kóvályogtam, hogy elütöttem a Szülők vs fiúk csapat nőtagját, aki végül Tomi bringájával fejezte be a versenyt, mert az esés miatt defektet kapott. Az én bringám használható maradt, de elcsúszott a sebességmérő - levettem az órát és a pulzusmérőt is, már úgysem számított semmi, tudtam, hogy mennyi van hátra és a többi nem érdekelt. Végül nagy szenvedések árán, a tervezett 6 órás időből bőven kicsúszva, 6:20 alatt fejeztem be, a hivatalos idő ennél valamivel több a depók miatt. Még valahogy átadtam a chipet, aztán eldőltem a fűben - a következő 15 percről nem sokat tudok, valaki levette rólam a sisakot és a szemüveget, kaptam egy kis vizet az arcomra meg valamit a fejem alá. Érzékeltem embereket magam körül, de nem igazán tudtam, hol vagyok. Negyed óra után megpróbáltam felülni, de olyan rosszul lettem, hogy vissza kellett feküdnöm. Egy idő után tudtam egy kicsit inni és a lábamat is megmaszírozták, így már tudtam mozgatni. A következő 1-2 órában folyamatosan ittam és ettem, szerencsére nem jött vissza semmi és így fokozatosan jobban lettem. A futás is rosszabb lett a tervezett 3:45-nél, kerek 4 óra sikeredett szintén nagy szenvedések árán - de ami a lényeg: 11:50-es hivatalos idővel befejeztük a versenyt és megnyertük a fogadást! Piszok kemény volt, Laci a maraton után olyan állapotba került, hogy infúziót kellett kapni - ez a meleg mindenkit kinyírt. Az 53 díjazott váltóból 27-ikek lettünk, az életmód váltók (180 induló) között ezzel az eredménnyel olyan 60. körül végeztünk volna, vagyis első Ironmannek elég jó eredmény. Kicsit sajnálom, hogy nem sikerült a 6 óra, de ebben az időben egyszerűen nem voltam képes többre. Jövőre újra eljövünk és megpróbáljuk - hátha 10 fokkal hidegebb lesz:). A verseny hangulata nagyon megfogott, mindenképpen szeretnék visszatérni ide. Maximális tisztelet minden teljesítőnek, még nagyobb az egyéni indulóknak, azon belül is a nagy számú női és idősebb korú versenyzőnek. Magamat elnézve ők valami egészen hihetetlent nyújtottak, időeredménytől függetlenül. 11 után jöttünk el, végig bíztatva az utánunk érkezőket. Érzelmileg nagyon feltöltött, hatalmas élmény volt. Jövőre ugyanitt:)

3 hozzászólás

tomcsi 3601 napja

ha jól sejtem nem tudtál volna még egy maratont kisajtolni magadból... :-)

az időd jó lett, az állapotod viszont nem érte meg ezt...

megcsináltad azért, ez a becsületedre válik...

Gratula!

pety8 4279 napja

Maximális elismerésem!

navratil 4289 napja

Minden tiszteletem és elimerésem a tied. A körülményeket olvasva ez kegyetlen kemény lehetett. Nagyon örülök, hogy magadat is legyözve hősiesen végigcsináltad és gratulálok mindegyikötöknek !