Edzésleírás

Maraton maradt mára, két részre osztva: első fele a Csácsi-hegyi Horhosok útján (piros útvonalon) Attilával, aztán már egyedül egy Botfa-Bocfölde-Csatár-Botfa-Bozsok kör. Mindkét kör jó része terep volt, de azon belül jó része viszonylag jól futható. A csácsi körön meglehetősen sok emelkedőt is futottunk, a második felében már jóval kevesebbet, csak Csatár körül volt egy kisebb és egy nagyobb dombmászás. Nyolc óra körül kezdtünk, akkor még fagypont körül volt a hőmérséklet, árnyékos részeken rendesen fázott a kezem kesztyű nélkül. De aztán nagyon gyorsan melegedett az idő, a nap is sütött, az első fél óra után már egyáltalán nem fáztam, a végére meg kimondottan melegem lett. A futás különben nem ment rosszul, bár az elmúlt hét és különösen a tegnapi nap terhelése után eleve meglehetősen fáradt izmokkal indultam, aztán Attilával még aránylag erős tempót is diktáltunk, azért az 5:03 nem rossz átlag ennyi terep és ennyi emelkedő mellett. A pulzusmérő végig rosszul működött, de azért gyanítom, hogy nem lehetett alacsony a pulzus. A második fele sem esett rosszul, még 40 km fölött sem, pedig itt egy kicsit gyorsabban futottam, 4:50 környékén. A végén mondjuk már szomjas voltam, de más nagyobb bajom nem volt (a szomjúság is érthető, 62.5 kg-al indultam, az edzés után 59.9-et mutatott a mérleg). Az edzés összideje (3:34) nagyjából megfelel majd a Balaton Szupermaraton egyes napok vesenyidejének, és már az intenzitás sem áll messze attól, amit majd ott kellene produkálnom. Csak persze ezt négy egymást követő napon kell majd megismételni. A teljes hét 161 km lett, ami testvérek között sem kevesebb 100 mérföldnél. A formám még nagyon ingadozó: az abszolút biztató és harmatgyenge közötti skálán mozog napról napra kiszámíthatatlanul, de bízok benne, hogy ennyi edzésmunka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, és stabilizálódni fog egy megbízható erős teljesítmény.