köszi a részletes választ! :) ez az edzés önmagában valóban rövid volt, de előző nap nem ettem szinte semmi szénhidrátot (nem is sikerült elég kalóriát bevinnem a 18km-en elégetett kalóriák pótlására). az alapján amit írsz, csak az elején voltam a folyamatnak. ;) pl. néha volt kis szédülés de amúgy elvoltam. lehet hogy kevésbé érzékelem az ilyesmit egyébként is, mármint alacsonyabb vércukorszint kell ahhoz hogy riadót fújjon az agyam. pl. elég jól tolerálom azt is ha sokáig nem jutok semmilyen ennivalóhoz, nem nagyon veszem észre max abból ha korog a gyomrom :D. (viszont a futás után mindig komolyan veszem a kalóriapótlást, kivéve ugye most a carbo un-loading/loading miatt.)

Ennek is vannak fokozatai. Ennek megfelelően először csak nem tudsz gyorsítani, aztán a tempót se tudod tartani, majd már csak a séta megy, és a végén a lábadat is alig tudod megemelni. Megjelenik a szédülés, koordinációs zavarok jelentkeznek, szétesik a mozgás (amig egyáltalán lehetséges). "Leszabályoz a rendszer" a nagyobb katasztrófa elkerülése érdekében. Éppen ezért lehet szerintem egy darabig fejben fel venni vele a küzdelmet. Velem kétszer fordult elő durván. Mindkétszer több órás szembe szeles biciklizés hatására, Némi kalória, és pihenés után tudtam befejezni az utat. Igaz, ezek "hirtelen felindulásból" elkövetett megmozdulások voltak, amikor még nem végeztem rendszeres állóképességi edzést. Ráadásul a mozgás nagy része valószínűleg anaerob tartományban volt. Azt gondolom, hogy pár év rendszeres állóképességi edzés után, normál táplálkozás mellett, félmaratoni távon minimális az eléhezés veszélye. Az edzésed túl rövid volt eléhezéshez, meg abból nem tudtál volna "visszajönni".

köszi! :)

eléhezés: de futni még lehet úgy? csak nagyon lassan? vagy lehet normál tempót is fenntartani viszonylag jól (csak nehéz lábakkal)?

Eléhezés? Kb. mintha egy nehézbúvár ruháját rádadnák az ólomcipőkkel. Drukkolok a hétvégére, hogy jó időtök legyen! Időjárás is, meg sok-sok PB.