Edzésleírás

 

A legdurvább biciklísedzés az egész táborban - még az 1.-es csapatnál is (akik edzettebbek) többet mentünk!

Ez aztán a nem semmi! A falvak nevét nem jegyeztem meg, de az Orfű körüli kör után mentünk egyenesen lefelé Szentlőrinc felé, jó pár emelkedőt meg kellett mászni már odafelé is, volt egy különösen hosszú és egyfolytában emelkedő, az volt a legnehezebb rész, kb. 1-2 km-en keresztül csak emelkedett.

Fújt a szél, rohadt szar idő volt, amikor megálltunk Szentlőrincen, az eső is elkezdett szemerkélni, mikor visszafelé indultunk, kicsit elkeseredtem.

Tibi nagyon rendes volt, mert már odafelé után hátrajött értem, és így nem kellett egyedül küzdenem a többiektől 1-2 kilire leszakadva a végén. Ez tényleg nagyon nagy húzóerő volt!

Visszafelé szerencsére Zoli állt be mellém, s kirándulósra véve a figurát jót beszélgettünk. Így kellemesebben teltek a km-ek, mintha egyedül kellett volna küzdenem esővel széllel és km-ekkel... Kaját persze egyikőnk sem vitt, így még a vegyesboltnál is meg kellett állnunk, és vettünk csokit.

Az nagyon jól esett. Ez az a távolság, amit nehezen lehet kibírni kaja nélkül, még ha az ember előtte be is eszik. (persze annyira nagyon sosem lehet beenni, mert annak mindig rókakoma vagy hasmenés a vége).

De nagyon-nagyon jólesően elfáradtunk a végére, és én örültem, hogy ilyen hosszút mentünk.