Edzésleírás

Óriás labdaéhséggel vártam már az első igazi 2010-es kosáredzést. Miután néhány hónapja tele lett a hócipőm mindennel, megírtam a csapatnak, hogy év végéig már ne számítsanak rám, de az új évben újult erővel vetem majd bele magam az edzésekbe. Ezek a szándékos éheztetések vagy mozgáselvonások nálam időnként beválnak a motiváció visszaszerzésére. Most is így történt, és ígéretemhez híven ott voltam az edzésen, nem csak testben, de teljes lelkesedéssel. Másokat sajnos nem dobott fel ennyire az új év és nem tettek hasonló fogadalmat, mert csak nyolcan gyűltünk össze. Némi bemelegítés után 4-4 ellen kezdtünk játszani, de Bali kb. az első támadásnál érzékeny helyen "megsérült", azonban nem cserével, hanem 3-4 ellen folytattuk, és hárman is lenyomtuk a 4 fős ellenfelet. Jól ment a játék, bár a dobásaim elég bizonytalanok voltak, emiatt elég rapszodikusan találtam be, de azért tüzeltem ha helyzetben voltam, mert tudtam, hogy csak idő és gyakorlás kérdése, hogy ezek a dobások bemenjenek. Az első játékok alatt még becsúszott néhány csúnya eladott labda, de aztán felvettem a játék ritmusát, és elkezdtem aszisztokkal tömni a többieket. Ezeket a kézbe varázsolt labdákat még jobban élveztem, mint a pontgyártást. A védekezésemben sem volt hiba. Ugyan nem voltam még olyan gyors, mint fénykoromban, de úgy látszik a csapattársaim végiglazsálták és zabálták az ünnepeket, így messze nekem van még mindig a legjobb kondícióm a csapatban, ezt sok szerzett labdával és indítással kamatoztattam. Nem igazán tudtak tartani, vagy pontot szereztem vagy gólpasszt adtam. A játék után némileg megleptem a csapattársaimat és az edzőt azzal, hogy nem rohantam haza ahogy szoktam, hanem ottmaradtam még ugrókötelezni és erősíteni. Jó évkezdés, soha rosszabbat!