Edzésleírás

A mai napra ugyan kondizás volt betervezve, de mostanában olyan kevés estét töltöttem otthon, hogy megkérdeztem Panzsit volna-e kedve inkább futni helyette? Főleg, hogy hamarosan újra másfél hetes pihenőre kényszerül. Csak egy rövid távot akartunk lassú tempóban a kihagyása és a meleg miatt, utána meg irány haza mozizni. Azt hittem egy laza Szigetkör nem okozhat gondot, de tévedtem. Már induláskor úgy éreztem, ólomból van mindenem, és a lassú tempónál is lassabban akartam menni. Csak húztam a lábam a melegben, ami megbosszulta magát. A pesti oldalon a teniszpályáknál megbotlottam egy kiálló kőben, és életemben először óriásit taknyoltam futás közben. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy először megpróbáljam visszanyerni az egyensúlyomat, majd amikor éreztem hogy nem megy, tompítsam az esést. Nagyon finoman engedtem le magam bal kézzel, de a murva és a kiálló kövek csúnyán szétszaggatták a térdem és a tenyerem. A vadiúj rikító narancs-színú Skylonom-at sem így kívántam felavatni, csupa kosz lett, így nyakig porosan és véresen fejeztem be a kört. Alig vártam, hogy túl legyek rajta, végre hazajussunk és lemossam. Hülyén éreztem magam, nem értettem hogy fordulhatott elő ilyesmi, így a kellemes laza futásból nagy szenvedés lett... Egy nappal az első bekapott ütésem után meglett az első taknyolásom is. Jobb lesz ha összeszedem magam!