Edzésleírás

Az Ismeretlen Futó keresése - Tájékozódási futás, Margitsziget.
Miután megkaptam életem első ökölcsapását egy bunkó tesztoszteron túltengéses diszkómajomtól, muszáj volt, hogy levezessem valahogy a feszültséget. Kézenfekvőnek tűnt egy hosszabb futás. Kedvem is volt hozzá. Amúgy is mindenképpen teljesíteni akartam az Ismeretlen Futó keresését, egy tájékozódási versenyt, amit a Futótárs.com közösségi oldal hirdetett meg. Már az irodában kinyomtattam hozzá az itinert és a lőlapot, amit sikerült bent is felejtenem, így otthon kézzel skicceltem le a újra a pontokat, így indultam neki, gondoltam elég jól ismerem a Szigetet ahhoz, hogy így is elboldoguljak.
A Szigetig lassan, kényelmesen mentem, jól is esett, bár nem volt túl lendületes, ezúttal ez nem is volt cél. Az első pont helyét tudtam hol van, mégis már a legelső feladványt sem tudtam megfejteni, ugyanis a feliratot közben eltüntették. A második-harmadik pont gyorsan ment, kicsit mérges is lettem, hogy ez így túl egyszerű lesz, és még alig futottam. Aztán jöttek a középső pontok, amiket nehezen találtam, hiszen a vaktérképemen a távolság arányok nem voltak tökéletesek. Végül kettő kivételével ezeket is kilőttem, de közben jó néhány felesleges kilométert megtettem. Annyira nem zavart a dolog, mert jól éreztem magam, a sok megállás miatt el sem fáradtam igazán, és legalább a gondolataimat is elterelte. Az utolsó pontokat már könnyen megtaláltam, bár közben durván rámsötétedett, csak az új UB pólóm foszforeszkált a sötétben. Már csak két kérdésre nem volt válasz, így hazafelé gondoltam a Sziget közepén megyek, hátha szerencsém lesz és valahogy rájuk akadok. Az egyik nagy nehezen meg is lett, bár a sötétben már az iPod-om féynénél kellett leolvasnom a feliratot, így a 12 pontból már csak egy megtalálása hiányzott, és persze a végső megfejtés. Tudtam, hogy 1 betű hiányában valószínűleg azért megoldom majd a rejtvényt, de az már esélytelen volt, hogy ilyen későn még megkeressem a 12. helyszínt, így gondoltam inkább otthon oldom meg a feladványt, és majd máskor visszajövök. A döntés okosnak bizonyult, egyrészt az utolsó helyszínre úgysem jutottam volna be olyan későn, másrészt Panzsi már nagyon aggódott miattam, harmadrészt a póló kezdte kidörzsölni a mellbimbómat. Így lendületes tempóban, a felsőmet húzgálva hazafelé indultam. A futás vége így 16 kilométer lett, de a sok megállás és a lassú tempó miatt közel sem fárasztott el annyira. Nagyon kellemes volt az idő, jól is esett, csak a végén a sötét, a dörzsölés kényelmetlensége és Panzsi arca csökkentették a tökéletes összhatást.