Edzésleírás

A szél mindig lefelé fúj. Így volt ez ma is amikor visszatértem a régi, jó, öreg Gazdagrét körömhöz. És egyben vissza tértem a régi jó, öreg lábkörömhöz is. Nagyon gusztustalan dolog, de hát, Ti nagyon jól tudjátok, hogy a lábkörmök néha leesnek. Ehhez hathatós segítséget nyújtanak a terepfutások, meg a rossz, csúszkálós zoknik, meg a gének. Nos a szél lefelé fújása abból eredztethető, hogy a meleg levegő felszáll, és helyére jön a hideg. Most, hogy így végigondoltam, tényleg nem hülyeség, hogy a szél mindig lefelé fúj. Pedig eredetileg csak vicceskedni akartam vele. De nem hülyeség, mert ha olyan bazi nehéz a nyomorult hideg levegő, akkor miért ne törekedne mindig lefelé. Nos, akárhogyan is, amikor fölfelé futunk, mindig szembeszél van.

 

 

Is itt most, bármiennyire is akaratunk ellen való, vissza kell térnünk a szelek sajátosságaira. Tételezzük fel, hogy mondjuk valaki flatulál. Mondjuk futás közben. Ez ugyebár nem életszerűtlen, hiszen ilyenkor össze-vissza nyomódnak a belek, meg a hasak. Itt most azzal ne foglalkozzunk, hogy ezt hogyan lehet úriember módjára megtenni, mivel mindnyájan ismerjük azt a szituációt, mikor a Duna-parton próbálunk tömegben, versenyen, két lépés között kiengedni némi bélgázt, bizonyságul, hogy nem csak a szénhidrát-, de a szénhidrogén feltöltés is hatékony volt. Ilyenkor két eset lehetséges. Vagy sikerül ütemre fingani, vagy a flatuláció egy sajátos esete történik, amit azonban már defekáció névvel említ a szakirodalom.

De maradjunk csak a szerensésebb esetnél. Ilyenkor a meleg levegő távozik, ezzel már eleve légmozgást okozva. Szelet. Egy szelet forró szelet. De ez a meleg levegő azonnal elkezd felfelé emelkedni, és helyére beáramlik valahonnan a hideg levegő. Vagyis amint elült egy forró fergetg, azonnal követi egy hűvös légmozgás. Érdekes ugye? És mivel Ti mindannyian jól ismeritek az úgynevezett pillangó efektust, pontosan tudjátok, vagy legalábbis ezután tudni fogjátok, hogy ha bárhol hirtelen hűvös fuvvalat simítja arcotok, akkor nagy valószínűséggel valahol a világon valaki nem sokkal ezelőtt flatulált.

Feljegyezték például, hogy 1987 május 10-én John Uriel Smith minnesotai babtista lelkész hűvös légáromt érzett a parókia egyik helyiségében. akkor azt hitte, valaki kinyitott egy ablakot. A modern kutatások azonban kimutatták, hogy 1956-ban, azaz több mint harminc évvel korábban, éppen Magyarországon, egy szovjet katona, név szerint Vologya Emettovics Maximov egy T56-os harckocsi lövegtornyában, megrémülve egy feléje dobott molotov-koktéltól elszellentette magát. A bélgáz 17-szer kerülte meg a Földet, míg végül minnesotában kifejtette hatását a lelkész környezetében.

Ennél is érdekesebb Ullyses Simpson Grant, az USA Csendes-óceáni tengeralattjáró flottájának harmadik fokozatú hadnagyának esete. (A hadnagy csak nevében rokona az USA egykori elnökének, bár a család nem titkoltan az elnök után adta a nevet harmadik gyermeküknek. A Grant család mindhárom fiúgyermeke a flottánál szolgál).

Szóval, a hadnagy egy gyakorlat során 2007-ben a Hormuzi-szoros közelében periszkópmélységben hirtelen azt észlelte, hogy rendkívüli módon kell faltulálnia. Ez részint az előző napi fűszeres vacsora, részint a régóta tartó rendkívül nagy nyomás miatt volt, mely nyomás nem benne értendő, hanem a gyakorlat feszültsége okozta. Nos, kiengedte a bélgázt. A modern Los Angeles osztályú atomtengeralattjárók, melyek képesek akár évekig is a víz alatt maradni rendkívűl fejlett szellőztető és levegőcserélő rendszerrel rendelkeznek. Ezek a rendszerek képes arra, hogy a benti levegőből kiszűrjék a bélgázt és a hajó ballaszttartájaiba tárolják, mint hasznos felhajtóanyagot. Ezt történt Grant esetében is. a legközelebbi merüléskor, mikor a ballaszttartályokat kiürítették, a flatula buborék formályában a vízbe, majd a légkörbe távozott.

És itt következik a dolog érdekesebb rész. Ugyanis a gyakorlat végeztével a hadnagy hálaadásnapi eltávozást kapott, amit családja körében töltött el. A felesége behozt a pulykát, édesapja pedig (Arnold Sherman Grant) megpróbálta meggyújtani a hálaadásnapi gyertyát, mely régi hagyomány a tengerészcsaládokban. De amint fellobbantotta a gyufát, azt egy hirtelen széllökés elfújta. Megpróbálta újra, de megint ugyanez történt. végül csak ötödik próbálkozásra sikerült neki. Az öreg persze maga is régi tengeri medve volt, aki a USS Ronald Reagen anyahajón szolgált húsz éven át és sorhajókapitányi rangban került nyugállományba. Azonnal tudta, mi történt. Csak ránézett a fiára és ennyit mondott:

- Ullyses. Bevetésen soha ne egyél chilit. Ez parancs.

 

Vologya Emettovics Maximov, elöl középen, puskával. Háttérben a molotov koktéltől kiégett szovjet tank

 

És a minnesotai babtista lelkész John Uriel Smith, aki épp az esetről tart élménybeszámolót egy konferencián.

 

Ullyses Simpson Grant harmadik fokozatú tengeralattjáró hadnagy azon a pillanaton gondolkodik, mikor kiengedte a bélgázt.

 

Arnold Sherman Grant nyugállományú sorhajókapitány még aktívan egy dísszemlén a USS Ronald Reagen atommeghajtású repülőgép anyahajó fedélzetén.

 

A USS Ronald Reagen atommeghajtású repülőgép anyahajó (és a USS Lake Champlain ellátóhajó)

6 hozzászólás

lapiszorny 4503 napja

ahaaaaa......nem is lennél igazi DH, ha nem beszélnél 1000szóban a flatulálásról......
jelek szerint, nem hagyott mély nyomot Benned ez az edzés :-) .... hát persze,mert én nem voltam ott

ripetti 4503 napja

Kösz srácok. De ezek mind valós események.

Picikocka 4503 napja

Akkor jót futottál? :D

Gebregab 4503 napja

Köszönjük :)

Nezumi 4503 napja

Szóval ezért húztál el már a Csörsz utcánál! Ezt fogalmaztad! Megérte! Nekem egy ideig az segített a széllel szemben, hogy hátha utolerlek, aztán hogy hátha egyszer majd már lefelé is futunk!

Julcs 4503 napja

Ripi, nem gondoltál még arra, hogy kiadod az edzésnaplódat? Mondjuk könyv formájában? Megfontolandó... :)