Edzésleírás

Leendő Iron-Man terveim megkövetelik, hogy az úszást is komolyan vegyem. Egyszer kell elkezdeni, de mivel a 2004-es Balatonátúszás óta érdemben nem úsztam, és a kartörésem óta felsőtestre sem igazán edzettem, így ez igen nehéznek bizonyult... Elhatároztam, hogy 2000 méterrel kezdek 2 részletben, bármi legyen is. Már az első 30 méter után úgy éreztem nem bírom, de folytattam, bár gyakran álltam meg pihenni. 100 méterenként váltottam a gyors-és a mellúszást. Igyekeztem nem fárasztani magam, inkább a technikára figyelve, lassan úszni. Sosem úsztam még normális szemüvegben, ez új élmény volt számomra. Nem kacsáztam összevissza a sávban és nem lettek nyuszipirosak a szemeim a klórtól. Ráadásul mindent láttam is a víz alatt. Érdekes volt. Nagyon tetszett, hogy kevesen voltak, szinte saját sávom volt, nem kellett nyugdíjas néniket kerülgetni. Az első kilométert 45 perc alatt tettem meg. Ezután néhány óra napozás következett. Tudtam, hogy úszás után mindig nagyon megéhezem, az első kör után nem sokkal már kopogott a szemem. Nekiugrottam hát a második kilométernek, és meglepetésemre nem fáradtabb lettem, hanem energikusabb. Lehet már csak nagyon enni akartam, vagy az adott erőt, hogy hamarosan túl leszek rajta, de ezúttal 10 perccel rövidebb ideig tartott, ami a gyorsabb úszás mellett a kevesebb pihenőnek is betudható. Bár a csípőm és a vállam már úszás közben nagyon megfájdult, azért összességében élveztem a dolgot, éreztem, hogy hasznos, és főleg azt, hogy még nagyon sokat kell fejlődnöm.