Edzésleírás

Az idő természetesen bruttó idő. Indulástól érkezésig. :)

Duna menti kerékpártúra Mosonmagyaróvár-Passau 604km

1. nap - A bécsi szellem (Mosonmagyaróvár - Tulln 184.7km)

Ami az előzményeket illeti a szokásosak voltak. Éjszakás voltam a túra előtti héten. 12 órás műszakban. A szombati napot
pihenéssel töltöttem illetve még a vasárnapi nap nagyobbik részét is bár már volt olyan gondolat, hogy vasárnap reggel
elvonatozok de ez nem jött össze. Végül vasárnap délután kettőkor szedtem össze magam ,ezután az indulásig már nem feküdtem
ágyba bár az csak hétfő reggel történt meg. Délután még el kellett hárítanom néhány problémát ami az első csomagtartók
felszerelésével kapcsolatban merült fel illetve természetesen össze kellett pakolni. Végül éjjeli egykor voltam menetkész. 04:35-kor
indult volna vonatom de annál rizikós volt az átszállás ezért inkább a 06:47-essel indultam. A vonaton már volt társaságom egy
bringás úriember személyében. Zuglón leszálló és áttekerés a Keletibe. (A zuglói lépcsőn való kerékpárlecipeléstől tartottam mert
a csomagok leszerelésére nem volt idő. Akkor még nem tudtam, hogy ez csak molyfing ahhoz képest ami vár rám.) Szerencsére ezen
a vonaton is volt kerékpárszállító viszont ülőhely nem volt benne így Győrig lehetett álldogálni. Szerencsére itt is akadt utitárs
akivel gyakorlatilag végigbeszélgettük az utat. Mielőtt megérkeztünk volna Győrbe az eső is esni kezdett. Végül amikor leszálltunk
már csak szemerkélt. Átszállás a Hegyeshalomra induló vonatra és végül érkezés Mosonmagyaróvárra 10:49-kor.
Felszereltem a csomagokat és indultam megkeresni a Pozsony felé vezető utat ami egy információkérés segítségével sikerült is. A
városból kiérve azonnal társamul is szegődött az egész utamra jellemző ellenszél. Arra indultam amerről a sok-sok szélkerék
várta a szelet. A tempó 13-16km/óra. Kellemes meglepetés, hogy már Mosonmagyaróvártól kerékpárút van "Eurovelo 6" táblákkal .
Még mielőtt azonban nagyon beleéltem volna magam egyszer csak jelzőtábla balra. Be egy faluba és onnantól durva kavicsos út
amin igen nehéz 1.4-es gumikkal széllel szemben menni. Folyamatosan eltart a főúttól, hogy aztán Rajka előtt egy 4-5km-es
forgalommentes mellékúton visszatérjen rá. Kicsit morcossá tesz ez a dolog és alig várom, hogy kiérjek az országból. Rajkára érve
kihasználtam, hogy még tudok mutogatás nélkül fagyit kérni azután tettem egy tiszteletkört, ugyanis a jelzéseket követve
visszatértem oda ahol beértem a községbe. Viszzafelé indultam és hátrafelé tekingetve észrevettem, hogy hol kellett volna
letérnem és hamarosan el is értem az "Államhatár" feliratú táblát.
Pozsonyba nem akartam bemenni hanem azt érintve a Duna mellé érkezni. Térképem nem volt mert annyi jót olvastam a Duna
menti kerékpárútról. Kicsit túl sokat vártam ami a jelzéseket illeti. :) Bár a kerékpárutat megtaláltam négy óra körül arról a
Dunát nem láttam csak este fél nyolc körül. Bad-Deutsch-Altenburg nevű helységben történt a kerékpárúttal való találkozás. Egy
full extrás pihenő fogadott, ilyen nem is volt több amerre jártam. Víz, fekvő alkalmatosság, szerszámok, pumpa. :) Én meg azt
hittem ezután mindig ilyen lesz. :) Még szerencse, hogy vizzel legalább a két kulacsomat megtöltöttem. Ezután ugyanis hosszú-
hosszú szakaszok jöttek szántóföldeken keresztül és emelkedőkkel fűszerezve a nap pedig ekkor még kegyetlenül sütött. Az utak itt
is kavicsosak de apróbb kavics mint a Rajka előtti szívatás és jól le is van döngölve. Már négy éve megtapasztaltam a Dráva menti
utamon, hogy az osztrák falvak nem magyar falvak. Nincs kocsma és kisbolt. A víz elfogyott és hamarosan mintha a sivatagban
jártam volna. Végül Haslau nevű városban pillantottam meg a Dunát. Egy durva lejtőn tudtam a partra lemenni. Egy teraszon
nagyon röhögtek. Szerintem már azt, hogy tolni fogom vissza a bringát. Lent ugyanis szembesülni kellett azzal, hogy itt vége a
kerékpárútnak, át kellene kompolni. Hívni a révészt telefonon.... esznek a szúnyogok... na inkább ne! 10km Bécsig onnantól újra
van kerékpárút ezen az oldalon. Gond nem lehet. Hittem én. Így hát búcsút vettem a kerékpárúttól és főútvonalon folytattam az
utam. Tekertem ahogy engedte a szél de lassan kezdett sötétedni az út pedig nem akart véget érni. Egyenesen a repülőtér felé vitt
és letérési lehetőség semmi. Esetleg az autópályára. Végül már minden út a repülőtér különböző területeire vitt. Már teljesen
besötétedett és egy felhőszakadás is készülődőben volt amikor találtam egy letérőt ami nem a repülőtérre vitt és úgy saccoltam
megközelítheti a Dunát. De letérőt erről sem találtam és kicsit mindig a rossz irányba ívelt. Végül már tudtam, hogy rossz az
irány és elkezdett szakadni az eső. Szerencsére éppen beértem egy autópálya felüljáró alá. Miközben falatoztam egy kicsit
egyszercsak feltűnt, hogy valami víz folyik a közelben. Átmásztam egy gáton és mi van ott? A Duna. Vagyis akkor azt hittem, hogy
az a Duna egyik ága. Akkor úgy emlékeztem, hogy a kerékpárút végig megy a szigeten így nincs más dolgom mint keresni egy
hidat és átmenni rajta. El is értem egyet. Ki is van táblázva, hogy Donauinsel (Duna-sziget). Átmegyek a hídon, követem a
táblákat. Már túl sokat mentem és a következő táblát sem találom. Hol a Duna másik ága? Inkább visszafordulok. Bizony jobban
jártam volna ha nem teszem hanem inkább a következő táblát keresem mert akkor már itt rájöttem volna, hogy nem a Duna van
mögöttem. Így hát visszamentem a másik oldalra mert ott legalább van út ami a parton visz. A következő hídnál eljátszottam
ugyanezt a műsort. Amikor erről a hídról is visszajöttem megláttam egy táblát Donaukanalradweg felirattal. Nekem
Donauradweg kellett de - gondolom a fáradtság miatt is - a "kanal" szót medernek fordítva megmagyaráztam magamnak, hogy
jó helyen vagyok. Ha csatornának fordítom megint rájöhettem volna a hülyeségre. Haladtam hát tovább a "Duna mellett" és egyre
távolabb a Dunától. :) Viszont egyre inkább kifelé tartottam a városból és kezdett minden egyre gyanúsabb lenni. A kerékpárút is
egyre bizonytalanabb lett. Végül mentem már oda-vissza, mindenfelé. Álldogálltam kereszteződésben amiben a táblák két
írányban Bécset mutatták és mentem kerékpárúton ami egy bokorban ért véget. Nem akartam de be kellett a roamingot és a GPS-t
kapcsolni a telefonon. Nagyon nehezen akart meglenni a pozícióm de végül meglett. Azt sem tudom hányadszorra néztem meg
mire végre véletlenül visszazoomoltam és bejött a képbe a Duna. Akkor persze megértettem miért Duna-csatorna kerékpárút a
Duna-csatorna kerékpárút. Innen viszonylag könnyen megtalálta a folyót és az első hidat. Az elmélet ugyanaz volt mint az első
Duna-csatorna átkelésnél. Átmegyek a szigetre és ott lesz a Donauradweg. Nem volt ott. :) Kerékpárút volt de nem az. Elmentem
ezen a következő hídig ott sincs semmi. Na nincs mese... sok pénz de internetezni kell. Kigugliztam egy térképet amin végre
láttam, hogy a nekem kellő út csak átkel az egyik hídon. Nem megy a szigeten. Visszamentem a partra és megfogadtam, hogy ha a
bokrok között kell menni akkor sem veszítem el mégegyszer a Dunát. Hamarosan megleltem a "Donauradweg" és "Eurovelo 6"
táblát amit este óta kerestem. FÉL HÁROM ELMÚLT!! :) Visszaemlékezni sem tudok hány szerpentinen tekertem fel és hány lépcsőn
cipeltem fel és le a biciklit a csomagokkal de így utólag nagy kaland volt. :) Ha nem leszek Alzheimer kóros akkor erre mindig
emlékezni fogok. Azt sajnálom, hogy nem láttam nappal Bécset de éjjel is nagy élmény volt. Egy -két kivilágított hajónál Bécs
külterületein meg is álltam bámészkodni. Az egész nagyszerű volt, a hajnal a Duna mellett. Szerintem ez kárpótolt a
küzdelmekért. Ha alszok akkor ez kimarad. Egy kisebb faluban a parton eszegettem kicsit és tovább indultam. A cél Tulln volt, az
első kemping Bécs után, attól kb 30 km-re. A reggeli után 15km volt még. Életem leghosszabb 15km-re kerékpáron. Szombat
délután kettő óta nem aludtam és kedd reggel volt. Háromszáz km állva a vonaton, már 180km körül kerékpáron. Hamarosan le
kellett szállnom mert komolyan attól féltem, hogy beletekerek a Dunába ami max 2 méterre folydogált. Ami a legijesztőbb volt
azonban, hogy nemsokára újra le akartam szállni és nem tudtam visszaidézni, hogy mikor szálltam fel. Így értem el a kempinget
06:45 körül. Itt még üldögéltem kb fél órát egy padon mert a recepción nem volt senki. Amikor végre a nyelvi nehézségek leküzdése
után felálítottam a sátrat lefeküdtem és elájultam. :) Erre a napra több tekerést nem terveztem csak egy kis városnézést helyben.