Edzésleírás

Van aki azt mondja: hősnek születni kell. A valóságban azonban hősnek senki sem születik. Csak egyszerűen azzá válik, mikor a sors éppen oda állítja, ahol szükség van rá. Nem gondolkodik, hogy mit csináljon, egyszerűen csak teszi a dolgát.

Ez a történet két ilyen hősről szól.

 

 

Hármashatárhegy, majd ki egész a város pereméig. Megkerültük a HHH repteret, és a kéken vissza.

Mikor elindultunk Bonóval kettesben, már éreztük, hogy baj lesz. Tök sötétben futottunk felfelé a Fenyőgyöngyétől. A szél kitartóan fújt, arcunkba tolva a havas esőt, ami szünni nem akaró erőszakossággal ostromolta a hegyoldalt. Hamar felértünk az elágazáshoz, ahol beváltottunk a panoráma körre. A fák között az eső valamelyest mérséklődött ugyan, de a nedves nyövényzet ontotta magából a párát. Sokszor, mikor egy egy horpadásban futottunk, szó szerint a orrunkig sem láttunk. Ilyen körülmények között a fejlémpa sem segít túl sokat, mert csak az arunk előtt gomolygó párát világítja meg. A talaj köves, egyenetlem de sok helyen vékony jégréteg fedi, ami még veszélyesebbé teszi a futást. Ahol pedig se kő, se jég nem volt, ott áthatolhatatlan nagyságú, hosszan elnyújtott pocsolyák akadályozták a továbbhaladást.

Végül, sok megállás után, nagy nehezen eljutottunk a panoráma körút túlsó felénél található sorompóhoz. Ott, ahol a felfelé tartó földút találkozik az ösvénnyel, végre újra eget láttunk a fejünk felett. Az ólomszínű alacsonyan sodródó felhők azonban nem sok jóval kecsegtettek. Az eső kitartóan esett, de ez már nem sokat számított. Lendületesen kifutottam az útra. És még ugyanebben a másodpercben egy hatalmasat estem a tükörjégen.

Bonó, aki óvatosan próbált utána jönni, ugyanígy járt, de tempó híján ő simán letenyerelt és nyégykézláb próbált előreevickélni.

Ezután jött kb. 3 kili, ami tükörjég volt. Csak lassan, nagyon lassan jutottunk előre a kihalt tájon, melyet sötét házak és elhagyatott kertek szegélyeztek. Szegény Bonó nagyon sokszor elesett, de a legrosszabb az volt, mikor egy pocsolyába esett bele és csurom vizel lett a jobb oldala. Szó szerint facsarni lehetett belőle e vizet.

Ezen a szakaszon túljutva már különösebb baj nem történt. Innentől már csak bokáig érő sárban dagonyáztunk, illetve volt még egy jeges rész a reptér mellett, de addigra már rutinosan haladtunk, pontosabban araszoltunk előre.

Végül, mikor arátaláltunk a kék jelzésre már sima utunk volt. Elfutottunk az ismeretlen katona sírja mellett, aztán a Mammutbéka sziklát is lehagytuk. A legvége előtt azonban, még volt egy lattomos bal kanyar, ahol egy olyan ház van, ahonnan egy nagy dög kutya ki tud jönni az utcára és onnan ugat. Emellett akartam gyorsan elhaladni. Az út száraznak tűnt. Magabiztosan befutottam a kanyarba és a következő pillanatban egy akkorát estem, mint még soha. Mindkét lábam a levegőbe emlkedett, én pedig lehuppantam a gerincemre a kő keménnyé fagyott jeges talajra. A fejem hátracsapódott és iszonyatos erővel a földnek ütődött. A becsapódás erejére jellemző, hogy a homlokomon viselt lámpa lerepült és ezer darabra tört. Természetesen azonnal felmértem az állapotomat. Látni láttam, hallani hallottam, az újjaim mozogtak. A hátam és a fejem irtózatosan fájt, de magamnál voltam. Mikor erről meggyőződtem, okét mutattam, és azt mondtam: "Jól vagyok".

MIkor lebotorkáltunk a Fenyő Gyöngyéhez, már minden tagom fájt, én magam szédelegtem az ütés erejétől. Bonó, aki esés nélkül volt hasonlóan rossz bőrben, kezdeményezte, hogy kivételsen menjünk le busszal.

Ez a futás emlékezetes lesz, amíg csak élek.

3 hozzászólás

Gebregab 4537 napja

Háááát, hajrá skacok. Erre csak a január 7-ei BHTCS-s éjszakai hosszúfutásunk lehet méltó válasz... tudjátok, Szabinak ott ment ki a válla, amikor elperecelt :)

bono 4537 napja

mit is fűzhetnék hozzá... jó volt. igazából nem értem, hogy lehet jég mellett pocsolya. mert a víz ugye vagy fagy, és akkor szilárd, vagyishát jég, vagy nem fagy, és akkor meg pocsolya. de hogy kib*szásból odarak a jégpálya mellé/köré/bele egy pocsolyát, hogy mikor megcsúszol, akkor abba zuhanj bele, na, ez új volt.

a másik a pára. legtöbbször tényleg az volt, hogy a leheletünk páráján vásott el a fejlámpa fénye. volt nálam kézi is, de azt meg nem akartam elővenni, mert ugye bármelyik lépésnél taknyolhatunk... aztán volt olyan, hogy azt hittem, bepárásodott a szemüvegem, de nem, mert olyankor köd volt. meg egyszer olyan is volt, hogy azt hittem, bepárásodott a szemüvegem, és tényleg.

szóval, összefoglalva, volt itt minden.

de igazából szerintem most kaptam rá az éjszakai fejlámpás futásra (najó, nem most, de egyre jobban). csak legyen futható az út...

Gebregab 4537 napja

A Mammutbéka szikla az nemaz. Oroszlános, mert arra hasonlít. Vagy Mammutbékára. Az edzésleírás vége már nekem is fájt, nagyon átéreztem a történteket. Ehhhh...

Kicsit elgondolkoztam, hogy biztos ott akarunk-e csúszkálni vasárnap? Nem lenne okosabb másik helyszínt választani? Pl. megcsinálhatnánk a PDF húsvéti félmaratont a BEAC-tól indulva, 1-2 alternatív útvonalat is kipróbálva rajta.