Edzésleírás

Április óta szeretnék elkezdeni résztávozni, hogy a hosszútávok kondícionáló hatása mellett gyorsuljak is. Kosárszezon alatt ez a sok teendő plusz az edzések miatt nem volt megoldható, aztán jött egy hónap folyamatos esőzés, majd az UB, amire inkább kellett a sok kilométer, mint a sebesség. De amint túl lettem az UltraBalatonon, plusz a sokkon amit kiváltott, hogy mennyire nem megy a futás, újból megérett az elhatározás: az eddigi minden koncepciót nélkülöző edzések helyett el kell kezdeni végre tervezetten készülnöm. Ehhez először is meg kell határozni az eseményt, amire felkészülök. Ez idén az őszi félmaraton és a maraton lesz. Erre összeállíttatni egy edzésprogramot, azt végigcsinálni, és így egyéni csúcsokat futni. A jubileumi 25. Nike Félmaratonig kevesebb, mint 2 hónap van hátra. Tavaly úgy javultam közel 5 percet, hogy nyáron 6 hétig egy métert sem futottam, majd kb. tavaly ilyenkor elkezdtem mindenféle rendszer nélkül futkosni. Úgy érzem a mostani formahanyatlásom ellenére a kondícióm magasan jobb, mint tavaly, ha ehhez még hozzáteszek egy tudatos felkészülést, elérhetem az álomidőt. Már egy ideje megemlítettem ezt Szabó Gabinak, aki lehívott csütörtökre a BEAC pályára, merthogy ott szoktak résztávozni. Gondoltam az első alkalomra beszállok, aztán átbeszélem vele a célokat, kérek egy edzéstervet, és így készülök neki a kihívásnak. Hogy komolyan is vegyem, még Szaszát is kihívtam versenyre a félmaratonon, nagyjából ugyanez az ő célideje is, így ez kellő motiváció lehet!
Meg is jelentem a megbeszélt időpontban a BEAC pályán. A gyilkos meleg és fülledt idő ellenére sokan voltak, de ahogy néztem, csupa igazolt atléta és iskolás, mást nem igazán láttam. Tőlem szokatlan módon hülyén éreztem magam a futók között is, hiába mozgok tíz éve ebben a közegben. Térdig érő laza naciban és UB feliratos maratonos pólóban a sok pályaatléta között rögtön látszott, hogy nem tartozom oda. Görög félistenek egy szál versenygatyában futottak sprinteket, meg atlétacsajszik tettek ugyanígy versenyszerkóban. Hátul ketten-hárman magasugrottak, egy tucat 10-12 éves meg szintén repülőket futkosott az edzővel. Potter meg sehol... Nekem meg ráadásul ki volt centizve a programom, így topogtam ott egy darabig, de aztán gondoltam legalább elkezdek melegíteni, hátha addig odaér. 10 kört toltam melegítésnek, de még mindig sehol senki, én meg egyre hülyébben éreztem magam a pályán, ahogy 5 perces ezrekkel monoton csak megyek körbe-körbe... Nem nagyon illettem bele a társaságba. Ennek így nem sok értelme volt, ezért mivel még mindig nem jött az edző, elhatároztam, hogy ha már pályán vagyok, én is résztávozom kicsit. Az időbe 5x400 még belefért, így emellett döntöttem. Mivel stopper nem volt nálam, csak érzésre tudtam tolni. Már az elsőnél láttam, hogy sok a 400, kétszázakkal jobban ment volna, nagyon elfáradtam és belassultam mindig már a felétől. De öt sorozatot ki lehetett bírni belőle. Az első még kellően sprintszerűre sikerült, de annyira kipurcantam a végére, hogy az utolsót már nem tudtam megfelelő sebességgel tolni, hiába tudtam, hogy nincs több. Épp az utolsó sprintet kezdtem, mikor megérkezett a csapat. Mondtam Gábornak, hogy én épp végeztem, így gyorsan megbeszéltük hogy mire van szükségem, és hogy jövő héten kezdem az edzéseket az ő programja szerint, a sub 1:30-as félmaraton elérésére. Kíváncsian várom mit hoz össze nekem. Az első résztáv mindenesetre kiábrándító volt, de nem lepett meg, minden megkezdett újabb edzéstípus rosszul indult eddig az elején, aztán belejöttem.