Edzésleírás

Nincs még egy olyan futás, mint a téli erdőben futni, este, ködben. Azt hiszed, hogy látsz valami, és tudod merre mész. GYakorlatilag azonban csak futsz a semmibe és azt reméled, hogy, ha valami váratlannal találod szembe magad, akkor elég lesz az a 3 méter a reagálásra, amennyit előre látsz a fejlámpával. Olyan, mintha egy leheggesztett szélvédőjű autóval száguldanál. Na persze ez a száguldás relatív :)

Sajátságos módon lent még minden vizes volt, de fent már nem volt minden vizes, csak a kabátjaink, mert minden más havas volt. Zúzmarától deres lombkoronák alatt vezetett az utunk, mely lombkoronák visszfénye halvány derengéssel vonta be a felettünk magasodó János-hegy ködben el-eltünedező csúcsait. Egy-egy megkésett madár igyekezett még fészkére, vagy valamely apró rágcsáló motozott néha az avarban, diót, vagy más, az éppen távozó ősz által itt feledett terményt vonszolva vackára fák, ölén, vagy bokor tövében - minden más, néma csend. Rímek jutottak eszembe, s versek, és dalok melyek mind a télről regéltek, s hoztak el nekem valami olyasféle békét, melyet csak itt és csak most érezhetett, ki arra volt, s amelyet talán mindnyájan ismerünk, akik voltunk már így. Elvétve néha felhangzott a távolból az erdei vasút elnyújtott fütyülése, messze lent a völgyben, amint lassan elpöfögött a hólepte síneken, s néha látni véltem kivilágított ablakait a csillagos ég alatt.

Talán ez volt az egyik legszebb téli futásom, melyet megélnem lehetett, s bár hideg volt, s a csontig hatoló szél jeges marka acélpántként ölelte körül merev tagjaim, mégis éreztem: élek. Lábaim vittek, s most oly távolinak tűnt minden, ami leköt, s visszahúz, korlátoz, és nem enged, hogy tegyem, mit tennem hivatott, hogy ott legyek mindig, hol lehetnék: éppen itt, és éppen most. Egynek éreztem e percben magam mindennel, mi örök, s nem múlhatik, s minden kétely, s balsejtelem, minennapjaim mételye messze inalt, hogy vissza se térjen egyhamar. 

Karomba zárnám a világot, mikor ily felemelő élményekkel ajándékoz meg, közös szeremünk: a futás.

Kár, hogy hasonló futás nem adatik mindennap. Ilyen, szívet szárnyalásra, s szellemet efféle szócséplésre késztető. CSak remélhetem, hogy ez élményből képes leszek töltekezni a tél hosszú és magányos futásain, mikor nem szárnyalásról, de inkább vánszorgásról tudósítok majd e helyt.

 

Igen, "ez jó mulatság, férfi munka volt!"

 

Mai idézetünk forrásának első megfejtője kap egy fagyit (de vigyázat, tudjátok, hogy a teljes internet google keresései logolódnak a nagyon okos telefonomra, és azonnal észreveszem , ha valaki csalt)

4 hozzászólás

csattogoboka 4550 napja

:D

Julcs 4583 napja

Neked mesekönyveket kellene írni....Micsoda futás lehetett! Na, majd ha jössz velünk az egy éves évfordulós futásra, megpróbálok az elszólásaidból egy hasonló sztorit kerekíteni utána, bár közel sem lesz ilyen szépen monitorra vetve, már most tudom. Viszont, akkor már két futásból lehet majd erőt meríteni a télre :))

lapiszorny 4585 napja

Fantasztikus leírás . Annyira,hogy szinte ott éreztem magam. Gyanítom,hogy felejthetetlen élményben volt részed. Igen, ilyenektől érezzük,azt ,hogy menni kell előre, és nem szabad feladni, ahogy a szerelmet sem (futást, sem )  :-)

Noncsa 4585 napja

hát kár hogy női változata nincs az idézetnek:)