Edzésleírás

Vitézlő 50 + 6 avagy "Szendrő körül szívatnak. Stop."

Szendrő - Szuhogy - Szalonna - Meszes - Galvács - Csehi - Szendrő

Mivel bőven volt időm kinéztem szombatra egy távolabbi túrát, a Vitézlő 50-et. Azt hiszem ilyen távol még nem is voltam teljesítménytúrán. Utazás vonattal Miskolcig illetve onnan tovább Szendrő városába. Kerékpárt, sátrat és társait is vittem mert a következő napokra is voltak terveim de azokat lefújtam végül.
A túra starthelyére, a helyi általános iskolába érkezve regisztráltam és el is foglaltam szálláshelyemet a sportcsarnokban. Bár Miskolcon sikerült vennem egy jobbféle szendvicset, bundáskenyeret és rántott sonkát azért jó lett volna valami normális vacsora. Szétnéztem a környéken de nem láttam semmit ami nyitva lett volna vagy egyáltalán nyitva lehetett volna. Így hát meg kellett elégednem azzal ami volt.
Eleinte úgy tűnt, hogy ketten leszünk egy nyíregyházi sráccal az egész csarnokban. Voltak mások is de azok egy másik helységben voltak. Azt nem derítettük ki, hogy mi a különbség a kettő között. Végül "menetrend szerint" érkeztek a későn jövők és 10-12 főre szaporodott a létszám.
Most nem tudtam olyan jól aludni a matracomon mint a Mátrabérc túra előtt. Nem tudom mi volt a baj. Lehet, hogy mindenképpen kell füldugó.
Reggel 6 körül keltünk. A nyíregyházi sporttársal elmentünk keresni egy boltot amit sikerült is találni. Nyitva is volt.
Este mondta ez az úriember, hogy kezdő túrázó én pedig mondtam, hogy futkározni szoktam. Nem siettem a készülődéssel viszont egyre inkább úgy tűnt, hogy ő rám vár. Végül csak rákérdeztem és jól is gondoltam. :) Mondtam neki, hogy én kocogni fogok. Nem baj, megvár. Így lett. Hanem amikor elindultunk azt mondta, hogy jön velem egy darabig. Na ezen már tényleg meglepődtem. De ez is így lett. Végül nem sokkal az első pont után az első dombra menetnél elbúcsúztunk egymástól jó utat kívánva.
Továbbhaladva arra gondoltam, hogy a két Mátrabérc 2800m-es szintemelkedéseinek leküzdése után meg kellene próbálni a Vitézlő 50 1030m-ét kocogva leküzdeni. Végül úgy döntöttem, hogy addig tartom a futómozgást amíg nem látom úgy, hogy gyalog is tudnék olyan tempóban haladni. Szépen is haladtam... 40 km-ig azt hiszem három emelkedő volt ahol gyalogosba kellett váltani.
A túraútvonal nagyon megnyerte tetszésemet. Van benne aszfalt de az is szép helyeken megy illetve a nem aszfaltos szakaszok bőven "kárpótolnak" mindenért. Néhol kifejezetten technikás a pálya.
Az első probléma Szalonnán adódott ami abszolút az én hibám volt. Kimaradt egy ellenőrzőpont. Már több mint két km-et elfutottam amikor is már a következő ponthoz közeledtem... Nem gondolkodtam. Indultam vissza. Pecsét megvan... hajrá! Innen megint minden renben egészen a 40. km-ig, Galvácsig. Itt következik be az első ugratás. Én nem nézem a km-eket de egyik srác informál, hogy már csak 5.5km van hátra. Remek. Már a batyumat sem töltöm meg vízzel.... mert elég az ami benne van. Ezután aszfaltos km-ek jönnek. A leírás azt mondja a Vár-domb előtti kanyarban le kell térni az útról a piros négyzet jelölésen. Van becsatlakozó földút kettő is. Jelölés semmi. Követem a többieket mert ahol ők letérnek ott van. Felmászok a domra és már ereszkedek lefelé amikor felfogom, hogy volt fent egy info-tábla amin csak a nyilat néztem de nem olvastam mit írt. A leírás pedig egyre inkább nem illeszthető a helyszínre. Vissza a táblához. 15km, 35km 25km... Na tessék. Nem is kellene itt lennem. Rohanás le az aszfaltosra, vissza a jelöletlen földutakhoz. Azt mondja egyenesen megy az út a szántó mellett. Kiválasztom amelyik egyenesebbnek tűnik és elidulok. Mintegy 1.5-2km kell, hogy belássam: ez nem lehet az az út. Elfogy a víz... észreveszem, hogy a srác félreinformált mert nem 5,5km volt hanem erős tíz.... kezd reménytelen lenni a dolog. Végig első helyen voltam a távomon... jó lett volna először beérkezi még akkor is ha a később indulók között van gyorsabb. Visszamegyek az elágazáshoz de már nem tudom mit tegyek. Sok perc eltelik mire végre jön valaki a másik útról a 35km-en Csehiből ahová nekem kell tartani. Elindulok de már nagyon szomjas vagyok. Szétszáradva érkezek az utolsó ellenőrzőpontra ahol legalább víz van. Mielőtt továbbindulnék megkérdezem, hogy biztosan arra kell-e menni amerre gondolom. Kár volt. Meggyúztek, hogy visszább kell menni és ott elfordulni. Erre visszamásztam az utolsó durva emelkedőn amin éppen leszenvedtem magam. Felére megint csak a kilátástalansággal szembesültem. Itt le kellett ülnöm egy fél percre az út szélére. Nem tudtam mi lesz már. Mentem vissza a pontra, mondtam mi a gond. Válasz: "Eddig minden 35-ös arra ment." Ja csak az felejtődött el, hogy amikor a lapomat pecsételték még rá is kérdeztek, hogy 50-es vagyok-e. Ezek után sikerült végigkínlódni az utolsó 4km-et.
Az utolsó 10km-et jól jellemzi, hogy ide-oda zsaladgálással még a szűk gyalogos tempót sem tudtam hozni.
A túrán leküzdött plusz km-eket 6km-ben állapítom meg ami angyon óvatos becslés.
a problémáktól eltekintve nagyon jól szervezett túra. Jóvőre ha időbe belefér vissza fogok vágni. :)

Azt hiszem végül még így is én voltam az első beékező hosszútávos. :D