Köszönöm Tibi!
Te mindig nagyon f@szán látod a dolgokat!
Ezért is isszuk annyian szavaid...

Szép volt Péter!Jók a meglátásaid,én is visszavennék a helyedben egy ilyen kemény időszak után kicsit stabilizálni az elért fejlődést,aztán majd megint ugrani egy szintet.Én általában azt tapasztalom,hogy a fejlődés nem igazán egy kiszámítható napról napra azonos kis hangyafaxnyi javulás.

Inkább úgy néz ki,hogy vannak olyan periódusok,amikor minden összeáll,jó az edzés,jó az étkezés,motivált az ember,és szépen fejlődik.

Aztán jön egy stagnálás,megtorpanás.Azt szokták mondani,az edzők legalább 80%-a ebben az állapotban leledzik.....Innét nagyon vékony a jég a túl edzés felé,mert aki tapasztalatla,az még inkább terheli magát,hogy tovább fejlődjön,az helyett,hogy kicsit hagyná a szervezetet megszokni azt a terhelési szintet,amit elért.

Tudni kell,hogy a hormonháztartás bár kibillenthető pozitív irányba a nyugalmi optimális mindenkinek más más szintjéről,de az mindig igyekszik vissszaszabályozni az alap állapotba.

Értékelni tudni kell az eredményeinket.

Te hatalmasat változtál,én tudom jól,mennyire más a komoly súlyokkal való munka,és a kemény aerob edzés futásban,kerékpárban.

Mind a kettőben jó szinten lenni akár külön külön is egymás után nagy eredmény,mert azt jelenti,hogy szinte tökéletesen tudod kontrollálni a testedet szinte olyan lehetsz,amilyen épp szeretnél.

A nagy átlag ezzel szemben biztosan ismerős:"mindent megpróbáltam,de egyszerűjjen nem bítam lefogyni..."

Depressziós hajlam esetén könnyű úgy felfogni a sportban elért eredményeket,hogy OK,megvan,de most ettől boldogabb lettem?Nem érzem azt az eufóriát,amire gondoltam....Ez sokszor még teljesen stabil sportolóknál is így van,az az érzelmi állapot azért olyan különleges,mert épp olyan,mint a szivárvány...Eső is volt,a nap is kisütött,ám akárhogy is kémlelem,mégsincs sehol....