Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:39:37

Távolság

21.1 km

Tempó

04:43 p/km (12.71 km/h)

Edzésleírás

7. Délibáb Terepmaraton
Helyezés: 36/392 Abszolut: 39/493
Mivel tegnap este nem tudtam aludni, így mégsem mentem el a 6é futásra. Nagyon sajnáltam, hogy kihagytam egy ilyen hangulatos eseményt, különösen ebben a kellemes időben, de másnap már nem bántam annyira, hogy inkább pihentem.
Bár Panzsi figyelmeztetett, hogy nagyon meleg van, így igyak sokat, valahogy nem kívántam a folyadékot, így nem ittam eleget. A pihenéssel és a kajával azonban nem lehetett gond, arra odafigyeltem. Időben el is indultunk, hogy ne legyen kapkodás belőle. A készülődést azonban szokás szerint elkényelmeskedtem, mert melegítésre már megint nem maradt idő. Nem bántam különösebben, dög meleg volt, nekem pedig semmi hangulatom nem volt hajtani, így arra gondoltam, hogy szépen lassan, kényelmesen lekocogom a távot, és majd az első kilométereken bemelegszem. De persze ezt sokszor elhatároztam már, aztán mindig elkapott a versenyláz. Most ezt kevéssé tudtam elképzelni 33 fokban, ráadásul az időjárás miatt a talaj is borzalmas volt, így a szervezők módosították is a pályát.
Óriási tömeg volt a rajtál, és nem volt kedvem tülekedni, így gondoltam a legvégéről rajtolok, aztán majd előzgetek a pusztában, és közben be is melegszem. Csak arra nem számítottam, hogy a vacak talajviszonyok miatt életveszély letérni a nyomvonalról, az első 2 kilométeren kétszer fordult ki a bokám (szerencsére nem sérültem meg). Ekkor átkoztam, hogy kihagytam a melegítést, és úgy döntöttem, inkább beállok a sorba és szöszmötölök, amíg jobban szét nem szakad a mezőny. Ez az első fordítóig tartott 3 és fél kilométernél. Onnan végre kényelmes tempóra gyorsíthattam. Először örültem a körpályának, így kevésbé mentünk be a dzindzsásba, és jó volt az is, hogy háromszor is elfutottunk a szurkolók előtt. Azonban arra nem számítottam, hogy a körversenyek pszichés negatívuma is beüt: hogy baromi nehéz nekiindulni mindig a következőnek. A kör végén, 7 kilométernél jött az első fal, de arra gondoltam, hogy a második fordító már magának a versenynek is a fele lesz, így valójában az "igazi" fordító. Ettől erőre kaptam. A fordítók előnye az is, hogy látszik ki mennyivel fut előtted, mögötted, néhány ismerős "befogása" is motivált. A melegben folyamatosan ittam és locsoltam magam, de éreztem, hogy a délelőtti ivás hiánya most nagyon visszaüt, így kezdek elfogyni. Emiatt csak a második kör végefelé értem utol, először a csajokat, akik 14-re szálltak be, majd nem sokkal később Sünt. A második kör végén egy hosszabbat frissítettem, így Álmos visszaelőzött, de aztán begyújtottam a rakétákat és elindultam az utolsó körre. Már baromira be akartam érni, és számolgattam, hogy meglehet-e az előre tervezett 1:40-es célidő. Mivel a nagy fordítóhoz 50:30-nál értem, több mint egy percet kellett gyorsuljak a táv második felére, ami változatlan tempó mellett csupán egy jó hajrával is tudtam, hogy megvan. A meleg viszont egyre jobban dolgozott, hiába locsoltam magam, inni nem tudtam eleget, és nem is esett jól a 40 fokos iso ital. Ráadásul egy locsolás mellément, és féltávtól cuppogó, csurom vizes cipőben toltam. Csak az tartotta bennem az erőt, hogy pár kilométer és vége az egésznek. Igyekeztem valami pörgős számot találni, de csupa altatódal jött a fülembe. Ezzel elbíbelődtem egy darabig, de 18-nál azért rágyorsítottam. 19-nél a betonra kiérve pedig a szilárd talajon végre erőt is tudtam vinni a mozgásba. Ez már hasonlított valami futás félére. Az utolsó kilométeren Monspart Saci bíztatott, 500 méterrel a vége előtt mégsem volt semmi kedvem hajrázni, sehol a harci szellem. Túl távolinak tűnt az utolsó fordító, pár másodpercért pedig nem volt kedvem széthajtani magam, gondoltam befutok változatlan tempóval. Szerencsére épp beértem egy hasonló kaliberű futót, akiből kinéztem még egy kis versenyszellemet. Mivel egyelőre lassabb volt megelőztem, de azt mégsem engedhettem, hogy a célkapunál visszaelőzzön, így egy utolsót beleváltottam. A fordítóra már láttam, hogy eszében sincs velem jönni, viszont amit még láttam a fordítónál, hogy beértem egy bolyt, két lánnyal. Volt vagy 100 méter előnyük, és kb. 300 lehetett a célig, és már láttam a kaput. Nem voltam biztos benne, hogy be tudom fogni őket a célig, főleg ha ők is hajrázni kezdenek. Na ekkor kibújt a versenyszellem, meghúztam a végét, és bőven letoltam az egész bandát. Akkora volt a sebességkülönbség amikor elfutottam mellettük, hogy senki nem próbálta meg visszaverni a támadást, nekem meg segített teljesíteni a kitűzött célt, szép hajrával, bőven 1:40 alatt befutottam.
Nagyon vegyes érzéseim voltak a verseny végén. Az időeredményeimben az elmúlt három évben 1 percen belül volt a különbség, ami gyakorlatilag változatlannak mondható. De ha belevesszük a korábbiaknál jóval nagyobb meleget, a vacak talajt és az újabb elkövetett felkészülési hibát: a kevés folyadékbevitellel, plusz a rajtnál elvesztegetett perceket, akkor ez a verseny a korábbiaknál lényegesen jobb eredménynek is felfogható. Ezt alátámasztja az is, hogy az eredménylistán minden eddiginél jobb helyen végeztem, ami a Kékeshez hasonlóan azt jelzi számomra, hogy a körülmények a mezőnyt nálam jobban megviselték. Bíztató volt az a tény is, hogy három szinte percre pontosan egyforma kört tudtam menni, vagyis jól osztottam be az erőmet és nem álltam fejre sehol. Igaz lusta voltam maxon hajtani, mert egyáltalán nem voltam utána kipurcanva, míg tavaly kevésbé melegben, gyengébb időeredmény mellett is teljesen meg voltam halva.
Álmos nagyon szépet ment, szépen lazán, egyenletesen, mindössze pár perccel lett lassabb nálam, gratulálok neki, Csilla pedig második lett 14 kilométeren. Tanulságos, hogy az időket elnézve mind 7, mind a 14 kilométeres versenyen felférhettem volna a dobogó harmadik fokára, bár ahhoz ennél harcosabban kellett volna versenyeznem, ami ma távol állt tőlem. Mondjuk nem utaznék ennyit egy rövid távért, de ezt azért jó tudni.
Így összességében a befektetett energia és eredmény arányában jól sikerült versenynek lehet mondani a Délibábot, de még erről sem tudnám megmondani, milyen formában is vagyok most, mert a jó helyezés ellenére nem érzem, hogy 4:10-ben félmaratont tudnék futni, még aszfalton és hűvösebb időben sem. De van még a fő versenyemig másfél hónap, ez pedig jó edzés volt a felkészüléshez.